Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

Àz országgyűlés képviselőházának 320. ütése ÎÔ4É december lQ-én> csütörtökön, 557 államkasszába. De ha már a pénzügyminiszter úr elmulasztotta megjelölni a célt, amelyre ezt a két adónemet beszedi, legalájbib az,t kellett volna megmondasia, hogy milyen összegű bevételekre számít ezekből az adókból. A régi hadmentességi díj alapján az utolsó békeévben, 1913-ban összesen 4,800.000 korona értékben folyt be a hadmentességi díj. Meg vagyok győződve arról, hogy az & törvényjavaslat alapján befolyandó hadkötelezettségi adóból és^ hadmentességi váltságfeól ennél az összegnél feltétlenül sokkal nagyobb összeg fog befolyni. mert hiszen az adótételeik itt sokkal magasabbak. Míg a régi hadmentességi díjak 6 koronától 240 koronáig terjedtek, a most tárgyalás .alatt álló adónemek százalékos kulcsa sokkal magasabb, úgyhogy ezekből az adókból befolyiiiatik 50 millió pengő éppen úgy, mint 150 millió pengő. De a közvélemény kíváncsi arra» hogy vájjon nem csak 5 millió pengőt fog-e kitenni ez az új adó jövedelem. T. Ház! A törvényjavaslat, amint már említettem, két részre oszlik. Az egyik része szól a hadkötelezettségi adóról, a másik a hadmentességi váltságról. Ha én két adónemet egy törvényben, illetve törvényjavaslatban egyesítek, a minimális követelmény az, hogy gondoskodjam arról, hogy a két. adónem egymással összhangban legyen és ne legyen közöttük olyan nagy ellentét, mint .amilyeneket e két adónem között felfedezhetünk. Ilyen ellentót, ilyen teljesen illogikus különbség például az, amikor a törvényjavaslat kimondja, hogy az állandóan külföldön tartózkodók mentesek az egyszeri hadkötelezettségi adó alól aiblbam az esetben, ha a magyar állam területéről származó adóköteles jövedelmük nincs, viszont a, hadimentességi váltságnál a 18. §. azt mondja, hogy törölni kell a hadmentességi váltságot, ha a fizetésre kötelezett külföldre költözik. Jogosan vethető fel az ai kérdés, _ vájj on miért nem vette be feltétlenül a törvényjavaslat itt is azt, hogy a külföldre költöziöttnek csak abban az esetben kell törölnie az adóját, ha itt Magyarországon semmi néven nevezendő jövedelme vagy va* gyona nincs. Én el tfudbm képzelni, hogy valaki, akinek itt házai, földbirtoka, tőkekamatjövedelme, részvénypakettje van, egyszerűen külföldre megy, (Tauf

fer Gábor: Külföldre szökik!) vagy — mint Tauffer képviselőtársiam mondta — szökik, itt maradó nagy vagyonát és jövedelmiét zárolják az illető részére, de ez utam a jövedelem után hadmentességi váltságot nem kell fizetnie. A másik ellentmondás a két adónem között az, amikor a törvényjavaslat a hadkötelezettségi adónál úgy rendelkezik, hogy annak még esedékes hátralévő részleteit törölni kell, ha a .hadkötelest mozgósítás esetén vagy há^ború idején katonai szolgálatra igényibevették. Mert mit'^ jelent ez? Azt, hogy a kivetett hadkötelezettségi adó háralékos részét teljes egészében, tehát mondjuk, két és félévre szóló hányadában törölni kell, ha az illetőt katonai szolgálatra behívják (vitéz Imrédy Béla: És két nap múlva hazaküldik!) és — mondjuk — egy vagy két hónapig katonai szolgálatot teljesít. Ezzel szemben a hadmentességi váltság cisak abiban az esetben törlendő fele összegében, ha az adófizető legalább három hónapig teljesít katonai szolgálatot, teljes egészében pedig akkor, ha az illető legalább hathónapig teljesít katonai, szolgálatot. Amint látjuk, e két adónem egymással ellentétbe kerül, mert a hadköMezettségi adónál is ki kellene mondani, hogy az aidó hátralévő részét csak akkor kell törölni, ha az illető katoni szolgálatra ténylegesen bevonult és iegalálbb hait hónapon át katonai szolgálatot teljesít. Ilyen logikai ellentét van a szociális intézkedések terén is. A két adónem között lényegbe vágó különbségteik mutatkoznak. Az egyszeri hadikötelezetltségi adóval ! kapcsoltban a törvényjavaslat kimondja, hogy azt magára a hadkötelesre vetik ki, de a háztartásában élő miniden kiskorú leszjármazottja után 15—15%-kal mérsékelni kell. Ezzel szemlben a hadmentességi váltságnál a 16. "§>. 7. pontja úgy rendelkezik,. — és ezt én sokkal helyesebbnek, szociáilisablbnak és családvédelmi szempiontíból is /Okosabbnak tartomi — hogy az előző bekezdések szerint kiszámított laklásibért v gyermekenként lOVo-kal kell csökkenteni akikor, ha a fizetésre kötelezettnek kettőnél tíjbb gyermeke van. Nagy különbség, hogy a hadmentességi váltságnál csak a kettőnél több gyermeket veszik számításba, mert itt már érvényesül a családvédelmi szempont, amit nagyon helyesnek tartok. A hadkötelezettségi adónál viszont — amint említettem — már az első gyermek után is 15%-kail csökkentik az adót. A hadmentességi váltságnál vari még egy ilyen r családvédelmi rendelkezés, amelynek értelmében annak, akinek háztartásához nem tartozik olyan családtag, akinek jövedelmét a jövedelmi adóra vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében az illető jövedelméhez kellDejne hozzáiszámítanij, lakásflbérét kétszereslein, veszik számításba. Kérdezem, miért nem kellett ugyanezt a családvédelmi szempontot érvényesíteni az egyszeri hadkötellezettségi adónál is, miért kellett csak a hadmentességi váltságnál figyelemibe venni? És ha már itt tartunk, joggal kérdezhetem azt is, miért csak a lakbér után kell kétszeresen számítani az adóalapot, ha a háztartásihoz nem tartozik egyetlenegy családtag sem? A pénzügyminiszter úr itt valószínűleg arra gondolt,, hogy akinek több gyermeke van, az kénytlefen nagyobb lakást

1 kivenni, (Meskó Zoltán: De mennyi sokgyermekes család lakik egyszoba-konyhás lakásban!) méltánytalan lenne tehát, hogy ugyaniakkor

1 iái .lakás után fizesse az adót. Nagyon helyesen mondja azonban Meskó képviselőtársam, hogy hány többgyermekes család liakik szoba-konyhás lakásban! Én tehát abszolút helytelennek, tartom, hogy kizárólag a iakásbéreknél veszi alapul a pénzügyminiszter úr azt, hogy akinek háztartásához családtag nem tartozik, annak adóalapja kétszeresen számítandó. De f ugyanilyen nagy ellenmondás van a két aídómem között a jövedelemváltozás figyelembe vétele terén is. A hadkötelezettségi adóra vonatkozólag kimondja a javaslat, hogy az egyszer kivetett adónál változásnak helye nincs. Indokolja, ezt azzal

1

, hogy ezt az adót egyszerre, egy összegben vetik ki ha három év alatt 12 negyedévi részletben lehet is fizetni. Ezt az adót felemelni tehát nem lehet és nem kell. Ezzel szemben áll az, hogy akire kivetik a hadkiötelezettségi adót, — és itt most az 1941 után sorozásra körűitekről van '• szó, — annak adója

1 egész biztosan mind mali® lesz, mert hiszen azok a fiatalemberek akkor helyezkednek el az életben, kapják azt a ; pá

rsziázpengős fizetést s ez után vetik ki egészen három évre az adót, amit esetleg a harmadik évben játszi könnyedséggel fizetnek meg, vi-