Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Áz országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. 45 fogjuk tudni oldani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Antal István tárcanélküli miniszter úr kíván szólni. Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az állami költségvetés XII. fejezetéhez, a nemzetvédelmi propagandaminiszter jövő évi költségvetéséhez történt hozzászólások — rögtön meg kell jegyeznem: túlnyomórészt megértő és támogató szándékú hozzászólások, amelyekért őszinte, hálás köszönetet mondok — arra késztetnek, hogy a vitában én is felszólaljak és az, elhangzott észrevételekre a magam részéről is reflektáljak. Felszólalásomban igyekszem azok között a. lehető legszűkebb keretek között mozogni, amely kereteket a felvetett kérdések feltárása feltétlenül megkíván, mert az összes problémák alapos megfontolása után arra az álláspontra helyezkedtem, hogy nekem, mint tárear nélküli miniszternek, talán nem is volna ildomos, sem pedig célszerű olyan, tartalmú expozét mondani, mint aminőt az egyes államigazgatási ágak élén álló tárcaminiszter urak az alkotmányos szokás és parlamenti gyakorlat értelmében a költségvetési vita során mondani szoktak. Ezek az expozék úgyis rendszerint két problémakörre terjeszkednek ki: egyrészt a végzett munka felett tartott seregszemlére, másrészt a jövő problémák és az elkövetkező tervek ismertetésére. Ami az első problémakört, a végzett munkát illeti, alighogy íélesztendeje [állok ezen a poszton, ahová a legfelsőbb bizalom állított és így beszámolni, egy bár itgem _ nagyfointosságú és a nemzeti élet csaknem minden szektorát átfogó aktivitásnak csupán kezdeteiről, elindulásáról, és talán bilzonyos reményekre jogosító kibontakozásáról, kialakulásáról tudnék. • Itt sem konkrét tényekben és^ számszerű adatokban,, mert az én tevékenységem nem a tények, nem a számok, nem a konkrétumok, hanem a lelkiségek, az impressziók, a hangulatok és talán a legfinomabban, mondhatnám, a leglégiesebb imprüderabiliáikj világában alakul ki. Ami pedig a jövőt illet, méltóztatnak belátni, íhogy pontosan az én munkaterületemen nem lehet a jövőt: illetőleg határozott programmal és tüzetesen előkészített munkatervvel előállni. Nem lehet két okból. Először, mert az én feladataimat és teendőimet túnyomórészt a mindennapi élet szükségletei és követelményei alakítják ki, és ezekhez kell rugalmasan alkailmatzikodniia úgy az átalános magatartásomnak, mint pedig az egyes konkrét tennivalóimnak. De másodszor — és talán ez a fontosabb szempont — az én funkcióim tekintetében a helyzet az, hogy a programmok és a munkatervek előzetes be jelentése és ismertetése igen sokszor veszélyeztetné azok végrehajtásának lehetőségét. (Igaz! — Ügy van! a jobboldalon.) Ennek megindokolása végett kegyeskedjenek megengedni, annak a propagandával kapcsolatos egyik legfontosabb lélektani tételnek hangsúlyozását, amely szerint a propaganda sikerének, eredményességének, átütő erejének alapvető és kardinális feltétele, hogy ne látszék propagandának, (Úgy van! — Helyeslés jobbfelől.) mert h,a ez a célja, ez a tendenciája, ez a jellegzetessége megvilágosodik, kitűnik, főként ha az szembetűnővé válik, már el is vesztette a hatóerejét. (Ügy van! Ügy van!) A propagandaminiszter működésének tehát aß a jellegzetessége, mondhatnám az a tragikuma, hogy az ő tevékenysége csak akkor si L keres és csak akkor hatásos, ha minél kevéshbé veszik észre, hogy az ő keze és közreműködése benne van a dolgok irányításában. (Igaz! — tJgy^ van! — Helyeslés jobbfelől. — BajcsyZsilinszky Endre: Azért nem kell propagandaminiszternek nevezni. Adjanak más nevet neki !) Elnök: Zsilinszky képviselő urat kérem, leg3 7 en szíves csendben maradni. Antal István nemzetvédelmi propagandaminister: Ennek tudatában tevékenységemet legtöbbször olyan akciókban kell kifejtenem, amelyekben még a látszatát is kerülnöm kell a propaganda jelenlétének és a propanda szempontok érvényesítésének. Ilyen körülmények között tehát, t. Képviselőház, azt hiszem, nem volna célja és értelme tüzetes programmok részletekbe -menő adásának, nem volna célja és értelme már annál az oknál fogva sem, amelyet az imént kifejtettem volt, hogy tudniillik programmot, munkásságomat, funkciómat anap mint nap felvetődő problémáihoz és szükségleteihez kell alkálim azmom a mindennapi életnek. Az előadottakat, azt hiszem, kellőképpen megindokoltam, hogy mint nemzetvédelmi tárcanélküli propagandaminiszter, miért nem tartom szükségesnek és célszerűnek a tárcaminiszterek alkotmányos gyakorlatában oly kiemelkedő parlamenti eseményt jelentő expozéna\k, tehát részletes beszámolónak, kimetrítő programmed ásnak a tartását. Ezeknek előrebocsátása és hangsúlyozása után is, t. Képviselőház, mégsem zárkózhatom el attól, hogy a feladatommá tett munkakör és az általam szolgálni kívánt nemzetpolitikai, célok és érdekek tekintetében mégis néhány ált,a r lános felvilágosítással ne szolgáljak. Erre az előadásra szükség van azért, mert e munkakör, e céloík és az, azokkal kapcsolatos funkcióm természete és lényeg© tekintetében nagyon sok félreértéssel találkozom, és pedig nem csupán a közvéleményben, hanem sokszor a hivatalos világban is, sőt amint itt egyes ellenzéki képviselő urak felszólalásából hallottam volt, még magában a törvényhozás termében is. Feladatom lényegét és munkaköröm kére teit az imént Kállay Miklós miniszterelnök úr néhány általános ecsetvonással fölvázolta volt. Bátorkodom reámutatni, hogy ennek a munkakörnek lényegét ugyancsak a minisizterelnök úr már egy korábban tartott beszédének két tömör mondatában ugyancsak tüzetesen körülvázolta. »Ha volt idő«, — mondotta volt az április 22-én tartott egyik beszédében a miniszterelnök úr — »amikor a véres kardot hurcolták körül az országban és így hívták zászló alá a magyart, ma a nemzetvédelmi propagandának kell felvilágosítania a nemzetet, hogy miről van szó, mit jelent ez a háború és az utána következő béke magunk, gyermekeink! és az egész nemzet élete és. jövője szempontjából. A nemzetvédelmi propagandaminiszter feladata«, — hangsúlyozta volt a továbbiakban a miniszterelnök úr — »hogy felfokozza a magyar lélek felfogóképességét, hogy becsületes munkánk és törekvésünk becsületes, nyitott fülekre találjon.« A miniszterelnök úr e megállapításaiból és imént elhangzott felszólalásából is kitűnően az általam kifejtett és kifejtenidő tevékenység lényege: személyes, felvilágosító, meggyőző, egységes és szilárd közhangulatot kialakító munka végzése a magyar élet területén két irányban.
