Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

ülése 1942 november 20-án, pénteken. 46 Az országgyűlés képviselőházának SIO. Először a háborúban való erőteljes helytállásunk és az ahhoz nélkülözhetetlenül szükséges, Összhangzatos belső lelki és társadalmi front megteremtése és másodszor a kormányzat általános kül- és belpolitikai vezetése és az időszerű, de különösen a háború vitelével kapcsolatos belső magyar kérdések megoldására és irányítására vonatkozó tervei, munkája és eredményei tekintetében. Amint tehát méltóztatnak látni, az én tevékenységem súlypontja a, személyes aktivitáson, a felvilágosító, a meggyőző, ia szervező, a közvéleményt kialakító munka személyes kifejtésén van, amiből az következik, hogy minden alkalmiait meg kell ragadnom arra, hogy a közvéleménnyel az ország mindem, részágban, állandó, rendszeres és folyamatos érintkezésben lehessek. Talán szerénytelenség nélkül hivatkozhatom arra, t. Képviselőház, hogy ilyen irányban meglehetősen széleskörű tevékenységeit igyekszem kifejteni. (Úgy van! Ügy van jdibbfelől.) Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez a személyes aktivitás nem jelenti a beszédek, előadások, felszólalások állandó és folytonos tartását, mert ugyancsak a. propaganda lélektanához tartozik, hogy a beszédeknek és általában az élő szónak állandó és fokozott igénybevétele rendszerintí fordított arányban van azok hatásosságával, ezért a személyes aktivitás súlypontját! inkább az ország* minden részében, a legkülönbözőbb alkalmakkor, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekkel, illetőleg ezek legkülönbözőbb intézményeivel és; szervezetiéivel való személyes érintkezés felvételében és annak során a közvetlen, tehát a kötetlen formában történő ráhatás kifejtésében látom. Az előadottakból nyilván egy negatívum is következik, t. Ház. És erre a negatívumra a miniszterelnök úr az imént tartott felszólalásában ugyancsak rámutatott. Nevezetesen az, hoigy nem tartozik közvetlen célkitűzéseim közé egy prop agán daiminisz tér ium, vagy egy, ehhez hasonló országos hivatal vagy intézmény megszervezése, amely tehát a különböző minisztériumoktól elvont hatáskörök egységesítése révén mint egy új állami igazgatási ágként illeszkednék bele a magyar államigazgatás jelenleg fennálló rendszerébe. Ilyen szervezésre, amire a miniszterelnök úr az imént nagyon helyesen szintén rámutatott, nia egyébként ido sincsen és a háborús, eseményektől és azork várható belső társadalmi kihatásaitól szorítva, tevékenységem s a személyes munka és aktivitás jórészét nem fordíthatom: (a, különböző minisztériumokkal és hatóságokkal való tárgyalások huzavonájára. Az időközben szerzett tapasztalatok különben is reményt nyújtanak arra, t. Képviselőház, hogy az egyes minisztériumok és hatóságok abban a tevékenységében,, amely a, nemzetvédelmi propaganda vitele szempontjából jelentőséggel bír, az általam fontosnak és érvényesítendőnek tlartott propagandaszempontokat egyébként is érvényesíteni tudom. Ez annál is inkább kívánatos, mert egyes, különösen gazdasági mimisztériumokban ezidőszerint is folyik bizonyos, de túlnyomórészben az illető minisztérium ügykörébe vágó propagandatevékenység, amelynek állandó figyelemmel kísérése, összhangzásba hozása, koordinálása és azoknak az állam vezetésnek a kormány által megadott általános szempontjai szerint való befolyásolása és irányítása nézetem szerint ma is feltétlenül szükséges. E cél elérését főként a sajtópolitika^ valamink a film, a rádió, a színház, az irodalom és a művészet, valamint az iskoíánkíyüli népművelés, vagy amit először kellett volna említenem, a külpolitikai^ propaganda vitelélnek vonalán tartom munkám szempontjából különösen fontosnak; Ezek közül' is a dolog természeténél fogva elsősorban a sajtó- és a filmpolitika azi a terrénum, laimelyen, a nemzétivédelmi propaganda ügyének igen hasznos szolgálatokat fog tenni az intézményes együttműködés. Meg vagyok róla győződve, igen t. Képviselőház, hogy az illeték eis miniszter urak konszenzusa mellett sikerülni fo>g ezt az együttműködést még teljesebbé tenni. Tevékenységem további kilalakulása során — és erre a fontos momentumra isi rá kell mutatnom — amely tevékenységem —; amint ' a később előadaudókkal igazolni óhajtanám — mégsem merülhet ki teljesen az általam kifejtendő személyes agitáció munkájában és a feladatommá tett cél elérésére egyéb irányú munkásságot is ki kell fejtenem, motndom, ha e munka során ai fejlődés természetes menete, különösen pedig a felmerülő szükség mégkívánja, mégsem lehet .mereven elzárkózni attól, hogy egyes jelenleg a különböző minisztériumokba szétszórt és túlnyomórészt^ propagandatermészetű konkrét feladatok átvételét — de természetesen mindig az illetékes miniszter .urak egyetértése mellett — a fejlődés további folyamán fokról-fokra esetleg mégis ne eszközöljem. Ilyképpen tehát lehetséges, hogy a dolgok fejlődésének normális rendje sízerimt egy későbbi időpontban mégis ki fog alakulni valamilyen hivatali úgy mondjuk^ miniszteriális szerve7et, amely a közvélemény irányításával, felvilágosításával intézményesen foglalkozik. A lényeg azonban ezidőszerint^ az, t. Képviselőház; — és itt ne essék^ félreértés, — hogy e pillaniatbatn nem ez a cél. A cél a munka, a tevékenység, az aktivitás, a propaganda kifejtése (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) és ez: az imént vázolt processzus csak egy tényleg folyó, kibontakozó és erőteljesen előrehaladó propagandamunkának esetleges velejárójaként később fokról-fokra foíg kialakulniT. Ház!'.Ezeket óhajtottam előadni az én munkásságomnak formális, mondhatnám szervezeti részéről. A továbbiakban méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak e munka érdemi, eszmei részéről is, (Sulijuk! Halljuk!) közelebbről azokról a vezető gondolatokról, irányelvekről, útmutatásokról, egyszóval a nemzetvédelmi és nemzetpolitikai tevékenységnek arról az eszmei tartalmáról, amelyet az ország mai helyzetében, ai jelenleg létező magyar problémák közepette — különös tekintettel ia háborúra és a (nemzeti fejlődés általunk kívánatosnak tartott irányára — a propaganda összes rendelkezésre álló eszközeivel terjesztetni és sugároztatni kívánok. A mai gondíterhes időkben, amikor az ország horizontját még sűrű felhők borítják és ezek a felhők sajnos, alkalmasak arra is, hogy néha az aigyvélŐket is elhomályosítsák (Derültség.), felfogásom szerint múlhatatlanul szükség: van arra és múlhatatlanul fontos érdeke a? államvezétésmek, hogy a közvélemény felé határozott és világos útmutatást adjunk mindazoknak a nagy nemzeti kérdéseknek a tekintetében, amelyek "felől az egységes belső lelki front kialakulását nemcsak közérdekűnek» hanem egyenesen exisztenciális problémának kell tekinteni. (Ügy van! Ügy van!) Ennek megfe-