Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 545 a nagy magyar közönyt, amely ezt a Házat úgy megüli. Sokszor gondolkodtam azoni a| par'lameaitbe való bejövetelemnek már második: hónapjában is, vájjon mi értelme van tulajdonképpen atz egésznek. Itt a pártok önmaguknak beszélnek. Az egyik beszél, a többi négyÖt udvariasságból] hallgat. Csináltam egy statisztikát arról, hogy ai szónokot átlagban 18— 20 ember hallgatója. (Mester Miklós: Ez már a jobbik eset! — Derültség.) Miért? Azért, mert itt a parlamentben is a* sztár-r^endszer dívik. Mikor a miniszterek, vagy ,a pártelnökök beszélnek, akkor megtelnek a padsorok, ugyanígy akkor is, amikor botrányra; Vain kilátás, mint például! tegnap Zsilinszky beszédíénél. Utána aztán rögtön ki is ürül az egész terem. De ne tévessze meg ez a (sztárokat, mert hiszen nem beszédük tartalmi lényege az, ami a hallgatóságot idevonzza. Egyetemi hallgató korom" ham azzall az igen találó, ai lényegrie tapintó és igen tömör kifejezéssel illettük ezt a metódust, hogy »pofavizit«. (Derültség.) Még csak egyet. A kormánypárt cinikusairól szeretnék néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk! jobbfel&l.) Higyjék el többet ártanak, mint amennyit használnak a kormánypártnak. Itt még a miniszterelnök úr egyik délelőtti mondatára akarok reflektálni, amelyben arról beszélt, hogy a programmhirdetők vágya a hatalom. Higyje el a miniszterelnök úr és higyje el az igen t. kormánypárt, hogy valami egyéb is vezet minket, mint a hatalomra való törekvés. Hiszen jórészt a hata3 ómtól, a hatalom árnyékából, a kormánypártból, vagy a kormányt támogató pártokból jöttünk idle, tehát népiesen szólva a húsosfazék mellől. (Derültség.) . , ,,!,,, , . Most egy éve, amikor az erdélyi partboll kiléptem, akkor foglalta el helyét a Kállay-kqrmány. Ma, amikor a miniszterelnök ur bejelentette, hogy az összeférhetlenségi törvény tető alá hozása leküzdhetetlen akadályokba ütközik egy év elltelte után is igazolva 1 látom akkori lépésem helyefeségét. Pártállásomból kifolyólag a felhatalmazási javaslatot niem szavazr hatom meg. (Helyeslés a sMsőbaloléafron. bzonokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal Jegyző: vitéz Lénárt János! (FWiáltások: Nincs itt!) ; Elnök: Nincs jelem, jelentkezése töröltetik. Utána) 'kii következik? Incze Antal jegyző: vitéz Zerinváry bzi1 á 1*Ó. Elnök: vitéz Zerinváry Szilárd képviselő urat illeti a szó. V-:-^,t . _,„. , , vitéz Zerinváry Szilárd: T. Képviselőház,! Nagy érdeklődéssel hallgattam végig az összes beszédeket és így legutóbb Botár igen t. képviselőtársam beszédét 1 is. Az ő beszédének r azzal a részével, amellyel egyetértek, nem kívánok: foglalkozni, amellyel pedig nem értek egyet, azzal 1 nem akarom a szót szaporítani. (Derültség.) Mindenesetre nagyon dícsiéirietr&méltő őszinteséggel beszélt t. képviselőtársam (Rapcsányi László: Szűzbeszéd volt!), az Őszinteség pedig igen szép és éppen ezért üdvözlöm őt ennek) a beszédének alkalmával. Ezekután rátérek a többi beszédre. T. Képviselőház! Ha csoportosítanom kellene a felszólalásokat, amelyek az appropriációs vita során elhangzottak, akkor én igénytelen' megállapításom szerint néigy csoportba soroznám őket. (Halljuk! Halljuk!) Az első csoportba tartoznának az európai és magyar kortörténelmi fejtegetések és meglátások, a; második csoportba a partikuláris vagy az egyetemes társadalmi kérdésekkel foglalkozó felszólalások és az azok megoldására vonatkozó javaslatok, a harmadik csoportba tartoznék azoknak az eszközöknek a prezentálása, amelyekkel a szónokok megoldani vélük a szőbanforgó problémákat és megközelíteni vélik a végső célt, a negyedik csoportba pedig magának a végső célnak a megjelölése tartoznék, amelynek tekintetében — hála Istennek — vita az egész Házban nincs, mert a végső cél esaik egy lehet: keresztülvezetni a mai kataklizmán ezt a nemzetet egy újabb, egy jobb, egy szociálisabb, egy nemzetibb Európába és biztosítani egyszersmindenkorra a jövőjét. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ebben a négy általános csoportban vannaki az összes problémák és az egyes költségvetési tételek is. Mielőtt a csúcsok felé próbálnék lendülni — mert hiszen a vitának ilyen rendkívül előrehaladott, sőt befejező stádiumában más érdekes már nem lehet!, csak az, amiben van valami újszerű, vagy ami legalább is megközelíti a csúcsoí — méltóztassanak megengedni, hogy az appropriációs vita grafikonjában egy látszólag lefelé lendülő vonalat ír jaki be, mert két költségvetéshez is, mégpedig annak aránylag kisebb tételéhez sze>retnék hozzászólni és arra felhívni a belügy : miniszter úrnak, a vallási- és közokitatásügyi miniszter úrnak és a pénzügyminiszter úrnak szíves figyelmét. Amikor a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetéséhez akairOk hozzászólni, önkéntelenül' te bizonyos lírai érzés fog el, mert lelki szemeim előtt megjelenik gyermekkorom és egy evangélikus parúchia, azután sok ilyen evangélikus paróchíia ott à pestmegyei buckákon, ahol fehér, nádtetős házak, olajfás kertek! mögött az istenfélelem 1 ,, a hazaszeretet és a béke: lakozott; a pap maga szelíd pásztora volt népének, a papné pedig a falunak jótevője, hogy ne mondjam, őrző angyallá. Most ezek közüli a régi L régi evangélikus nyugdíjas papi özvegyek közül talán még 150 él ebben! az országban a lehető legnalgyobb nyomorúságban'. Annakidején devalválódott a pénz értéke és mint annyi sok más alap, az ő nyugdíjintézetük alapja is teljesen tönkrement, úgy hogy 1928-ban, amikor próbáltak a roncsokból valamit kimenteni, a sokmilliós igen tisztles nyugdíj alapjúkból 25-000 pengőnyí, vagyont lehetett csak megmenteni. Most! mi volt a teendő? Az evangélikus! egyetemes egyház megalkotta az új nyugdíjintézetet, de abba már nem tudta bevenni a régi nyugdíjasokat, úgyhogy azok úgyszólván ellátás és kenyér nélkül, éhen maradtak. Ismerek 1 férjük 30—40—45 évi papi szolgálata után özvegyen maradt 75—80—85 éves papi özvegyeklet, akik ma 93 pengő havi nyugdíjból tengetik életüket. Talán mondanom sem kell, hogy scan bejárónőt nem tarthatnak, sem eigy ruhadarabot nem vehetnek, sem nem fűthefmeki, egyszóval a lehető legnyomorúságosabb .helyzetben vannak. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium nagylelkűsége folytán azután 1928-ban a tönkrement alaphoz évi segélyt kaptak. Ennek az évi segélynek az összege nem nagy: ez75*
