Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

544 Az országgyűlés képviselőházának 319. amit a napokban megindított takarékossági mozgalomról akarok mondani, amelynek, sajnos, sikertelenséget jósolok- Ha összevetem a német takarékossági mozgalom sikerének titkát a mi ezután : bekövetkező takarékossági mozgalmunk sorsával, arra a megállapításra jutok, hogy Németországban igenis sikere van ia takarékossági mozgalomnak, de miért? Ott már régóta olyan széles körben bevezették a jegyrendszert, hogy mondhatni mindent csak jegyre és pontra lehet kapná, tehát senki felesleges vásárlásokat nem csinálhat. Amire feltétlenül szüksége van, azt megkapja mindenki, luxusvásárlások azonban nincsenek. A munkások munkabére magasabb, mint a rendes életszínvonal eléréséhez szükséges összeg, marad tehát egy 'bizonyos mennyiségű pénzük, amivel tulajdonképpen nem tudnak mit csinálni. Ez tehát kényszertakarékosság. Takarékoskodnak és a bankbetétek emelkednek. A takarékossági mozgalmat megcsinálni széleskörű jegyrendszer nélkül eredménytelen lenne, illetőleg előre megmondhatom, mi lenne az eredménye; a zsidók röhögnének a markukba és még többet vásárolnának össze, vonnának el feketén a piacokról. Rég megmondta már Imrédy Béla igent t. képviselőtársam és pártelnököm, hogy egy ilyen széleskörű jegyrendszer bevezetése mennyire szükséges^ Teleki Béla mondta, hogy vannak reformok, amelyeket éppen a háború megnyerése érdekében már most és sürgősen meg kell valósítani. Beszélt .arról, hogy új erdőtörvényre van szükség. Az új erdőtörvényről jut eszembe, hogy milyen szánalmas a mi faellátásunk. Nem tudom azt mondani, hogy ezért a miniszter úr a hibás. Talán a rendszer a hibás, mert tudom, hogy a miniszter úrban megvolt a jóindulat. A jóindulat mindenütt megvolt. A Máy. idejében figyelmeztette a minisztériumot és a közönséget a faellátás várható nehézségeire már a kánikula

1 idején, de efelett kézlegyintéssel tértek napirendre. Nemcsak Erdélynek, hanem az egész országnak összes erdőigazgatói, biztosan tudom, hogy már a kánikulában dideregtek attól a téltől, ami bekövetkezett, mert biztosan tudták, hnery milyen f ainségnek néz elébe az ország. Még sem történt semmi. Miért nem történt? Ha volt fa. nem volt élelem a famunkások számára, akik levágják a fát. Ha volt élelem a famunkások számára, akkor nem volt kukorica az állatok számára a fuvarozáshoz, ha volt kukorica és lefuvarozták, akkor nem volt vágón. Ha volt vágón, akkor éá ördög tudia. rn\ -nem volt. Ha minden volt, akkor a megfelelő blanketták hiányoztak. A végén ma

( ott állunk, hogy azt hiszem, Besztercén drágább a fa, mint Budapesten, Kolozsvár fa nélkül van. Mindenki tanúja lehet annak, hogy 5—10 kiló fáért hogyan verekednek az emberek. Nem akarok olyan megdöbbentő és megrázó eseteket felhozni. — bár tudnék én is tucatszámra

1 — mint amilyeneket "RainisR igen t. képviselőtársam mondott itt el a napokban. Mi itt a hiba? Valaki felelős kell legyen! Hogyan lehetne ezt a problémát valahogy megoldani? Az én véleményem szerint p*rv faknrmánybiztosságot kellett volna felállítani, illetőlep- a, fa kormánybiztosnak olyan teljhatalmat kellett volna adni. amelynek mindenki pariroz, a Máv.-tól, az adminisztrációtól Vezdve az alispánig, aki elrendeli a kéntysze^ fuvarozást vagy a kényszermunkát. Azzal, aki nem pariroz. nyugdíiba vaPT lecsukni- akár felakasztani. Erre volna rend és volna fa. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. Természetesen a legfőbb hübát miben Iá-" tóm? Elsikkad a dolog azért, mert egy ilyen kérdés állandóan hatásköri összeütközéseket eredményezw Magyar közállapotainkra legjellemzőbb tünetnek pedig a felelősségtől való beteges irtózást tartom! Itt mindenki másra tolja át a felelősséget, közben elvész a gyerek. Nem beszélek arról az átkos centralizmusról, amelynek megszüntetését még a túloldalon is, amikor még ott voltam, hat-nyolc beszédben kérte és követelte az Erdélyi Párt. A centralizáció helyett bizony nagyon jó volna már a decentralizációra is áttérni. Én ezt úgy kép

j zelem el, hogy Budapest irányítana tovább is. az ország pedig nyolc-tíz tartományra vagy kerületre osztatna. {Mozgás és zaj a jobboldalon.) Ezek természetesen nem nemzetiségi, hanem tájegységek szerinti közigazgatási és közgazdasági alapon volnának elhatárolva. A beosztásuk egyezne a hadtestek beosztásával. Minden tartomány vagy kerület -* az elnevezés teljesen mellékes, Erdély, Dunántúl, Bácska stb. — egy végrehajtótanácesal rendelkeznék, amely az azon a területen lévő Összes érdekképviseletek delegátusaiból állana. Példának a honvédséget vettem. Senki sem állíthatja .azt, hogy a vezetés a honvédségnél nem egységes és mégis a kolozsvári hadtest megszűri a dolgokat az erdélyi érdekek szempontjából, a szombathelyi dunántúli szempontokból és így tovább. így a helyiigényekhez és kívánalmak | hoz simulhatna az államvezetés és nem fordulhatnának elő a mindenáron egységesíteni akarásból és egykaptafára húzásból azok a bajok, amelyekkel niaponta küzdünk. És mindenhova felelős, fegyelmezett embereket tennék nagy hatáskörrel és nagy felelősséggel. Hallgattam ^itt a bizonyítását annak, hogy a költségvetésben egyik-másik tételre mennyivel többet szavazunk meg, mint tavaly. Ez szinte a számokkal való zsönglőrködésnek tetszik nekem, mert ennek csak akkor van helye, amikor béke van, amikor a pénz vásárlóértéke stabil. Háború esetén ez nem egyéb játéknál, mert ha bárki megpróbálja azt, amit ém próbáltam, hogy a drágulás indexének tekintetbevételével kalkuláltam át ezeket a tételeket, amelyek állítólag 20—40%-os többletet jelentenek a tavalyihoz képest, akkor kiderül, hogy nem többet, hanem effektive talán ugyaniannyival kevesebbet állítottunk be az idén. Ez nem is fontos. Nem lehetett jobb költségvetést összeállítani, mert háború van, belenyugszik az ember. Szociális és honvédellmi téren —- szerintem ez a kettő egy ós ugyanaz — semmi költség nemi sok. Külföldi és itthon szerzett tapasztalataim alapján figyellmébe ajánlhatnám az igen t. honvédelmi miniszter úrnak, hogy a kaszárnyák, valamint a tisztinevelés, az átképzés és a tartalékos tisztképzés tierén igen sok tepnivalló van. Hajlandó vagyok a honvédelmi miniszter úr rendelkezésére bocsátani személyes tapasztalataimat az ügy érdekében, de itt ezekről bővebben megint nem beszélhetek. Még egy terrénum van, ahol a takarékosságot azonnal is megkezdhetjük, ez pedig a beszédekkel való készletgazdálkodás. Én már meg is kezdtem ezt ma, amikor elhagytam a román probléma fejtegetését. Nem minden kérdés tartozik a Ház plénuma elé, bármilyen hálás téma volna is különben. Nagyon sokan tudnánk olyan témákkaíD előjönni, hogy a viharcsengő állandóan szolnsi, dé ennek semmi értelme simos, hiszen kérdés, hogy ezzel sikerülne-e felrázni azt