Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. lefolytatatt beszélgetések nem a plénum elé tartoznak, hanem a külügyminiszter úrra, ezekről nem is beszélek, csak annyit mondok, merem állítani, hogy a nemzetiségi kérdéskomplexumunkból a legkönnyebben megoldható kérdések egyike a horvát-kérdés és a horvát barátság. (Nagy Iván: Ilyenkor nincs benn Zsilinszky!) A zsidókérdéssel, amelyről a miniszterelnök úr ma oly tüntetően hallgatott, nem óhajtok sokat foglalkozni. Németországi tapasztalataim alapján mondhatom, hogy ez a főkérdés, amely minket Németországtól és a tengelytől elválaszt. Ha en német volnék Berlinben és onnan néznérn a magyarországi zsidókérdés megoldására irányuló tétova és erélytelen lépésekest, én is olyan^ savanyú képet vágnék, mint amilyennel a német nemzetiszocialista párt szemléli ezt a »tengely szellemében dolgozó országot«. Hiába van ugyanis elragadtatva a német vezérkar és általában katonai körök a magyar harci erényektől, a belső átaJlakulásnak is lépést kell tartania ka^ tonai erényeinkkel, mert csak úgy leszünk képesek a ránk váró szerep betöltésére. Csodálatos nemzet vagyunk mi, magyarok! Mindig megelégszünk azzal, hogy elsőnek ejtjük valamivel bámulatba a világot. Dicsekszünk azzal, hogy először szállottunk szembe a bolsevista veszedelemmel Európában, hoztuk a keresztény gondolatot, stb., ez igaz, de azután elmaradt a szisztematikus munka, a rendszer felépítse. A-t mondunk, de B-t még akkor is habozunk mondani, amikor az általunk állítólag megelőzött többi nép már régen az abc végén jár. Más a gyakorlat és más az elmélet és mi, sajnos, legtöbbször elméleti síkon mozgunk. Matolcsy képviselőtársam érdekes megállapításokat tett múltkori beszédében s ezeket németországi tapasztalataim alapján én is megerősíthetem. Ottani vezető személyiségek mintegy üzenet formájában ezt mondották: Mondjak meg önök a hazai zsidóságuknak, hogy saját érdekükben tegyenek már le az angol propagandáról és az ango] győzelem varasáról, mert ez számukra a biztos halál. Higyjék el, ha Németország összeomolnék, — ezt már én mondom, hogy lehetetlennek tartom saját tapasztalataim ailapján,^aniiknek egyedül szoktam hinni, amit nem látok, abban nem hiszek — ha Németország összeomolnék, ezt a Kaukázusitól Bünkirehenig egyetlen zsidó sem érné meg élve. A tengely gyozelm'e esetén kitelepítéssel bár, de életük megmaradna. Válasszanak! A zsidókérdési gyökeres megoldásával a feketepiac kérdéseinek 50%-a is megoldódnék. Több közellátási miniszter fog még a jelenlétin kívül megbukni, amíg ennek igazságára rájönnek. A zsidókérdésben száz szónak is egy a vége. Cato, a makacs Cato minden beszédét így fejezi ble: Oeterum ceínseo Carthagitnem esse delendam. En is ugyanezt mondom a zsidókérd ésről. A bomlasztó propaganda forrása is náluk keresendő. Antal István propagandaminiszter úr ezt ' mondotta: Propagandával nem lehet eredményt pótolni. Párhuzamos, helyes intézkedések kellenek. Ezzel mindent megmondott!! Kétféle propagandánk van, külső és belső propaganda. A küiső, speciálisan a németországi propaganda hibáiról, tennivalóiról, hiánvairól itt nem beszélek, ez megint olyan kérdés, amiről ha óhajtja a külügyminiszter úrKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVT. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 543 nak fogok beszámolni. A belső propagandáról akarok itt beszélni. Erről mindent megmond Antal István klasszikus fogalmazása. Igen, a párhuzamos intézkedések nélküli propaganda értéke nullával egyenlő. A miniszterelnök úrnak legaláb nem kellett yolna publikálnia, hogy a lapok kötelesek ezután a miniszterek beszédeit közölni. Veszedelmesen emlékeztet ez minket a román időkre. A királyi diktatúra idején ugyanis minden lap elején a »királyi szavak« szerepeltek. Éppen olyan helyesen, bölcsen és világosan megírt dolgok voltak, mint a miniszteri beszédek és nyilatkozatok, csak az az egyetlen hibájuk volt, hogy az ördög sem olvasta el. Nagy a gyanúm, hogy a végén már a szedő sem olvasta, aki kiszedte. A legjobb propaganda a tett! A miniszterek beszédei helyett cselekedeteiket kell közölni. Amíg azonban a, kormány ilyen irányú propaganda ja^ eredménytelen, annál eredményesebb a Szociáldemokrata Párt propagandája. Az utóbbi időkben egyenesen megdöbbentett az az útszéli, pimasz hang, amit onnan sokszor hallunk. •. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, ne használjon a törvényhozás üléstermében ilyen kifejezéseket, mert különben rendre fogom utasítani. %r Botár István: Meghajlok az elnöki enunciáció előtt. Az a hang, az a modor» az a merészség, amely szociáldemokrata oldalról tapasztalható, megdöbbent és aggodalommal tölt el, ^mert^ a propagandával kapcsolatos helyes intézkedések elmaradása miatt a víz az ő malmukra folyik és, sajnos, ez kormánysegítséggel történik. Ha ezt a szabadságot a kormány helyesnek látja számukra engedélyezni, úgy magára vessen a szomorú következményekért, i Meg akarok említeni valamit, amiben egyformán hibás mind a kormánypárti, mind az ellenzéki sajtó. Nagyon furcsának találom azt, hogy amikor a parlamenti beszámolók megjelennek a lapokban és a kormánypárti lapok közlik a kormánypárti képviselők beszédeit bő kivonatban, az ellenzéki felszólalásokról legfeljebb annyit írnak, hogy X. képviselő nem fogadta el a javaslatot. Ugyanezt teszik azonban az ellenzékiek is- Ez semmiképpen nem helyes és semmiképpen nem járul hozzá az ország közvéleményének helyes tájékoztatásához. Olyan probléma ez» mint a tyúk és a tojás problémája, ma már nem tudja az ember, melyik volt előbb, ki kezdte. Semmiesetre sem tudom helyeselni egyik oldalról sem. (Igazi Ügy van! a .jobboldalon.) A közellátással kapcsolatban megemlítem, hogy Németországban nagyon sokat tapasztaltam ezen a téren is. Mintaszerű közellátást láttam ott. Nem akarok összehasonlítást tenni, de az az érzésem, hogy a dilettantizmusnak nálunk még mindig nagy szerepe van a kozellátásban. A jegyrendszer bevezetése nagyon fontos lenne, de ezt nem úgy kell csinálni, ahogy a miniszterelnök úr délelőtt bejelentette, hogy be fogjuk vezetni a jegyeket a népruházati cikkekre is. Az ilyen dolgot nem kell előre bejelenteni, hanem meg kell csinálni, mert ha előre bejelentik, akkor az lesz az eredménye, hogy mindenki ész nélkül elkezd vásárolni, ez a pánikot is növeli és a ruha is megfeketedik. A jegyrendszer bevezetésének szükségességével szorosan összefügg és kapcsolatos az, 75