Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. lefolytatatt beszélgetések nem a plénum elé tartoznak, hanem a külügyminiszter úrra, ezekről nem is beszélek, csak annyit mondok, merem állítani, hogy a nemzetiségi kérdés­komplexumunkból a legkönnyebben megoldható kérdések egyike a horvát-kérdés és a horvát barátság. (Nagy Iván: Ilyenkor nincs benn Zsilinszky!) A zsidókérdéssel, amelyről a miniszter­elnök úr ma oly tüntetően hallgatott, nem óhajtok sokat foglalkozni. Németországi ta­pasztalataim alapján mondhatom, hogy ez a főkérdés, amely minket Németországtól és a tengelytől elválaszt. Ha en német volnék Ber­linben és onnan néznérn a magyarországi zsidókérdés megoldására irányuló tétova és erélytelen lépésekest, én is olyan^ savanyú ké­pet vágnék, mint amilyennel a német nemzeti­szocialista párt szemléli ezt a »tengely szelle­mében dolgozó országot«. Hiába van ugyanis elragadtatva a német vezérkar és általában katonai körök a magyar harci erényektől, a belső átaJlakulásnak is lépést kell tartania ka^ tonai erényeinkkel, mert csak úgy leszünk ké­pesek a ránk váró szerep betöltésére. Csodálatos nemzet vagyunk mi, magya­rok! Mindig megelégszünk azzal, hogy elsőnek ejtjük valamivel bámulatba a világot. Dicsek­szünk azzal, hogy először szállottunk szembe a bolsevista veszedelemmel Európában, hoztuk a keresztény gondolatot, stb., ez igaz, de az­után elmaradt a szisztematikus munka, a rend­szer felépítse. A-t mondunk, de B-t még akkor is habozunk mondani, amikor az álta­lunk állítólag megelőzött többi nép már régen az abc végén jár. Más a gyakorlat és más az elmélet és mi, sajnos, legtöbbször elméleti síkon mozgunk. Matolcsy képviselőtársam érdekes megálla­pításokat tett múltkori beszédében s ezeket németországi tapasztalataim alapján én is megerősíthetem. Ottani vezető személyiségek mintegy üzenet formájában ezt mondották: Mondjak meg önök a hazai zsidóságuknak, hogy saját érdekükben tegyenek már le az angol propagandáról és az ango] győzelem varasá­ról, mert ez számukra a biztos halál. Higyjék el, ha Németország összeomolnék, — ezt már én mondom, hogy lehetetlennek tartom saját tapasztalataim ailapján,^aniiknek egyedül szok­tam hinni, amit nem látok, abban nem hiszek — ha Németország összeomolnék, ezt a Kauká­zusitól Bünkirehenig egyetlen zsidó sem érné meg élve. A tengely gyozelm'e esetén kitelepí­téssel bár, de életük megmaradna. Válassza­nak! A zsidókérdési gyökeres megoldásával a feketepiac kérdéseinek 50%-a is megoldódnék. Több közellátási miniszter fog még a jelenlétin kívül megbukni, amíg ennek igazságára rájön­nek. A zsidókérdésben száz szónak is egy a vége. Cato, a makacs Cato minden beszédét így fejezi ble: Oeterum ceínseo Carthagitnem esse delendam. En is ugyanezt mondom a zsidó­kérd ésről. A bomlasztó propaganda forrása is náluk keresendő. Antal István propagandaminiszter úr ezt ' mondotta: Propagandával nem lehet eredményt pótolni. Párhuzamos, helyes intéz­kedések kellenek. Ezzel mindent megmondott!! Kétféle propagandánk van, külső és belső propaganda. A küiső, speciálisan a németor­szági propaganda hibáiról, tennivalóiról, hiá­nvairól itt nem beszélek, ez megint olyan kér­dés, amiről ha óhajtja a külügyminiszter úr­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVT. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 543 nak fogok beszámolni. A belső propagandáról akarok itt beszélni. Erről mindent megmond Antal István klasszikus fogalmazása. Igen, a párhuzamos intézkedések nélküli propaganda értéke nullával egyenlő. A miniszterelnök úrnak legaláb nem kel­lett yolna publikálnia, hogy a lapok kötelesek ezután a miniszterek beszédeit közölni. Ve­szedelmesen emlékeztet ez minket a román időkre. A királyi diktatúra idején ugyanis minden lap elején a »királyi szavak« szerepel­tek. Éppen olyan helyesen, bölcsen és világosan megírt dolgok voltak, mint a miniszteri beszé­dek és nyilatkozatok, csak az az egyetlen hibá­juk volt, hogy az ördög sem olvasta el. Nagy a gyanúm, hogy a végén már a szedő sem ol­vasta, aki kiszedte. A legjobb propaganda a tett! A miniszterek beszédei helyett cselekedeteiket kell közölni. Amíg azonban a, kormány ilyen irányú propa­ganda ja^ eredménytelen, annál eredményesebb a Szociáldemokrata Párt propagandája. Az utóbbi időkben egyenesen megdöbbentett az az útszéli, pimasz hang, amit onnan sokszor hallunk. •. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, ne használjon a törvényhozás üléstermében ilyen kifejezéseket, mert különben rendre fo­gom utasítani. %r Botár István: Meghajlok az elnöki enun­ciáció előtt. Az a hang, az a modor» az a me­részség, amely szociáldemokrata oldalról ta­pasztalható, megdöbbent és aggodalommal tölt el, ^mert^ a propagandával kapcsolatos helyes intézkedések elmaradása miatt a víz az ő malmukra folyik és, sajnos, ez kormánysegít­séggel történik. Ha ezt a szabadságot a kor­mány helyesnek látja számukra engedélyezni, úgy magára vessen a szomorú következmé­nyekért, i Meg akarok említeni valamit, amiben egy­formán hibás mind a kormánypárti, mind az ellenzéki sajtó. Nagyon furcsának találom azt, hogy amikor a parlamenti beszámolók megje­lennek a lapokban és a kormánypárti lapok közlik a kormánypárti képviselők beszédeit bő kivonatban, az ellenzéki felszólalásokról legfeljebb annyit írnak, hogy X. képviselő nem fogadta el a javaslatot. Ugyanezt teszik azon­ban az ellenzékiek is- Ez semmiképpen nem he­lyes és semmiképpen nem járul hozzá az or­szág közvéleményének helyes tájékoztatásához. Olyan probléma ez» mint a tyúk és a tojás problémája, ma már nem tudja az ember, melyik volt előbb, ki kezdte. Semmiesetre sem tudom helyeselni egyik oldalról sem. (Igazi Ügy van! a .jobboldalon.) A közellátással kapcsolatban megemlítem, hogy Németországban nagyon sokat tapasztal­tam ezen a téren is. Mintaszerű közellátást láttam ott. Nem akarok összehasonlítást tenni, de az az érzésem, hogy a dilettantizmusnak ná­lunk még mindig nagy szerepe van a kozellá­tásban. A jegyrendszer bevezetése nagyon fon­tos lenne, de ezt nem úgy kell csinálni, ahogy a miniszterelnök úr délelőtt bejelentette, hogy be fogjuk vezetni a jegyeket a népruházati cikkekre is. Az ilyen dolgot nem kell előre be­jelenteni, hanem meg kell csinálni, mert ha előre bejelentik, akkor az lesz az eredménye, hogy mindenki ész nélkül elkezd vásárolni, ez a pánikot is növeli és a ruha is megfeketedik. A jegyrendszer bevezetésének szükségessé­gével szorosan összefügg és kapcsolatos az, 75

Next

/
Thumbnails
Contents