Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
44 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 194i november 20-án, pénteken. megerősített az a szép felszólalás, amelyik nia ] éppen németajkú polgártársaink két képviselője részéről elhangzott — hogy ebben a tekintetben jó úton haladunk és ha vannak éa előfordulnak is kisebb dolgokban súrlódások közöttünk, a magyarság mindig számíthat a hazai németségre. Egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy a magyar élet ereje és gravitációja mindig lesz olyan erős. hogy a németség is örömmel fog ebben a kooperációban résztyenni. Nagyon sajnálom, hogy valaki azt a kifejezést használta, hogy a németség batyuval jöttébe hozzánk. Bár nincsen benne megszégyenítő, mert a batyuban lehet kapát, lehet szerszámot, (Meskó Zoltán: A zsidók tetűt hoztak!) lehet szegénységet, de lehet egészséges munkakedvet és munkaerőt is hozni. (Ügy van! Úgy van!) És én visszalapozva a magyar történelem lapjait, szívesen és örömmel üdvözlöm azokat, alkik így jöttek be az országba. Mert azért jöttek be, hogy "hiányokat töltsenek be, azokat a hiányokat, amelyeket harcaink, szenvedéseink okoztak ebben az országban. Amikor szívesen üdvözlöm őket, tudom, úgy fogják fel ezeket a szavaimat, hogy ez az üdvözlés egyúttal a velünk összefogó, az egyetemes magyar nemzeti érdekekbe való szolgálatba állítását is jelenti az ő egész. munkájuknak és működésüknek. (Helyeslés és tap» a Ház minden oldalán.) A sajtókérdéssel méltóztattak még behatóbban foglalkozni, Magyarországon, a többi háborús államhoz hasonlítva a dolgokat, azt hiszem, a sajtót — szabadabban használjuk a régi kifejezést — liberálisabban kezeljük, mint bármelyik államban. A sajtó tekintetében csak két irány van: Vagy toleráljuk igen nagy mértékig — amíg nem sérti a nagy egyetemes érdekeket—- a szabad véleménnyilvánítást, vagy pedig rálépünk a »gleichschaltolt«, az, egypárt-i vagyis az egyhangú kormánysajtó útjára. Amikor kifogásolni méltóztatnak, hogy bizonyos orgánumok még megjelennek ebben az országban, el; méltóztatnak felejteni azt-, hogy ha a másik útra lépek és bizonyos orgánumokat beszüntetek, ugyanakkor kötelességem arra az álláspontra helyezkedni, hogy csak egyfajta orgánum marad az országban és ez az én orgánumom. A mai kérdésekkel tisztában lévő embernek ezt tudnia és Mtnia kell. Amikor hozzájárulok ahhoz, hogy más orgánum^ is szabadom működhessen bizonyos adott korlátozások között ebben »az országban, csak * azt tehetem tehát, hogy gondosan vigyázok arra, hogy sokszorosan több szabadsága legyen annak a sajtónak, amely — mai kifejezéssel élve — jobboldali irányba távolodott el az én irányomtól, mint annak a sajtónak, amelyik balra maradt attól. Összehasonlíthatatlanul nagyobb szabadságot élvez az úgynevezett jobboldali sajtó, minti a baloldali. De ha kényszerítenének az urak, hogy egy drasztikus álláspontot foglaljak el, az nem lehet más, mint az, hogy csak egy sajtó marad: a hivatalos sajtó. (Abonyi Ferene: Hiszen már úsyis itt van a diktatúra, mindeery! — Zaj.) Én nem akarok diktátor lenni. (Folytonos zaj ~ Elnök csenget.) mert én ... (Abonyí Ferenc közbeszól.) Elnök: Abonyi képviselő urat rendreutasítom. Kállay Miklós miniszterelnök: ...mindent elkövetek ebben az országban, hogy diktatúra ne legyen, de ha diktatúra lenne, az csak az én diktatúrám lehetne. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a köz'épen.) Mindenesetre rendelkezésére fogok állani annak a sajtónak, amely gondolkodásával, politikai célkitűzéseivel, nemzeti és főleg antibolsevista voltával közel áll az én felfogásomhoz s ha panaszai merülnek fel, akár a sajtó kezelésével, irányításával vagy a cenzúrával kapcsolatosan, igyekezni fogok a panaszokat orvosolni és minden más tekintetben is támogatni kívánom abban a nemzeti munkában, amelyet végez. Visszatérve a propagandára, méltóztatott a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosan a külföldi propagandáról és a határainkon kívül levő kisebbségeinek visszatelepítéséről is beszélni. Igen nagy feladat ez és nagyon szeretném ezt megoldani. A legfontosabb kérdés a balkáni mozgolódásokkal fenyegetett horvátországi magyar kisebbség kérdése. (Ügy van! Ügy van!) Száz-százhúszezer magyarunk él ott. Igyekszem, a horvát kormány támogatásával és egyetértésével minden tekintetben segíteni őket abban a nehéz helyzetben, amelyben vannak, de kérdem, helyesnek méltóztatnak-e találni azt, hogy ezokl között a nagyon nehéz helyzetben levő emberek között, akiknél hol a falu egyik végét, hol a falu másik végét gyújtják fel a különböző bandák, Magyarországról kiutasított vagy kiszökött volt magyar képviselők járnak és agitálnak és bujtogatnak a magyar gondolat elleni (Nagy zaj. — Felkiáltások: Hallattan!) Hogy férhet ez Össze magyar voltukkal 1 ? (Élénk felkiáltások: Kik ezek?) Méltóztatnak-e helyesnek és lehetségesnek tartani, hogy a velünk barátságos országokban élő magyar munkásokat sorra járják bizonyos urak (Élénk felkiállások: Kik azok?) és bujtogatnak a magyar állameszme és a magyar gondolat ellen? (Nagy zaj és felkáltások: Neveket kérünk!) Például Sütő volt képviselő lent van Horvátországban és most bujtogat! (Meskó Zoltán: Gyalázat! — Nagy zaj.) Nekem nincs alkalmam és módom ebbe beleavatkozni, de annak, akinek van *á módja, magyar szívére apellálok, hogy óvja ezeket az embereket attól, hogy ezt az aknamunkát a magyarság ellen tovább folytassák, (Gergely ff y András: Szégyen, gyalázat* amit tesznek! — Nagy zaj.) mert nem az én személyem ellen, nem az én kormányom ellen, hanem az egész magyar nemzet ellen folytatják ezt az aknamunkát. (Felkiáltások a Ház minden oldalán: Gazemberek! — Zaj.) Ezt akartain ennél a kérdésnél elmondani. Én szeretném hazahozni minden külföldön élő magyar testvérünket. (Egy hang a balközépen: A csángókat!) Nem kell mondanom, képviselőtársaim is tudják és érzik, hogy mia ennek milyen nehézségei vannak. A közlekedési és egyéb problémák, gondok úgyszólván lehetetlenné teszik ezt. (Egy hang jobbfelől: Mi lesz a délerdélyi magyarokkal? — Zaj.) De nem-is ürítgethetjük ki ezeket a területeket azért sem, mert ha otthagynák a földeiket, otthagynák a gazdaságukat, nem tudom, pillanatnyilag tudnánk-e nekik helyébe ilyen lehetőségeket adni. (Mester Miklós: Csak cserével!) i Méltóztassanak elhinni, minden erővel igyekszünk ezeket a kérdéseket megoldani. S amint várjuk ennek a háborúnak sikeres, győzelmes, nekünk jó, nekünk megfelelő befejezését és megfelelően előkészülünk reá, ezekben a konkrét kérdésekben épp úgy, mint lelkierőnkben, egységünkben és magyarságunkban, hiszem és remélem, hogy a többi! nagy magyar probléma köziött ezt a kérdést is meg
