Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

&3Ő Az országgyűlés képviselőházának 819. oldalról hallottuk azt, hogy a magyar földbirtokrendezés legfontosabb alapjaiban biztosi ti a ennek a nemzetnek a létét, ennek a nemzetnek a továbbfejlődését. Igen szép szónoklatokat hallottunk már arról, hogyan kell a magyar népet megerősíteni, hogyan kell a magyar népet a fejlődés útjára állítani és igen sok Ígéret hangzott el felelős kormánytényezők szájából atekintetben, hogy ezt mi be fogjuk tartani, igenis, a magyar földet a magyar nép kezébe fogjuk juttatni. Kétségtelen, hogy bizonyos mozsák már jutottak, kétségtelen, hogy egypár ezer hold már jutott a magyar kisgazda-társadalom, a kisbirtokos osztály számára, amikor azonban, most — amint a, miniszterelnök úr mondja — a zsidó birtokokból körülbelül 400.000 holdnyi ingatlan elosztásáról van szó, én aggódva látom, hogy az a földbirtokreform, amely a magyar népet volna hivatott erősíteni, nem úgy megy végbe, ahogyan kellene,, mert azt látom, hogy sokszor olyanok kezébe kerülnek földek, éspedig igen tekintélyes birtokok, akik nemcsak, hogy nem foglalkoztak előzőleg földmíveléssel, ' hanem ma sem értenek a birtok megmunkálásához és csupán üzletszerűen, csupán vagyonuk átmentése szempontjából igényelnek birtokot a maguk protekciói révem T. Képviselőház! Ha mi komolyan vesszük azt, hogy ennek a magyar földnek csakugyan olyan megmunkáló, olyaln tulajdonos rétege legyen, aniely^ valóban Összenőtt azzal a földdel és az egész magyarság létérdekét, fennmaradását biztosítja, akkor nem tűrhetjük azt, hogy ez a föld más kezébe kerüljön, mint a földet túró, azért egész életén át verejtékező parasztság kezébe. Éln tehát ezért nyomatékosan kérem az éppen jelen levő földmívelésügyi miniszter urat, — amikor ezt a javaslatot tárgyaltuk, ugyancsak feltettem másokkal egyetemben ezt eu kérést — méltóztassék legalább évenként egyszer idehozni a Ház elé azoknak névjegyzékét, akik ezekből az ingatlanokból kapnak. (Igaz! — tfgy vam! a sséhőbaloldalon. — Maróthy Károly: Megjelölve területet és jogcímet is!) Mi már igen sokszor előlegeztük a bizalmat m kormányzatnak bizonyos létfontosságú kérdésekben. Jónéhányszor ráfizettünk erre az előlegezett bizalomra. Ma már nines előleg, konkrétumo>kat kérünk. Joggal követelhetjük azt, hogy igenis ez a névjegyzék kerüljön ide, hogy ezzel is ellenőrizni tudjuk, kinek a kezébe kerül a magyar föld. (Maróthy Károly: Varhartod azt a névjegyzéket!) T. Képviselőház! Most egy másik kérdésre térek rá, amely még eddig a; felhatalmazási javaslat vitája folyamán nem is került szóba. Köztudomású az és aki a történelmet egy kicsit figyelgeti, laz tudja nagyon jól, hogy minden egyes kornak megvannak a maga különleges bűnei és bűnözői. Minden egyes korban felburjánzik egy bűn vagy bűnhalmazat és, ez a felburjánzás azután egészen természetesen maga, után vonja azt, hogy ezekkel a bűnökkel szemben az államhatalomnak fokozó t tabb mértékben kell eljárnia. Tudjuk nagyon jól, hogy annakidején például az egyszerű lopást is sokszor nemcsak megvakítassa! vagy csonkítással büntették, hanem bizony egészen drasztikus formában torolták meg, mégpedig joggal, ezeket az elburjánzó tetteket és vétségeket. Ma mit látunk? Ugyancsak jelentkeznek ezek a különleges bűnök, korunk bűnei napjainkban is. Közismert dolgok ezek, ilyen ülése 1942 december 3-án. csütörtökön. bűnösök például az árdrágítók, a feketeűzérek, a lakásuzsorások, a fajgyalázók, az ellenségeink győzelméért imádkozok, azután a rémhírterjesztők, a zsidóbujtatók, akiket magyarul strómannoknak neveznek. Ezek azok a bűnök, amelyek ma százszámra foglalkoztatjuk az illetékes hatóságokat. (Maróthy Károly: Kapnak 100 pengő büntetést és semmi mást!) Én tehát azt javasolnám, hogy minősítsék ezeket a bűnöket a nemzet, m közösség elleni bűntettnek, büntessék necsak pár héttel, pár hónappal vagy pár száz, pengővel, hanem tessék igen szigorúan büntetni és súlyosabb esetekben^a 'vagyonelkobzástól sem visszariadni, mert máskülönben ezeket a bűncselekményeket soha * semilyen körülmények között ilyen simogató módszerekkel nem lehet megakadályozni és nem szabad megtorolni. T. Képviselőház! Ez jogos számonkérés ezekkel a bűnösökkel szemben. Ez a számonkérést azonban necsak a kicsinyekre vonatkozzék, hanem a magasabb helyen lévőkre éppen úgy, mert ez fogja azutáni valóban bebizonyítani azt, hogy Magyarországon a jogszolgáltatás mindenkit egyformán bírál. Az a köve*telmény azonban, amely fennáll a közönséges bűnöknél, ugyanúgy fennáll az intellektuális bűnöknél, de fennáll általánosságban az alkotmány értelmében a sokkal fontosabb cselekedetekkel szemben is, T. Képviselőház! Általános elv az, hogy mindenkinek felelnie kell cselekedeteiért. Alkotmányos országban a felelősség végső fokon természetszerűleg a miniszteré. Én most egy nagyon sokat hangsúlyozott és joggal kifogásolt esetre akarom felhívni a t. Képviselőház figyelmét: a közellátás kérdésére. Nagyon sokan foglalkoztak ezzel. Hangsúlyozom, nem a jelenlegi miniszter úrról van szó, akinek munkásságát egészen tárgyilagosan szemléljük és igyekezetét, erélyes és erős kezét a jó oldaláról ismertük meg. Fel akarom azonban vetni a felelősség kérdését a múlttal kapcsolatban. A jelenlegi közellátási miniszter úr tette azt a kijelentést, hogy a közellátás szervezetét most kell megalkotnia Egyenesen megdöbbentő, hogy amikor a háború negyedik esztendejében vagyunk, amikor más országok (Maróthy Károly: Emelik az adagokat!) ennek a szervezetnek kristálytiszta, jól működő formáit tudták kiépíteni sokkal rövidebb idő alatt, akkor nekünk négy esztendő nem volt elég ahhoz, hogy egy jól működő közellátási szervezetet tudjunk kiépíteni. Tulajdonképpen ki a felelős ezért? Valakinek kell felelnie Ki, vagy kik voltak azok, akik ezt előtte felelősséggel vezették. Távol iádl tőlem, hogy annak emlékét becstelenítsem meg, aki éppen a közellátás érdekében — joggal mondhatom — egész életét felőrölte és a közellátási éléről -a halál szólította el. Felelősségre kell azonban igenis vonni azt az utódot, aki minden felelősségérzés nélküL tisztán csak azért, hogy abba a bársonyszékbe beülhessen, szakértelem híján vállalni merte ezt a roppant fontos feladatot. A miniszteri teendők ellátásához nem elegendő a saját pártjának tapsorkánja addig, amíg aktív és benne ül a bársonyszékben. Ha eltűnt' a süllyesztőben, bármit hagyott maga után, a felelősségrevonás mindig elmarad? A magyar alkotmány nem a vétkesek bástyája, ia magyar alkotmánynak védelmet kell nyújtania minden becsületes magyarnak, de ugyanakkor legyen igaz bíró, amely a nemzeti értékek méltatlan sáfárjait a felelős-