Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Àz országgyűiés képviselőházának Sîù. front is ugyanolyan megingathatatlan, kiváló vezetés alatt álljon és ugyanolyan kiváló hadi­tervek alapján harcoló front legyen, rnint az a külső front, amely érettünk, a hazáért be­csülettel teljesíti kötelességét. Ha pedig ezt megnézzük és megállapítjuk, hogy a külső front ilyen-e vagy nem, akkor ezzel egyúttal bírálatot mondottunk ennek a belső frontnak vezetőségéről, vezérkaráról, a kormányzatról is. És ha ezt a bírálatot tárgyilagosan tesszük is meg, akkor nem véletlen az, hogy ha a ma kérdései közül egyik igen fontos, itt ebben a Házban is nagyon sokszor tárgyalt kérdés, a miniszterelnök úr által is megemlített kérdés az Összeférhetetlenség kérdése, amellyel külö­nösen foglalkoznunk kell és amelynek minden egyes részletét aprólékosan meg kell bírál­nunk. Nem véletlen ez, mert legyen szabad azt a jó magyar közmondást említenem: fejétől büdösödik a hal. Azt hiszem, nagyon applikál­hatjuk ezt erre a témára. Nem szabad tűrnünk, hogy az ország első közjogi területét, amely hivatva van irányt szabni, hivatva van ter­veket kidolgozni, de amely egyúttal hivatva van elbírálni a nemzet vezetésének helyes vagy helytelen voltát, bármilyen oldalról is olyan színiben és megvilágításban lehessen; fel­tüntetni, amely nem méltó hozzá, T. Ház! Közismert tény, ma már az egész« országban széltében-hosszában beszélik — nyíl­tan vagy suttogva, mindegy — azt, hogy bi­zony az országgyűlés, hangsúlyozom, az or­szággyűlés tagjai, tehát nemcsak a képviselő­ház, hanem a felsőház tagjai közlött is akadnak olyanok, akik ezt a magas közjogi méltóságot csak arra használják fel, hogy különböző igaz­gatósági tagságokat és a törvényhozói tisztes­séggel össze nem férhető anyagi ellenszolgál­tatással járó funkciókat vállalnak. T. Képviselőház! Amikor ezt a kérdést az előttem szólott igen t. képviselőtársam, Incze Antal felhozta és amikor kifogásolta azt, amit az egész nemzet joggal kifogásolhat, hogy ilyen funkciókat végeznek magyar törvényhozók és azt követelte, hogy tűnjenek el ezek a törvény­hozók — ha vannak ilyenek — a magyar köz­életből, de legalább is innen, a törvényhozás házából, akkor a túlsó oldalról az egyik képvi­selőtársunk azt a feleletet adta: hiszen maguk között is vannak jól dotált újságszerkesztők. Ezzel a közbeszólásával az én igen t. képviselő­társam egy pontos elválasztóvonalat húzott, amely két részre osztja ezt a kérdést. Tudni­illik nem az a becstelenség, ha valaki szakértő és hosszú évtizedeken keresztül ugyanabban a. szakmában dolgozott, tehát mondjuk újságíró volt és abból tudása és munkássága révén ta­lán vagyont is szerzett, de mindenesetre jó állásba került, hanem az a bűn, — amit itt Ma­róthy képviselőtársam is elsorolt — ha valaki egy időben bőrszakértő, üvegszakértő, textil­szakértő és a jó Isten tudná felsorolni, hány féle szakértő. Állítom, hogy ugyanakkor az ilyen ember semmi más^ csak saját fajtájának az elárulásában a legkiválóbb szakértő, mert igenis, állítom, — és ezt a miniszterelnök úr is lépten-nyomon hangsúlyozza beszédeiben — hogy aki a mai világban csak arra törekszik, hogy vagyont gyűjtsön és nem törődik azzal, hogy mások esetleg éhenvesznek, az a haza­árulásnak a szakértője és nem tűrhető, hogy csak egy is akadjon a törvényhozás házában olyan, aki ilyesfajta szakértelemre pályázik. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. 'HÛése 1Ô42 december 3-án, csütörtökön. 535 T. Képviselőház! A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az összeférhetlenség nem jogi, hanem erkölcsi probléma, (Maróthy Károly: Tehát ne törődjünk vele!) Erről lehet vitat­kozni, de a dolognak a lényege nem ez. A dolog lényege ott van, hogy állapítsuk meg, igazak-e ezek a tények vagy nem igazak, állapíttassék meg az, vannak-e az országgyűlésnek álláshal­mozó főaladárjai vagy nincsenek, állapíttassék meg az, hogy van-e az országgyűlésnek össze­férhetlen képviselője és felsőházi tagja vagy nincs. Ha pedig van, akkor még jogszabály sem kell ahhoz, hogy ilyenek ne legyenek, mert minden egyes pártnak — és ehhez mi készség ­gel hozzájárulunk — megvan a módja arra, hogy ha jogszabályok nincsenek is a kezében, erkölcsi szabályokkal kényszerítse azokat a tagjait, akik ilyen szempontból kellemetlen helyzetbe hozzák, hogy hagyják el azt a pártot, de hagyják el a törvényhozás házát is. (Ma­róthy Károly: Azért jobb a törvény!) Végtele­nül szomorú volna, ha ezt csak jogszabállyal lehetne elintézni. Az eddigi szomorú példák azonban azt mutatták, hogy bizony vannak e tekintetben kevésbbé érzékeny természetűek is, akik bizony az erkölcsi kényszerítő erők hatását nem min­dig érzik úgy, ahogyan igen sokszor a. szószék­ről prédikálják és másoktól elvárják, amikor azonban sajátmaguknak kellene az anyagi ál­dozatot meghozniok, akkor egyszerre elfeled­keznek erről az erkölcsi alapról és csupán azt az elvet vallják, hogy pecunia non ölet, a pénznek nincs szaga. Amíg ezeket innen a tör­vényhozás házából ki nem seprűzi a (magyar jogalkotás, addig hiába beszélünk mi itt lelki összefogásról, egységes vonalvezetésről, hiába beszélünk lelki békéről, az nem fog bekövet­kezni, mert ha mi az erkölcsi alapon álló lelki béke parancsaival nem tudunk itt olyan lég­kört teremteni és nem tudunk olyan magasabb erkölcsi testületet teremteni, amely, ezektől a hibáktól mentes, akkor nincs jogunk ahhoz, hogy ennek a nemzetnek bármiféle vonatko­zásban is irányt szabjunk, akkor nem állunk erkölcsi alapon és akkor nem követelhetünk senkitől sem erkölcsi alapot. T. Képviselőház! Tegnap az egyik igen t. képviselőtársam a fiatal politikus-Tnemzedékről beszélt és a fiatal politikus-nemzedék vélemé­nyét fejtette ki a felhatalmazási javaslat kap>­csán általa felvetett egyes kérdésekben. Ha szabad azt mondanom, én is ehhez a fiatalabb nemzedékhez tartozom, helyeslem az általa el­mondottakat és helyeslem azt, hogy igenis, en­nek a fiatalabb nemzedéknek, amely már egy kis puskaport is szagolt a frontokon, a véle­ményét meghallgassuk, ennek a fiatalabb nem­zedéknek a problémáit kissé nagyobb meleg­séggel és kissé komolyabban vevő széndékkal bíráljuk el, mert ha igaz az, hogy a 20-as évek­ben bekövetkező úgynevezett keresztény kurzus azért nem tudott gyökeret verni, azért kellett csak kurzusnak lennie és nem tökéletes átala­kulásnak, mert a fiatalságnak sokszor talán goromba, de őszinte szavát nem hallgatták meg, akkor ne várjuk azt,jhogy ennek a nemzetnek jövőt építő munkásai fejlődjenek, ha ezeknek a jövőt építő munkásoknak szavát itt a tör­vényhozás házában is nem hallgatjuk meg. Amikor ezt szükségesnek tartom kijelen­teni, ugyanakkor méltóztassék nekem megen­gedni, hogy egy másik problémát is fél vessek at. Ház előtt, jamely az összeférhetlenség kér­désével eléggé szorosan összetartozik Minden 74

Next

/
Thumbnails
Contents