Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

Az országgyűlés képviselőházának S10. ülése 1942 november 20-án, pénteken. 43 olyan erővel foglalkozni ezekkel .a kérdésekkel, amint az szükséges, lenne. És van. még egy nehézség éppen a miatt a, politikai helyzet miatt, amelyben nemzetiségeinkkel itt élünk és ezt le akarom szögezni, hogy ebben ne legyen félreértés. Ebben a kérdésiben igazán őszinte magyar lélekkel és szívvel indultam el és leszögezhetem első megnyilatkozásomíban, első felszólalásomban az ország nyilvánossága előtt, hogy a legtisztább szívvel és szándékkal, magyar szeretettel és szívvel akarok megindulni nemzetiségeink,, felé a nemzetiségi politika terén. Erre azonban az ország határán kívülről egészen más természetű választ kaptam. Én mégis maradtam azon a vonalon, amelyen elindulni akartam. (Helyeslés.) Ha néha megzavart ebben valami, az mindig csak az volt, hogy biztosan meg tudtam állapítani, hogy a magyar lovagiasságot, .a magyar nagyvonalúságot és a magyar előkelőséget bizonyos oldalról, valószínűleg azért, mert amint a német kifejezi magát: »Wie der Schelm- ist, so denkt er«, megijedésnek, sőt gyengeségnek magyarázták. Sokszor meg kellett állnom elhatározásaimban, szándékaimban, koncepcióimban, az előzékeny! engedményekben, amelyet nemzetiségeink felé tenni akartam, mert reakcióképpen rögtön azt hallottam, hogy mi ezért vagy azért meg vagyunk ijedve és ha valamit tettünk, azt akaratunk ellenére tettük meg. Ininen akaroem most kijelenteni, hogy vegyék tudomásul odaát és idebent, hogy ebben ai tekintetben semmit sem tehet ránkoktrojálni. (Élénk helyeslés és taps.) Hajlandók vagyunk nagyon messzire elmenni nemzetiségeinkkel kapcsolatban, mert igenis, az a célunk, — nekem is az a célom — hogy megnyerjük őket a, magyar eszmének. (Űgv van! Ügy wtnf) Nem

1 akarjuk belekényszeríteni őket a magyar állami életbe, hanem okossággal és jószívvel • vonzani akarjuk őket a magyar óllet teljességébe. (Helyeslés.) Kényszer alatt azonban semmit sem cselekszünk. T. Ház! Az egyes kérdésekre rátérve, igazuk van azoknak a felszólalóknak, akik különösen a pozitív nemzetiségi politikám hívták fel figyelmünket. Tudniillik arra, hogy elsősorban a.magyarsággal kell foglalkoznunk (Ügy van! Ugy van!) és pótolnunk kell. amit elmulasztottunk az elmúlt időkben. (Helyeslés. — Arvay Árpád: Ez a legelső!) Mert mind az a baj, mind az a veszteség, amelyet a magyar fajta szenvedett nemzetiségeinkkel szemben. egy százéves periódus lassú fejleménye volt*. Ez azért történt, mert Magyarország bizonyos belső ellentétekben, mondjuk meg Őszintén, a pártoknak egymással való csatározásában élve, a külső és belső erők nyugodtan tudták bomlasztani a magyarságot, amely mai szemmel nem is másodlagos, hanem inkább nevetséges kérdések miatt állott egymással szemben. Nagyon nagy figyelmeztetés ez részünkre abban a tekintetben, hogy ma se kerüljünk egymással szembe olyan, kérdésekben, amelyekről az utókor, ha számonkéri tőlünk munkánkat, esetleg azt mondhatná, hogy olyan problémákkal foglalkoztunk, amelyek a magyar nemzeti igazi lelkétől, igazi létéiül, jövőjétől és céljától távol állanak, vagy legalább is ebben a nagy feladatkörben jellentéktelenek. (Úgy van! Ügy <mn!) Ezek közé tartozik a szórványkérdés. Méltóztatik talán tudni, hogy ismerem a kérdést, foglalkozom vele. Koncentrálni akarjuk a magyar erőket, koncentrálni akarjuk; azokat, a leJhetőségeket, amelyekkel ezeket a pusztuló magyarokat megmenthetjük, ezeket a

z élné-' múlt hlarangokat -megint megszólaltathatjuk. (Általános helyeslés és taps.) Nagyon hely eslean Padányi Gnlyás Jenő képviselőtársam felszólalását. Ö már egy igen értékes memorandumot is adott be nekem, sőt egy igen alaposan kidolgozott gyakorlati megoldást mutatott be. Ebben felhívja figyelmemet arra, hogy szükséges és nagyon; helyes is lesz az annyi száz és ezer, talán nem olyan elő rendű fontosságú feladatköröket betöltő társadaikni egyesületek között olyan nagy magyar társadalmi összefogást és egyesülést megteremteni, amely céljául tűzi ki, h'ogy összeforrva, együttérezve, egymásra találva a magyar nemzetiségekikel, társadalmi úton is pótolják azt a nagy munkát,, amit tényleg elmulasztottunk, amelyet azonban nótolnunk kell. mert az állami eszközök igénybevétele és a társadalom teljes lelki és akaráisbieli felkészültsége csak együttesen fogja tudni megoldani a m agy, a nemzetiségeivel együttélő boldog Magyarország problémáját. Méltóztatott felvetni a nemzetiségi minisztérium kérdését. Nem tartanám helyesnek egy nemzetiségi minisztérium felállítását. (Meskó Zoltán: Nincs is rá szükség!) Azt hiszem, ez a kérdés már többször volt meggondolás és megfontolás tárgya. Ebből a kérdésből ne*m lehet külön ügykört (Ügy van! Ügy van!) és bizonyos tekintetben öncélúságot csinálni. (Űgy van! Ügy van!) Ne méltóztassanak elfeledni, — bocsánatot kérek a kollégáimtól ezért a megállapításomért — de minden miniszterben és minisztériumban bizonyos öncélúság alakul ki. ami természetes és he'lyes dolog. Ez így van és ha ez így van. akkor az ,a nemzetiségi miniszter is iga zárni feladatának tekintené — talán a szükségesnél jobban is — minden vonatkozásban állandóan csak

1 ennek a kérdésnek az előtérbe hozását, és ahelyett, hogy jobban összehiofzná a problémákat és elsősorban összehozná a magyarságot a nemzetiségekkel, esetleg még dekompomáló hatással lenne. (Ügy van! Ügy van! — Meskó Zoltán: Egészen biztos!) A miniszterelnökség második ügyosztálya, annak igten derék és igazán nagy tapasztalatokkal rendelkező vezetőjének irányítása alatt, azt Ihiszem, a legjobb megoldása ennek a feladatnak,, mert hiszen a miniszterelnöki hatáskör keretében minden tekintetben kooperálni tud a többi minisztériumokkal és intézkedéseinek

1 megvan a megfelelő súlya is. Ennek az osztálynak bővítését azonban szükségesnek! és helyesnek tartom. Amint jobbam bele tudok mélyedni a nroblémákba, azonnal gondoskodni is fogok róla, hogy egyes nemzetiségeink problémáiról különösein és specifikusan tájékozott szakemberekkel ezt az osztályt ikibővítsük. (Helyeslés.) Külön kell szólnom hazai németségünk kérdéséről. Ne méltóztassanak haragudni — nem is lehet ezért — és ne méltóztassanak félreérteni, hogy ha rögtön leszögezem: a hazai németséget nem sorozom a nemzetiségek közé. A hazai németség mindig úgy szerepelt ebben az országban, mint egyik legkülönb, leghasznosabb munkatársunk abban a törekvésben hogy ezt az országot európaivá, erőssé, hatalmassá és ellenállóvá építsük ki. Ebben a te kin tétben lehettek időnként hullámzások, lehettek nézeteltérések, de én törhetetlen ül hiszek ma is abban, — és ebben a tekintetben 6*