Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

524 Az országgyűlés képviselőházának S19. kunknak, háborút járt fiataloknak egész érték­szemléletünket az a kérdés döntötte el. ki az a férfi, aki után _ mehetünk, milyen legyein az. a férfi, aki politikai vagy más téren vezető le­het. Es rájöttünk, hogy csak az után mehe­tünk, aki nemcsak elkezd, nemcsak elindít va­lamit, hanem aki annak'a folytatását is szer­vesen és kegyetlen logikával látja és minden konzekvenciájával vállalja a megvalósítá­sát is. Az én kritikámat tehát, a melyet a ma­gyar politikai életről szerényem gyakorolni akarok, kizárólag ez az egyetlenegy szempont vezeti. Ha vüsszanézünk az elmúlt húsz év ma­gyar politikai történetére, akkor azt hiszem, a magyar politikában csak három olyan em­bert látunk, aki tudta, hogy mit akart. Az egyik Bethlen István volt, a másik Gömbös Gyula, a harmadik Imrédy Béla. Hogy Bethlen István mit akart, azt elmondották előttem sok­ezren, de ha nem mondották volna el, (Piu­kovich József: Láttuk az eredményekből!) lát­hattuk, hogy a Bethlen Istvánt ért méltó tá­madásokból egy magyar publicisztikai iskola fejlő'dött ki, amelynek néhány kitűnő tagját itt tisztelhetjük körünkben. De soha senki ragyo­góbban nem kriltizáltia Bethlen Istvánt,, mint a jelenlegi propagandaminiszter úr, Antal Ist­ván, aki mint^ Gömbös Gyula sajtófőnöke, állí­tom, olyan példátlan éllel és olyan nagy fel­készültséggel^ folytatott kampányt vezetett le Bethlen István ellen, amilyenre alig van példa a magyar politikai életben. Egyet azonban méltóztassanak megen­gedni, hogy megjegyezzek. Miben láttam én ós miben láttuk mit sokan a Bethlen István-féle filozófia alapjait? Én azt hiszem, Bethlen Ist­ván úgy képzelte az «(gesz magyar életet, hogy van itt egy vezető réteg, amely részben arisz­tokratákból, rész'ben zsidókból, részben ezek­nek a csatlósaiból áll, van tehát egy szü­letési és gazdasági elit, és minden körülmé­nyek közötit ennek kell vezetnie ezt az orszá­got, mert az Úristen ezt így akarja. Persze, hogy vannak azután nagy népi milliók is, ezeket a népi milliókat is itt-ott egy kis szociális olaj­eseppel meg kell segíteni, és azt is szabad en­ge'dni, hogy a népi milliók, mondjuk, körül­belül az altiszti nívóig eljuthassanak, de csak akkor, ha az illető már tudja a leckét, hogy amikor beengedik a hivatali előszobába mint altisztet, akkor ne a népi levegőt hozza oda, hanem a hiVatíali előszobába is azt a levegőt vigye ki, amely a párnázott ajtókon belül uralkodik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eö­vi'den ez volt a Bethlen István-féle politikai filozófia, azoknak a megítélése szerint, akik nem voltunk benne, csak kívülről tudtuk nézni. És itt akarok választ; adni a miniszterelnök úrnak, beszéde egyik részletére. A miniszterelnök úr mai beszédében olyan­formán nyilatkozott, mintto itt valamii szörnyű nagy veszedelem fenyegetné SLZ országot, mert hiszen alulról akarnak hozni egy új vezető ré­teget és a jelenlegi vezető réteget sokan nem tartják alkalmasaiak. Ezzel kapcsolatban legyen szabad erről az oldalról a következőket mondanom. Tévedés nekünk inszinuálni azt, hogy mi minden gróf­ban eleve semmiházit látunk. Ez tévedés. Fel­fogásunk szerint a gróf vagy zsellér gyermeke számára egyenlő kifutási lehetőség kell (He­lyelés és taps a szélsőbaloldalion.) Azon túl min­ket nem zavar az a körülmény, hogy az a cse­mete véletlenül grófi csecsemő, ha tehetséges. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. ha áldozatkész, szóval ha megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek az új Magyaror­szág vezető rétegénél szükségesek. De sohasem engedjük elbeszélni azt, hogy igenis, egyenlő indulási lehetőséget kérünk számukra és szo­ciálpolitikának mi azt nevezzük, amikor az egész államvezetés elsősorban ezt a feltételt tel­jesíti. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gömbös Gyula volt a másik pregnáns alakja az elmúlt húsz év magyar politikájának. Itt meg kell mondanom, hogy személy szerint én Dél-Amerikában éltem akkor, amikor Göm­bös Gyula napja felfutott erre a meglehetősen elkormosodott magyar égre 'és meg kell monda­nom azt is, hogy azok a legnaivabb demokrá­ciában élő délamerikai államok úgy néztek Gömbös Gyulára, mint Mussolini és Hitler után harmadik nagy vezérére egy népi forra­dalomnak. (Rajniss Ferenc: Szépen elsikkasz­tották!) Ma sokmindenen túl vagyunk. Nekem tehát nem is voltak róla olyan emlékeim sem, mint amilyenekkel töméntelen ember szaladgál Magyarországon, hogy ezt és ezt megmondot­tam Gyulának és Gyula ezt és ezt mondotta. Nekem ilyen személyes emlékem nincs vele, nem is ismertem Gömbös Gyulát, de el kell mondanom, hogy igenis, mi, ezek a világhábo rús koraérett férfiak, még messziről is, amikor nem éltünk benne a napi politika őrlő malmá­ban, úgy láttuk, hogy Gömbös Gyula azután igazán belehasított ebbe a Bethlen-féle filozó­fiába ós felejthetetlen vesztesége a magyar életnek, hogy Gömbös Gyula korán elhunyt. (Gesztelyi Nagy László: így van! — vitéz Ja­ross Andor: Neki hittek az emberek, de meg­bukott szegény! Mi lett volna, ha megmaradt volna? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Incze Antal: A harmadik férfiú, akit emlí­tettem, Imrédy Béla. Tudom, hogy nem illik személyéről sokat beszélnem, itt is ül közöt­tünk, én politikai vezetőmnek is tisztelhetem, de annyit talán a tisztelt túloldal is megenged nekem, hogy Imrédy Béla álmodott úgy, mint Gömbös Gyula, de hozott ehhez pluszt is és pe­dig — bocsánatot kérek a jelzőért — konok vég­rehajtását, elszántságát a Gömhiösrféle gondo­latnak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbal­oldalon.) Nem akarok sokáig időzni ennél a té­telnél, de talán ennyit: elhiszik nekem, hog> annak a bizonyos 193fras disszidenciának az elő­idézésével, amikor a magyar politikai életből kitakarodtak azok az elemek, amelyek Gömbös Gyulában csak a hatalmat szolgálták, amely elemek azonban Bethlen Istvánban hittek és a bethlenistváni életszemlélet élt a vérükben a kormányzat árnyékában, Gömbös Gyula kor mányzatának árnyékában, ezeknek a magyar politikai életből való eltávolításával állítom, hogy olyan jelentős lépést tettünk a népi gon­dolat felé való kinyitásában a kapuknak, amire alig van példa 1867 óta. De ez csak negatívum volt. Van egy máslik té­tel is, amelyet talán szintén el fog ismerni a tisztelt túloldal is. Imrédy Béla tette meg az első intézményes — intézményes! — lépéseket a népi gondolat és a szociális gondolat megerősí­tésíB ffîlé* Mit keresünk tehát mi? Mi azt keressük, hogy az, aki vezet és azok, akik vezetnek, azok­nak céljaik legyenek, elgondolásaik legyenek és azok felé azi elgondolások felé tántoríthatat­lanul men étel jenelL T. Ház! A miniszterelnök úr rendkívül ta­lálóan a következőképpen jelölte meg, vázolta /

Next

/
Thumbnails
Contents