Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-319
524 Az országgyűlés képviselőházának S19. kunknak, háborút járt fiataloknak egész értékszemléletünket az a kérdés döntötte el. ki az a férfi, aki után _ mehetünk, milyen legyein az. a férfi, aki politikai vagy más téren vezető lehet. Es rájöttünk, hogy csak az után mehetünk, aki nemcsak elkezd, nemcsak elindít valamit, hanem aki annak'a folytatását is szervesen és kegyetlen logikával látja és minden konzekvenciájával vállalja a megvalósítását is. Az én kritikámat tehát, a melyet a magyar politikai életről szerényem gyakorolni akarok, kizárólag ez az egyetlenegy szempont vezeti. Ha vüsszanézünk az elmúlt húsz év magyar politikai történetére, akkor azt hiszem, a magyar politikában csak három olyan embert látunk, aki tudta, hogy mit akart. Az egyik Bethlen István volt, a másik Gömbös Gyula, a harmadik Imrédy Béla. Hogy Bethlen István mit akart, azt elmondották előttem sokezren, de ha nem mondották volna el, (Piukovich József: Láttuk az eredményekből!) láthattuk, hogy a Bethlen Istvánt ért méltó támadásokból egy magyar publicisztikai iskola fejlő'dött ki, amelynek néhány kitűnő tagját itt tisztelhetjük körünkben. De soha senki ragyogóbban nem kriltizáltia Bethlen Istvánt,, mint a jelenlegi propagandaminiszter úr, Antal István, aki mint^ Gömbös Gyula sajtófőnöke, állítom, olyan példátlan éllel és olyan nagy felkészültséggel^ folytatott kampányt vezetett le Bethlen István ellen, amilyenre alig van példa a magyar politikai életben. Egyet azonban méltóztassanak megengedni, hogy megjegyezzek. Miben láttam én ós miben láttuk mit sokan a Bethlen István-féle filozófia alapjait? Én azt hiszem, Bethlen István úgy képzelte az «(gesz magyar életet, hogy van itt egy vezető réteg, amely részben arisztokratákból, rész'ben zsidókból, részben ezeknek a csatlósaiból áll, van tehát egy születési és gazdasági elit, és minden körülmények közötit ennek kell vezetnie ezt az országot, mert az Úristen ezt így akarja. Persze, hogy vannak azután nagy népi milliók is, ezeket a népi milliókat is itt-ott egy kis szociális olajeseppel meg kell segíteni, és azt is szabad enge'dni, hogy a népi milliók, mondjuk, körülbelül az altiszti nívóig eljuthassanak, de csak akkor, ha az illető már tudja a leckét, hogy amikor beengedik a hivatali előszobába mint altisztet, akkor ne a népi levegőt hozza oda, hanem a hiVatíali előszobába is azt a levegőt vigye ki, amely a párnázott ajtókon belül uralkodik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eövi'den ez volt a Bethlen István-féle politikai filozófia, azoknak a megítélése szerint, akik nem voltunk benne, csak kívülről tudtuk nézni. És itt akarok választ; adni a miniszterelnök úrnak, beszéde egyik részletére. A miniszterelnök úr mai beszédében olyanformán nyilatkozott, mintto itt valamii szörnyű nagy veszedelem fenyegetné SLZ országot, mert hiszen alulról akarnak hozni egy új vezető réteget és a jelenlegi vezető réteget sokan nem tartják alkalmasaiak. Ezzel kapcsolatban legyen szabad erről az oldalról a következőket mondanom. Tévedés nekünk inszinuálni azt, hogy mi minden grófban eleve semmiházit látunk. Ez tévedés. Felfogásunk szerint a gróf vagy zsellér gyermeke számára egyenlő kifutási lehetőség kell (Helyelés és taps a szélsőbaloldalion.) Azon túl minket nem zavar az a körülmény, hogy az a csemete véletlenül grófi csecsemő, ha tehetséges. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. ha áldozatkész, szóval ha megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek az új Magyarország vezető rétegénél szükségesek. De sohasem engedjük elbeszélni azt, hogy igenis, egyenlő indulási lehetőséget kérünk számukra és szociálpolitikának mi azt nevezzük, amikor az egész államvezetés elsősorban ezt a feltételt teljesíti. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gömbös Gyula volt a másik pregnáns alakja az elmúlt húsz év magyar politikájának. Itt meg kell mondanom, hogy személy szerint én Dél-Amerikában éltem akkor, amikor Gömbös Gyula napja felfutott erre a meglehetősen elkormosodott magyar égre 'és meg kell mondanom azt is, hogy azok a legnaivabb demokráciában élő délamerikai államok úgy néztek Gömbös Gyulára, mint Mussolini és Hitler után harmadik nagy vezérére egy népi forradalomnak. (Rajniss Ferenc: Szépen elsikkasztották!) Ma sokmindenen túl vagyunk. Nekem tehát nem is voltak róla olyan emlékeim sem, mint amilyenekkel töméntelen ember szaladgál Magyarországon, hogy ezt és ezt megmondottam Gyulának és Gyula ezt és ezt mondotta. Nekem ilyen személyes emlékem nincs vele, nem is ismertem Gömbös Gyulát, de el kell mondanom, hogy igenis, mi, ezek a világhábo rús koraérett férfiak, még messziről is, amikor nem éltünk benne a napi politika őrlő malmában, úgy láttuk, hogy Gömbös Gyula azután igazán belehasított ebbe a Bethlen-féle filozófiába ós felejthetetlen vesztesége a magyar életnek, hogy Gömbös Gyula korán elhunyt. (Gesztelyi Nagy László: így van! — vitéz Jaross Andor: Neki hittek az emberek, de megbukott szegény! Mi lett volna, ha megmaradt volna? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Incze Antal: A harmadik férfiú, akit említettem, Imrédy Béla. Tudom, hogy nem illik személyéről sokat beszélnem, itt is ül közöttünk, én politikai vezetőmnek is tisztelhetem, de annyit talán a tisztelt túloldal is megenged nekem, hogy Imrédy Béla álmodott úgy, mint Gömbös Gyula, de hozott ehhez pluszt is és pedig — bocsánatot kérek a jelzőért — konok végrehajtását, elszántságát a Gömhiösrféle gondolatnak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Nem akarok sokáig időzni ennél a tételnél, de talán ennyit: elhiszik nekem, hog> annak a bizonyos 193fras disszidenciának az előidézésével, amikor a magyar politikai életből kitakarodtak azok az elemek, amelyek Gömbös Gyulában csak a hatalmat szolgálták, amely elemek azonban Bethlen Istvánban hittek és a bethlenistváni életszemlélet élt a vérükben a kormányzat árnyékában, Gömbös Gyula kor mányzatának árnyékában, ezeknek a magyar politikai életből való eltávolításával állítom, hogy olyan jelentős lépést tettünk a népi gondolat felé való kinyitásában a kapuknak, amire alig van példa 1867 óta. De ez csak negatívum volt. Van egy máslik tétel is, amelyet talán szintén el fog ismerni a tisztelt túloldal is. Imrédy Béla tette meg az első intézményes — intézményes! — lépéseket a népi gondolat és a szociális gondolat megerősítésíB ffîlé* Mit keresünk tehát mi? Mi azt keressük, hogy az, aki vezet és azok, akik vezetnek, azoknak céljaik legyenek, elgondolásaik legyenek és azok felé azi elgondolások felé tántoríthatatlanul men étel jenelL T. Ház! A miniszterelnök úr rendkívül találóan a következőképpen jelölte meg, vázolta /