Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-319
Äz országgyűlés képviselőházának 319. matni és szétosztatni méltóztassék, egyben javaslom,, hogy azt részletes tárgyalás és jelei> téstétel céljából a pénzügyi és a külügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani. Elnök: A Ház a javaslatot kinyomatja, tagjai között szétosztatja, a miniszter úrnak az előadó urakra vonatkozó bejelentését tudomásul veszi s annakidején részletes tárgyalás végett a miniszter úr által megjelölt bizottságokhoz utasítja. Szólásra következik 1 ? Incze Antal jegyző: vitéz Leel-Össy Árpád! Elnök: vitéz Leel-Össy Árpád képviselő urat illeti a szóvitéz Leel-Össy Árpád: T. Képviselőház! A költségvetési és a felhatalmazási vita kapcsán, amely már közel ©gy hónapja tart, minden politikai pártnak, a Ház minden részének! volt alkalma kifejtenie kritikáját, amellyel a kormányzat ténykedését vagy jövő terveit illetni kívánta. (Állandó zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. vitéz Leel-Össy Árpád: Ezekre a beszédekre most hallottuk a miniszterelnök^ úrnak gondolatokban gazdag, magas szárnyalású, a magyar fajtája iránti szeretetéről bizonyságot tevő* válaszát. (Ügy vanf Ügy van! jobbfelől), úgyhogy teljes megnyugvással tekinthetünk mi, akik ezekben a padsorokban ülünk, a magyar jövendő felé, abban a biztos tudatban, hogy a mostani rendkívül nehéz viszonyok és akadályok között is a kormányzat és a kormánypárt minden lehetőt megtesz arra, hogy a magyarság jobb, igazságosabb jövendőjét előkészítse. (Helyeslés jobbfelől.) Természetes, hogy azok miatt az akadályok miatt, amelyek felmerülnek, a kormány ezekben a nehéz időkben nemi valósíthatja meg százszázalékban a programmját. Ilyen reformok, amelyek pedig szükségesek, kívánatosak és aktuálisak volnának, — hogy csak néhányai soroljak fel — a közigazgatás reformja, a földbirtokpolitikai kérdések, a zsidókérdés, a nemzetiségi kérdés, az adózással, a közoktatással kapcsolatos kérdések. Még többet is fel lehetne sorolni. Van azonban a magyar életnek egy olyan nehéz problémája, amelynek megoldása nem tűr halasztást Ezen a téren feltétlenül tenni kell valíamit, mégpedig sürgősen. Ez a tisztviselőkéi dés. (Ügy van! jobbfelől) Komoly aggodalomra ad okot annak tapasztalása, hogy már most sem áll elegendő munkaerő rendelkezésünkre, különösen a vidéken. Nagyon sok olyan esetet tudunk, hogy meghirdetik a pályázatot és nincs orvos, nincs tanító, nincs jegyző. Márpedig, ha beszélünk külső és belső frontról, ha megállapítjuk, hogy a háborúban, kinn a harctéren elegendő számú és kellő képzettségű tisztikarra van szükség, ha győzelmet akarunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy itt a belső fronton is csak úgy lehet egészséges közigazgatás, egészséges élet, ha a belső frontnak is megvannak a megfelelő számú és megfelelő képzettségű tisztviselői, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) mert ők a belső front tisztikara. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De ha azt nézzük, hogy az utánpótlást illetően milyen kilátásaink vannak, akkor az ezzel kapcsolatos szomorú tapasztalatok még több aggodalomra adnak okot. Azt látjuk ugyanis, hogy a 'közigazgatási tanfolyamok elnéptelenedtek és ahová azelőtt csak protekcióKÉPVISEX-ŐHAZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 519 val lehetett bejutni, annyira túlzsúfolt volt, oda most be lehet nagyon könnyűszerrel jutni. A teológiák, majdnem azt lehet mondani, üresek. A debreceni teológia első évfolyamára hat j hallgató iratkozott be. Ebből három bölcsészej tett is végzett, egy. pedig nőhallgató. Ugyani ilyen a létszám a többi teológiai fakultáson is. Segíteni kell tehát ezen a téren és ahhoz, hogy ezt tehessük, isimernünk kell az okokat is, tudnunk kell, vájjon milyen okok szültek ezt a J szomorú helyzetet? Vannak, akik azt mondják, hogy ez csak átmeneti, háborús jelen ség és ha a háború elmúlik, akkor ez a kérdés magától megoldódik. Én nem vagyok egy véleményen azokkal, akik ezt mondják, mert a mostani háború és annak — reméljük — kimenetele nem hasonlítható össze a múlt világháborúval és annak kimenetelével. Akkor ugyanis a gyászos Trianon hozta ránk azt a helyzetet, hogy a megcsonkított hazába mindenhonnan beözönlöttek a tisztviselők az elszakított részekről, sőt, a tisztviselők gyerekei is itt tanultak, úgyhogy itt nagy értelmiségi munkanélküliség termelődött ki. Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy ennek a háborúnak is olyan kimenetele legyen, hogy megint ide j juseunk. Éppen ellenkezőleg, mi a nagy ezerí éves határok között akarjuk látni a háború | után Magyarországot és ezért dolgozunk, imádi kozunk, küzdünk. (Ügy van! Ügy van!) Be ebj ben az, esetben még inkább felvetődik az a kér; dés, hogy honnan adjunk ezekre a helyekre I tisztviselőket? Ezek az exponált helyek pedig I megkívánják, hogy oda feltétlenül megbízható és jó felkészültségű emberek kerüljenek. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez átmeneti állapot &$ ha a háborúnak vége lesz, akkor a tisztvisel őkér dés önmagától megszűnik. De nézzük, milyen okai lehetnek mégis annak, hogy ez a nehéz probléma előállott. Az I egyik ok országunk örvendetes megnagyobbo| dása, a másik fiatalságunknak a gazdasági, kej reskedelmiós általában a jobb kereseti lehetőségekkel biztató pályák felé orientálódása és I ezzel kapcsolatban a mostani kezdő tisztviselői j állások gyenge dotálása. Feltétlenül ez az egyik jelentős ok, amely értelmi fiatalságunkat a szabadi, (kereskedelmi, gazdasági pályák felé vitte. (Eöldesi Gyula: Ideje!) De kevés a tisztviselő azért is, mert ezek a háborús idők rendkívüli feladatok elé állítják a kormányzatot. Több az adminisztráció, több a megoldásra váró kérdés és ez a túlkomplikált adminisztráció, közigazgatás természetesen sokkal több tisztviselőt igényel. Lehetne segíteni közigazgatási téren ezen a v helyzeten a közigazgatás egyszerűsítésével, racionalizálásával. Ebben az esetben kétségkívül enyhülnének a bajok. De éppen a belügyminiszter úrtól hallottuk, hogy a mai időik nem alkalmasak egy nagy, átfogó közigazgatási reform megvalósítására. Itt sem várható tehát sürgős segítség. Jelenleg segíteni lehetne valamit a közigazgatás terén a régi, kipróbált Írnokoknak a jegyzői vizsgára, való bocsátásával. Én azt hiszem, hogy ezzel sok vezetőjegyzőt tudnánk adni a községeknek. Vannak gimnáziumot végzett, die közigazgatási tanfolyamot neoi végzett olyan községi írnokok és díjnokok, akiknek a közigazgatás minden ága-bogában teljes jártasságuk van. de akik közben vagy megnősültek és családot alapítottak, vagy akik számára szegénységük nem engedte meg, hogy két évre bemenjenek a közigazgatási tanfolyamra. Ezeket közigazgatási, jegyzői vizsgára kellene bocsátani s ha 72
