Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

42 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. De Budapest határain kívül, a távolabbi vidékeken, messze Keleten, Erdélyben vagy lenn a Délvidéken vagy a Dunántúl vagy fenn Kassánál és Ungvárnál az embereik nem tudhatták az első napokban, hogy valójában mi történt hlát Budapestem; A szovjet és a londoni rádió szorgalmas hallgatói viszont természetesen örömmel! terjesztették ai hírt Ungvár és Mhinkács vidékén, Erdélyben és a Dunántúl, hogy: »Hallotta? Hallotta, milyen bjoírzasztó hatalom a Szovjet? Megjelentek repülői Budapest fölött és 'ilyen és ilyen pusztítást végeztek !«(Meskó Zoltán : »Haben Sie gelhiőrt? — Nein!) Ezekre természetesen azonnal reagálni kelll és lehetetlenné kell tenni az ilyen ellenséges propagandahazugságoknak elterjedését. Az ellenség tud kezdeményeznii, de nekünk ezt a kezdeményezést ki kell ütnünk a kezéből. Nekem az az érzésem, hogy ehhez nem elegendő csak a társadalmi egyesületeket öszszefogni és különféle női és férfi szervezeteket megfogni. Itt a politikai pártokat is fel kellene használna, hogy ebbe a nemzetvédelmi propagandába mindenkit be lehessen állítani. Azokat pedig, akik a nemzet ellen vétenek, akik más propagandát űznek, legyen az akár bolsevik! akár zsidó, akár angolbarát propaganda, ki kell irtani a magyar nemzet életéből, mert azok nem magyarok, hanem zsidók, kommunisták, vagy idegenbérencek. Amíg ezt meg nem teszi a miniszter úr, amíg erős kézzel bele nem nyúl ebbe a kérdésbe, amíg nem tudja lehetetlenné tenni ezeknek; aniűködését;, addig a miniszter úr tárcája és működése illuzóriusnak látszik. Mivel a kormányzat iránt teljes bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem; tudom elfogadni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök űr ki vám szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a szokott időpontnál hamarább szólalok fel, de a mai tárgyalás három tárcái képviselőjét érinti, s így időt és módot kell adnom, hogy miniszterkollégáim is kifejthessék a maguk álláspontját Én ebben a vitában esaki rövidem óhajtok reflektálni az elhangzott felszólalásokra. Megállapíthatom,, hogy a vita tulaj dómképpen három kérdés körül mozgott, amelynek eleje és legtöbbet érintettje volt a magyarországi nemzetiségek kérdése és ezzel^ kapcsolatosan a magyar kisebbségek problémája, másodika a sajtókérdés, az utolsó pedig a propagandaminiszter úr működése, illetve hatásköre. A propagandaminiszter úr — azt hiszem — módot fog találni arra, hogy a hozzáintézett kérdésekre választ adjon. Én csak a propagadaminiszter úr hatáskörével óhajtok foglalkozn! amelyet meghatározott egyrészt a minisztertanács állásfoglalása a miniszter úr kinevezésével kapcsolatosan, másrészt pedig az a munka, amelyet ő olyan nagy buzgalommal és sikerrel fejt ki az országban. (Úgy van! Ügy van! a .jobboldalon és a középen.) Tárcaszerű hatáskört adni egy propagandaminiszternek, propagaradaminiísztériumo't léter síteni, mindig bizonyos veszélyeket rejt magában: sok lesz az ügy, sok lesz az ügykör, még töblb az akta és kevés idő marad a propagandára! és a sok más kérdéssel való foglalkozásra. (Ügy van! Ügy van!) Mert hiszen jól mondották a képviselő urak: ,: a propagandaminiszternek mindenbe beleszólása kell, hogy legyen. Ez helyes, de ez nem jelenti azt, hogy minden ügykört a maga teljességében, adminisztratív voltában őhozzá kell .utalni, hiszem akkor mindig korlátozva lennének azok az ügykörölk, amelyekre a kormány totális potenciája kiterjed, de viszont a propagandaminisztert elvonnák attól. Ihogy azzal a sok minden míás és mindenfelé ágazó kérdéssel foglalkozzon, amelyen rajta kell tartania a szemét, amelyet mind látnia kell, amelyről tájékoztatnia kiáll az ország közvéleményét és elvonná attól is, hogy rajta tartsa szemét az ország közvéleményem, az ország hangulatán, az ország minden megnyilvánulásiáin, hogy azokról a kormányt és elsősorban engem tájékoztasson. Ebben látom a propagandaiminiszter úr óriási, nagyon .széles

1 kiterjedésű hatáskörét minisztérium nélkül. Egy embernek, a^ jelenlegi propagandaminiszter úrnak képességeihez alakítottuk azt a feladatkört, amelyről éppen annak a rokonszenvnek az. alapján, amely a miniszter úr működése iránt a felszólalások folyamán megnyilvánult, leszögezhetem, hogy helyes volt azt a propagandaminiszter fogalmának, mint tárcanélküli miniszterségnek alakításával a kormányba bekapcsolnunk. (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) Sokat méltóztattak fogllalkozni a nemzetiségi kérdésekkel, ez, volt a vita "súlypontja. Különösen meleg szeretettel hallgattam az, erdélyi képviselők igazán mélyenszántó és mindnyájunkat közeliről érintő fejtegetéseit. Egészen természetes, hogy az elmondott sok megszívlelendő kérdés között azt tartom reám nézve a legfontosabbnak, amit ők mondanak, akik annak a. 20—22 éves sorsnak, amelyet mi ugyan lélekben velük szenvedtünk, valóban áldozatos, szenvedő részesei voltak. Méltóztattak emlékezni, hiszien több hivatkozás ig történt rá'» bogy bemutatkozó beszédemben itt a. képviselőház előtt megállapítottam a jövendő magyar * politika súlypontjait; és azok között a súlypontok között, amelyekre nézve a pártok közötti békét, az igazi magyar Treuga Deit kértem, talán elsősorban említettlem meg a Magyarországon élő nemzetiségek kérdésiét. Rögtön le akarom szögezni, hogy ebben a tekintetben az a kérésem, hogv ezt a kérdést sohase pártkérdésnek (Helyeslés.) hanem imimdig csak egyetemes magyar kérdésnek tekintsük. (Helyeslés. — Meskó Zoltán: Ügy van!) Örömmel látom, hogy e tekintetben mindem oldalról megértést találok. Ezért őszinte köszönetemet a mostani alkalommal sem mulasztom el kifejezni. A magyar nemzetiségi kérdésnek hosszú története van. Tudom, hogy mindem miagyair lelke mélyén töpreng ezen a kérdésen és így én is töprengek és gondolkozom rajta. Az idő, amelybem jelenleg élünk, sajnos, megnehezíti azt. hogy olyan módom és olyan mértékben foglalkozzunk a magyar nemzetiségek problémájával, amint az szükséges ós helyes lenne. Háborúban vagyunk. Sok súlyos erőfeszítés veszi igénybe teljesítőképességünket anyagi vonatkozásban, más célok kitűzése' tekintetébem éppen úgy, mint a nemzet egész lelkierejét. Nem tudjuk magunkat annyira koncentráltai ezekré„a| kérdésekre, mint amennyire kellene, mert hiszen háború van, fiaink kint vannak a harctéren, mindennapi gondjaink megnövekedtek, közellátási problémáink súlyosak. Temérdek más probléma van előtérben s így sem a kormányzat, sem pedig a magyar közvélemény nem. tud olyan mértékben §§