Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

518 Az országgyűlés képviselőházának S19. sági vonatkozásait, neon is szólva arról, hogy a megalkotandó összieférihetloniségi törvény — ©zit talán meg méltóztatnak érteni — a dolog természeténél fogva már csak az új parlamenti ciklusra volna életbeléptethető, (Rassay Károly: Ezt nem értjük!) mert a jelenlegi parlament életére és működésére már csak a régi inkompatibilitási törvény alkalmazható, az újnak nem -sok gyakorlati kihatása lenne. (Rassay Károly: Ez nem áll! — Mozgás a baloldalon.) Mindeziek ellenére is hangsúlyozni kívánom, ihogy az összeférhetlenség ügyének döntő fontosságot tulajdonítok és csak gyakorlatiasabban és intenzívebben aikiaroin szolgálni, mint egy még nem ismert kodiiikáció azt tehetné, még eddig nem, is ismert végrehajtási metódusaival és szempontjaival. (Helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Ismétlem: döntő fontosságot tulajdonítok a magyar törvényhozás hivatásszerinti működése, a magyar közélet tisztasága és általában a magyar alkotmányosság tekintélyének megőrzése szempontjából. Döntő fontosságot, főként az erkölcs, közelebbről a közéleti etika vonalán, mert a magyar politikai vezetés és különösen a törvényhozás csak akkor számíthat a közvélemény bizalmára, megbecsülésére és támogatására), — és e bizalom, e támogatás nélkül ma nem hogy munkát kifejteni, eredményeket leiérni, de még exisztálni sem volnánk képesek — ha az szilárdan megvan győződve arról, hogy azok, akik ma az ország ügyeit intézik és a törvényetket alkotják, kizárólag a közérdeket és csak a közérdeket szolgálják, mégpedig- teljes odaadással és teljes önzetlenséggel. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a balközépen.) A magánérdekeknek és az egyéni szempontoknak normális időben sem .szabiad szóhoz jutniok a közéletben és a törvényhozás munkájában. Amikor azonban az ország történelme egyik legnehezebb harcát vívja, akkor ennek a követelménynek még fokozottabb mértékben kell érvényesülnie. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ha ugyanis a nemzet a legnagyobbí áldozatokat követeli fiaitól, akkor méltán várhatja el, hogy akik az ország ügyeit intézik és az állampolgárok kötelező magatartását előírják, — és előírjuk — tehát elsősorban a törvényhozás tagjai, példát adjanak az önzetlenségben és -magánérdekeik teljes háttérbeszorításában. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ezért hangsúlyozom ismételten, anélkül, hogy én az összeférhetlenségi törvény elkészítésében, végrehajtásában bármi tekintetben is befolyásolni akarnám a két Ház autonómiáját, de erre való tekintet nélkül és ettől függetlenül, mivel az összeférhetlenség túlnyomórészt nem jogi, hanem erkölcsi probléma (Helyeslés a jobboldalon e]s a középen.) és mivel erkölcsi probléma, ez egy okkal több arra, hogy /bennünket még nagyobb kötelesség és felelősség terheljen ia közetika követelményeinek legrigorózusabb érvényesítésében. És ha ez a kötelesség és felelősség független minden létező, vagy hozandó jogszabálytól, ezeket tekintet nélkül arra, hogy a ma létezlő összeférhetlenségi jogszabályok jók-e, vagy rosszak, avagy, hogy a hozandó ilyen jogszabályok rövidesen tető alá kerülnek-e, vagy sem, már most a legnagyobb szigorúsággal, mondhatnám könyörtelenséggel kell érvényesíteni (Helyeslés a bedközépen.) a közélet minden megnyilvánulásaiban, de különösen a törvényhozás tagjainak ülése 1942 december é-án, csütörtökön. egyéni magatartásában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kell az ország érdekében, mert beláthatatlan veszedelem származnék aibból, ha a közvélemény elvesztené hitét a parlamenti munka tisztaságában, önzetlenségében és megközelíthetetlenségében. {Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szöllősi Jenő: Tessék megszavaztatni a közvéleményt!) Éppen ezért szükségesnek tartom kijelenteni, hogy én abban a partban, amelynek élén állok, függetlenül attól, hogy az új összieiférheitleineégi jogszabályok rövidesen tető alá kerülnek-e, vagv sem, már ezidőszerint is aa imént ismertetett összeférihetlenségi elveket tartom érvényesíthetőnek a párt mididen tagjával szemben.' (Élénk helyeslés.) S ha valaki nem felel meg ezeknek a követelményeknek, a pártvezetőséggel egyetértve éppen a közeli napokban kelt intézkedésekkel a legszigorúbb konzekvenciák érvényesítését tartom keresztülviendőnek. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. — Remény i-Schn el1er Lajos pénzügyminiszter (a baloldal felé mutatva): De ott is! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Kérem, de meg is vagyok győződve róla, hogy az Össze« többi pártok ils hasonlóan fogják fel a törvényhozó összeférhetlenség kérdését, (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) annak elvi részét és egész gyakorlati pragmatikáját, s akkor már is találkozni fogunk ebben a kérdésben. T. Képviselőház! Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sok kérdést még érinteni sem tudtam. A nagy harcbam, amelyben állunk, képviselő urak, önökhöz és az egész nemzethez fordulok. Kérve kérem, kapcsoljunk ki mindent, amíj nem a győzelem, a nemzeti lét és a jövő útját szolgálja. (Élénk helyeslés.) Taszítsunk ki mindent magunkból, ami erőinket gyengíti, ami a hizialmát, a hitet aláássa. Fiailnk most ebben a pillanatban is kint állanak az orosz síkságon, a korán beköszöntött téli hidegben; (Élénk felkiáltások: Éljen a, honvédség! — Élénk éljenzés és taps.) fáznak és dideregnek talán ebben a pillanatban azért, hogy itthoni tűzhelyük melegét óvják, védjék és megmentsék. A legszörnyűbb vád. amelyet reánkolvashat a történelem, az, ha olyat teszünk vagy mulasztunk ami nem szolgálja azt az ügyet, amelyért ők odakint vannak, (Élénk helyeslés és taps.) ez az ügy pedig csak egy leihet, mindnyájunk egyetlen közös hazája: Magyarország! (Hosszantartó, szűnni nem akaró, lelkes éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot tömegesen üdvözlik. — Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök: Nagyon kérem a képviselő uraikat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. (Élénk felkiáltások: 5 perc szünetet kérünk!) A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Van szerencsém beterjeszteni egy törvényjavaslatot az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatás elhárítása tárgyában Budapesten, 1942. évi október hó 5. napján kelt magyar-svájci egyezmény becikkelyezéséről. A törvényjavaslat tárgyalásának tartamára előadóul dr. Inántsy-Pap Elemér országgyűlési képviselő urat, helyettes előadóul pedig Cselényi Pál országgyűlési képviselő urat kértem fel. Kérem, hogy a törvényjavaslatot kinyo-