Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

•k ofszággyülés képviselőházának &Ï9. erősen hozzájárni nemcsak ahhoz, hogy ezekben i a nehéz időkben önállóan tudjuk nemzeti éle- I tünket is élni, — mert a magyar iparnak ebben is része van —- hanem hozzájárul az agrármunkásság feleslegeinek elhelyezkedési lehetőségeihez is. Erre az elhelyezkedési lehetőségre pedig minden körülmények közlött szükség van, mert Európa legsűrűbben lakott országait is beleszámítva, ha a városoki kikapcsolásával az agrárnép sűrűségét nézzük, Magyarország a legsűrűbben lakott agrárterületeket mutatja, fel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőí.) Mezőgazdaságunkat most sok támadás éni. Kérem, higyjék el nekem, aki jól ismerem az országot, én csak dicséretes igyekezetet látok. Ha lenne kivétel, azzal kíméletlenül el kell bánni. Friss divat lett kisbirtokos osztályunk támadása, de nem látják, hogy azok, akik a gépesítésben és egye® konjunkturális termelési ágak kihasználásában általában nem tudnak a nagybirtokossal versenyezni, mégis megteszik a kötelességüket. (Ügy van.t úgy van! jobbfelőí és középen.) Bízom benne, hogy az ország minden erőfeszítésükre a jövőben is teljesen számíthat. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) . r Ugyanonnan, ahonnan a nagybirtok elleni támadások jönnek és jönnek a sajnálkozások falusi népünk helyzete felett, halljuk a magyar feudalizmus szörnyű vádját. Jobb lett volna talán, ha amikor mint földmívelésügyi miniszter öt pengőért nem tudtam értékesíteni búzafeleslegünket, ennek átvételével igyekeztek volna a tényleg sínylődő magyar föld népén segíteni. Agrárfeudalizmusról beszélni különben is furcsa a nagytőke uralmának korszakában. Hol van és hol volt a magyar nagybirtok' befolyása, hatalma és vezető szerepe Magyarországon attól, amit ezekben az országokban a nagytőke urai képviseltek!! (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelőí és a középen.) Vagy talán azért van ez az egyoldalú beállítás és azért volt itthon is a múltban, mert a nagytőke egyeduralmának a szintén gazdasági erőt jelentő birtokosztály némileg útjában áll? Nálunk, Magyarországon az elmúlt háború előtt is volt, azóta pedig domináns szerepet játszik itt a parlamentünkben is a kisgazdapárt.^ Felsőházunkban is jelentős számú kisgazdánk van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol?) Kérem, ezek lehetetlen dolgok! Csak meg kell nézni a névsort! (Tetszés a jobboldalon és a középen.) Ezekkel az érvekkel tényleg: nem tudok szembeszállni. (Maróthy Károly: Számot kérünk! — Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Kállay Miklós miniszterelnök: Kérdem, hol volt külföldön, de mondiuk, különösen Franciaországban a parasztságnak, a földnépének képviselete? Ki védte ott a földet túró kisembert

1

? Mert ha védte volna valaki, akkor nem történhetett volna meg, hogy most, a háború előtt, több mint tízmillió hold föld volt megmunkalatlan, feküdt parlagon. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőí. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Igen, én tudom honnan jön ez a vád, miért' van ez most mesterségesen előtérbe helyezve (Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk!) és nagyon kérem, hogy itthon e mellé fegyvert, nyomtatott betűt,^ élőszóval elhangzó seg*ítség*et ne adjunk. Fáj emigráltjainknak, akik ennek az akciónak az élén állanak és barátaiknak, hogy mi különbek vagyunk másoknál, (Ügy wn! ülése 194% december &-án, csütörtökön. 517 Ügy van! jobbfelőí.) különb életformák között élünk, — és ez igaz — mint más nemzetek. Rátartiak is vagyunk, de nemcsak a nagybirtokos, hanem münden falusi magyar ilyen. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobboldalon és à középen.) Sohasem volt falun, sohasem beszélt magyar gazdával, paraszt emberrel, aki lényeges különbséget lát a belső előkelőségben ő közte és akárki között ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Tévednek azok akik az hiszik, hogy ha a magyar vezetőosztályokat eltesszük az útból, félreállítjuk, akkor majd itt Közép-Európában^ a proletarizálódott embertömegek meg fogják egymást értleni, amely megértésről azt hirdetik ma, hogy annak csak a magyar feudalizmus, a magyar úri Wirtschaft áll az útjában. Nem és nem, mert ezek nem ismerik a magyar népet és a magyar falvakat. Ezeknek azt mondom, hogy ez a belső előkelőség a magyar nemzetnek nemcsak tulajdonsága, hanem értéke, értelme és tartalma is. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) r „.,„,,, Nálunk a kisbirtokososztaly fejlődésben van, gyarapszik. Minden állami beavatkozás, terv és elhatározás ebben az irányban halad. Ott, ahol kritizálnak bennünket, elsorvadt a paraszt, tönkrement a kisipar, mindent elnyomott a síziabadverseny meg- nem alkuvó kíméletlensége. De kapcsolódom a most elmondottakhoz és sietek kijelenteni, íhogy, a nemzeti miagasabbrendűség nemcsak külsőséges^ életformákat, hanem mély, a magyar történelmi nemzethez méltó lelki alakulatot, tökéletes tisztaságot és a nemzeti öncélúsággal szemben aa egyéni öncélúság korlátozását is jelenti. (Ügy van! Ügy van!) Nem az individualizmus feladását, de az anyagiasság feladását kérem. Nem elég az egyéniséget feladni, (Piukovilch József: Nem is szabad!) a szellemi és kulturális önállóságról lemondani, de az úgynevezett közösségben az anyagiakat hajszolni. Nem: és nem! A magyar közéleti tisztaság volt éppen a ^magyar individualizmus fénykorában mindig az, amely bennünket megkülönböztetett. Hogy ez így maradjon, ezen őrködöm. Ez kötelességem, de kötelessége velem együtt mindenkinek. (Ügy vam! Ügy van!) Szóba került a vita során a törvényhozói összeférhetlenség kérdése is. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mint azt bizonyára tudni méltóztatnak, ezzel az üggyel két parlamenti bizottság

1 foglailkoizikl és ezek már igen komoly előkészítő munkálatokat is végeztéik. (Ügy van! jobbfelőí.) Értesülésem szerint a két bizottság egyáltalán nem tartjia könnyűnek a megoldandó feladatot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezen nem is csodálkozom,, mert az én véleméuyemi is az, hogy pontosan a mai idők, amikor az etatiizimus úgyszólváni tetőpontján van, s nincs a gazdasági életnek egyetlen olyan szektora sem, amely ne állna a legszorosabb összefüggésben az államhatalommal, mondom, ezek az idők, ezek a viszonyok, ezek a kényszerűségek — szinte azt lehet mondani — leküzdhetetlen akadályokat állítanak a kodifikátorok elé. (Zaj a szélsőbaloldailam. —• Felkiáltások a jobboldalon: Lapengedély! — Az elnök csenget.) Kérem, én nyugodtan megállapíthatóan, hogy a nevető képviselő uralkl egyike sem próbált még kodifikálni. (Tetszés a jobboldalon és a középen.) Igen nehéz feladatra vállalkoznék az, aki jogszabályokba, pontos megállapításokat tartalmazó paragrafusokba akarná foglalni az Összeférhetlenség eseteit ós főként azok gazda-