Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának 819. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 515 vénybe lépett az iparban a családi pótlék rendszere, a haladás egészen hadbalépésünkig olyan nagymértékű volt, hogy ezzel sok tekintetben nyugateurópai államokat is megelőztünk, i Az elért eredményeket akkor tudjuk igazán lemérni, ha a magyar viszonyokat összehasonlítjuk például a visszatért területeken azoknak az államoknak impériuma alatt uralkodott szociális viszonyokkal, (Igaz! Ügy van! a balközépen.) amelyeknek kezdeményezésére ezek a vádak külföldön — baráti, semleges és ellenséges külföldön egyaránt — velünk szemben gyakran elhangzanak. Méltóztassanak megengedni, hogy errenézve csak néhány számot említsek. Nagyvárad városa az utolsó román költségvetési évben 25.000 pengőt fordított szociális célokra. Az első magyar költségvetésben e célra 370.000 pengő volt az előirányzat. Ehhez járult a magyar norma-alap- 260.000 pengős külön költségvetése,, továbbá 643.000 pengő szükségmunkákra és az Országos Nép- és Családvédelmi Alap 600.000 pengős ellátmánya. Mindezek az összegek 1,873.000 pengőt tettek ki, hetvennégyszer annyit, mint amennyit a román időkben — amelyek méghozzá békeidők is voltak —- közjóléti célokra fordítottak. (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a balközépen.) Rátérek Kolozsvárra, ahol az utolsó román költségvetési évben 31.888 pengő, az 1942. évi magyar költségvetésben 613.346 pengő szerepel jóléti célokra. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a balközépen.) Itt ' említeni meg,^ hogy az erdélyi szociális szervezet, illetve a városi közjóléti szövetkezet valamivel több mint. egy esztendő alatt, a múlt év végéig egymilliónál nagyobb összeget használt fel és Kolozsvár szabad királyi város nép- és családvédelmi költségvetése az 1942. évben megközelítette a félmillió pengőt. A visszacsatolt Délvidéken több vonatkozásban még sokkal kedvezőbb az Összehasonlítás magyar szempontból, mert itt a legtöbb helyen egyáltalában nem voltak ilyen kiadási tételek. Őszintén meg kell mondani, hogy a volt Csehszlovákiában kétségtelenül haladottabb viszonyok uralkodtak, mint a többi utódállamban, de nem szabad elfelejteni, hogy mind ott, mind az egyéb utódállamokban a szociálpolitika nagyrészt nem az egyetemes emberi .no szolgálatába volt beállítva, hanem. teljesen a magyarság érdekeinek figyelmien kívül hagyásával (Igaz! Ügy van! a középen.) vagy egyenesen a magyarság rovására folyt. (Ügy van! a Ház minden oldalán.) Egyébként hazánk szociális haladottságának állapotát jellemzi — és ezért hozom tel — aia utódállamokkal való összehasonlítás az útügyek tekintetében, amelyek tudvalevőleg a legtöbb munkát nyujtjálki és szintén szociális tevékenységnek tekinthetők. (Ügy van! Ügy van!) A visszatérés időpontjában! a csonka ország területén

1 a községeknek csupán 7%-a nem volt kiépített úthálózattal bekötve, ezzel szemben a Felvidéken 23%, a Délvidéken 59% volt azoknak a községieknek a száma, amelyek részére a gazdasági fejlődés és a szociális javulás alapfeltétele, a minden időben járható köves út hiányában, nem volt megadva, (Ügy van! Ügy vom!) nem is beszélve — amit mindig láthatunk — az utak minősége közti különbségről. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Á hazai és az utódállamokbeli szociális helyzet összehasonlítását szolgál ja f még — es ezzel be is végzem az összehasonlítást — az az adat is, hogy a román állam különösen az 1930 előtt nyugdíjazott alkálim ázottak részére csak egészem kisösszegű nyugellátást folyósított, míg a visszacsatolás után a magyar jogszabályok szerint megállapított nyugellátás a román ellátási összeget igen sok esetben 200%-kai is meghalad ta. Egyébként a román nyugdíjtörvény a nyugdíjast a feleség és a gyermek után pótlékban nem részesítette, a magyar természetesein: igen. A magyar szociállpolitifcja menetét és kialakulását az jellemzi, hogy 1918-tól a konszolidáció befejezéséig a kormányzat isimert okokból úgyszólván csak egyes részletkérdésekben hozhatott megoldást. 1935-től a háború kitöréséig átfogó és alapvető intézkedések történtek. (iíajiiiss Ferenc: Bethlen' után!) Ez a második etapja a mi szociálpolitikai munkánknak. A harmadik etap pedig az, hogy a háború kitörése óta elsősorbain a háborús gazdálkodással Összefüggő intézkedéseket kell tennünk, de mindig szeim előtt tartva ezek szociálpolitikiai vonatkozásait. A 20-as évek elejém újjáalakult államunk a mai napig sorozatos, fontos szociálpolitikai alkotásokat hívott életre, így a társadalombiztosítás terén, olyan időkben, amikor például egyes államokban ilyen irányban még csak kísérletezés is alig volt. Nemi beszélve számos egyéb szociálpolitikai alkotásról, megemlíthetjük! az utolsó nagy alkotások egyikét, az Onesá.-t, amelyről mX mondhatjuk, hogy a maga nemében egyedülálló úgyszólván az európai és a tengerentúli országokban is. (Taps a jobboldalon és a középen. — Rajniss Ferenc: Elég baj az, hogy egyedül áll!) Az egyes kérdésiekkel csak röviden tudok foglalkozni. Megemlítem, hogy a trianoni ország egyik sajnálatos, jellemző jelensége az egyetemi ifjúság nyomora volt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1924/25. tanévben diái'kszociális célokra 149.500 pengőt fordított, az 1943-as költségvetés diákszociális előirányzata pedig 3.5 millió pengő. (Taps a jobboldalon és a középen.) Itt megint egy háborús évnek a költségvetéséről van szó. Diákszociális célokra 1920 óta mintegy 20 millió pengőt fordított a vallás- és közoktatásügyi kormány. (Szöllősi Jenő: Nagyon kevés!) Ismétlem, hogy az itt elő nem adható anyagot külföldön és belföldön rövidesen közre fogom adni. De ezek felsorolásával egy szóvnl sem akarom azt mondani, hogy ez elég. A háborús vjszonyoík okozta foglalkoztatás, az egyes helyeken mutatkozó jólét sem szabad, hogy megtévesszen benünket. A békére való felkészülés teljes erővel folyik. A békére való felkészülés anyaga a Teleki Pál Intézetben, az átmanetgazdasági kérdéseik problémái a csúesminiszter úr irányításával, a gazdasági miniszterek vezetése alatt munkában vannak, ebbie a munkába a szervezetek és egyesek beállítására éppen most tesszük meg a szükséges intézkedéseket. Ma ezek is bizonyos részei, bizonyos tényezői a szociális munka továbbfejlesztésének. Már végrehajtható és talán most jobbam mint vailjaha, az állami munkaközvetítés, a munkakamara, a munkáslakások kérdése^ amennyire az anyaggazdálkodási helyzet azt ] megengedi. Ma azonban szociális munkánkat