Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. ink mozgósítása, ami végeredményben kulturális és szociális haladást jelent. Ez az, — ismétlem — amit megtehetünk és amit meg kell tennünk. Amit azonban megtenni nem szabad, hogy olyan célokat és teendőket tűzzünk magunk elé, népünk elé, amelyek ki nem alakult világunkban azt eredményezhetik, hogy ismét csak csalódást, be nem váltott reménykedést keltünk vele. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Vigyázzunk végre arra, hogy a nép ne csalódjék vezetőiben. Legyünk Őszinték és amikor a kormány ezen a becsületes úton halad, honoráljuk ezt, mint mondottam bevezető szavaimmal, a kritika becsületességével. Válasszuk el az igazA siágot a hazugságtól, óvjuk meg a nemzetet minden alkotás legnagyobb ellenségétől: a gámcsoskodók, a maradiak és túlzók helyett jöjjön a józanok és önzetlenek aktivitása, (Élénk helyeslés. — Szőllősi Jenő: Ez az! Az önzetlen aktivitás!) akik eddig, sajnos, elég helytelenül gyakran a kényelmes visszavonulást választották. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Programmot tehát nem adtam, de amióta itt állok, álláspontomat, véleményemet, elhatározásomat minden kérdésben világosan és határozottan leszögeztem. (Ügy van 1 ! Ügy van! jobbfelől.) A háború, szövetségi kötelességeink, belső problémáink alapvető kérdéiseiben — azt hiszem:- joggal állíthatóim — minden eddiginél definiálta-bb álláspontot hirdettem meg. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mást most sem tehetek. A mának a kérdéseiben — mint mindig látni méltóztatnak — nyílt kártyával játszom. Látok és figyelek mindent, ami nemzetünk, érdekeit determinálja, védekezem és felkészülök, a nemzet érdekében személytelenítem m,amagat és óvatos vagyok, hogy elképzeléseim, hitem, vagy fanatizmusom realitásomból ki ne mozdítson. (Helyeslés.) Mert kísérletezhet a tudós, játszhat a gyermek, megtehetik ezt még új^ or«zágoik( is, de az ezeréves Magyarország irányát nem én és nem más, nem mi múlók és tévedésekkel teljesek szabjuk meg. hanem a magyar örökkévalóság csodája, elpusztíthatatlen ereje. (Élénk helyeslés és taps .a jobboldalion és a középen.) Ezt érezni kell, tudni IteH. Igen, vezetni kell a nemzetet, de nem irányitani és ^ mindenekfelett szolgálni kell. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Nem irányítani?) És, képviselő úr, válaszolok Önnek most arra, amikor megtisztelő komolysággal aposztrofált beszéde végén és válaszolok az. elavult épületről, mondott, hasonlatára is. Képviselő úr, ém is látom a lehullott vakolatot, látom ^ repedéseket, a réseket. Én kívülrol-belülről ismeremezt az ezeréves épületet, amelyről beszélünk és mindig meg is mondom s ha erőm. van hozzá, mindig végre is hajtom a javításokat, amelyek szükségesek, és helyesek. Nem szeretem és nem tűröm az elavult dolgokat én sem,. Szeretnék én is — ma inkábbmint holnap — a hatalmas, az eddiginél különb, jobb Magyarország felépítéséhez hozzáfogni. Vallom, hogy ezelőtt öt-tíz-tizenöt évvel nagyobb erővel! is kellett volna ehhez hozzáfogni (Ügy va,n! Ügy van!)), de é mai nehéz időkben először óvatosain vizsgálom (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy megvan-e m új épület emeléséhez az építőanyag (Szőllősi Jenő: Megvan!) és a szükséges munkás embertömeg rendelkezésemre áil-e. Ttt különbözünk ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 513 és ebben nem engedhetek. Ám hordjuk össze egységes erővel az anyagot, teremtsük elő az építő kezeket, neveljük, fejlesszük ki az erőket. készítsünk terveket; de ma azt a világot éljük, amikor nem lehet, nem szabad tervpályázatot hirdetni, építkezést kiírni, versenytárgyalást hirdetni addig, ameddig az erő, a matéria ós a kor kívánalmai teljesen feltárva nincsenek — mert különben légvárat építünk, (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Mosonyi Kálmán közbeszól. — Zaj. — Wnök csenget.) Ebben a munkában a magyar erő, akarat, érték feltárásában, összehordásában jöjjünk Össze. (Helyeslés jobbfelől.) Ha' ezt megtesszük, akkor máris mindnyájan megtettük kötelességünket és akkor, de esak akkor, épülhet az új Pantheon a régi helyén, vagy pedig azt fogjuk látni, hogy az az, ezeréves, régi derék magyar építmény még jobb alapokon nyugszik, s vastagabb falai vannak, mint a mai divatnak, talán pillanatnyilag megfelelő könnyű épületeknek. (Hosszantartó nagy tap)s a jobboldalon és a középeri. — Mosonyi Kálmán: tJj eszme nem divat! — Zaj — Elnök csenget.) A hasonlatokat abbahagyva, őszintén akarok válaszolni azokra a felszólalásokra, amelyek innen és a túloldalról a pártok közötti kooperáció gondolatával foglalkoztak. Az az érzésem, hogy mint egyének, mint egyesek itt mindnyájan jó magyarok vagyunk, túlnyomórészt talán nincsenek is közöttünk ellentétek. Szívesen fogóznánk össze, dolgoznánk együtt, ha nem lennének pártkeretek, praktikusan talán máris így lenne. Megvannak azonban a pártkeret adottságai; de én ezt # sem tartom sem akadálynak, isem különös bajnak, csak az a fontos, hogy a párt párt legyen és ne 1 dogmatikus, tételes, merev, hanem nemzethez, időhöz, néphez alkalmazkodó. (Piukovich József: A jövőhöz!) Ne ura akarjon lenni a nemzetnek, a népnek, hanem tanítója, felvilágosítója és segítője. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéven.) A párt az, amely mindig hajlandó a közös célok, à nagy nemzeti célok érdekében az együttműködésre. Amelyik erre nem hajlandó, amelyik feltétlen behódolást. a tételeknek kritika nélkül való elfogadását kívánja, az már nem párt, az felekezet, amelynél a kiegyenlítődés lehetősége nincs meg, s amely kinő eigy nemzet keretéből. így magyarázta ezt néhányunknak néhai Choncha Győző (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és mutatott rá, hogy ilyen például a szociáldemokrácia, amely vagy győz, vagy izolálva marad, de párt a szó parlamentáris» értelmében, nem lehet (Ügy votn! Ügy van! jobbfelől.) s olvan célkitűzései is lehetnek, amelyek nem mindig egyeznek a nemzet céljaival, (Mozgás és zaj a baloldalon. — Piukovich József: Sohasem!) Ha tehát pártjaink nem lépnek az egyoldalúság, a dogniatizmus vonalára, akkor az általam minden igyekezetemmel becsületesen szolgált kollaboráció alapfeltételei máris adva vannak, úgy itt a Házban, mint kinnt az országban, készen arra. hogy a nemzet nagy elhatározásai pillanatában teljes egységben álljanak az egy ügy (Szolgálatában. A vita folyamán mindkét oldalról, mind nártunk vezérszónokainak,' így különösen Bencs Zoltán t. képviselőtársamnak, (Éljenzés a Jobboldalon és a középen.) de az ezen laz oldalon és a túloldalon felszólalt többi képviselőtársaimnak beszédében is kidomborodott a szociális kérdés. Osztozom ebbten a felfogásban és teljesen egyetértek Imrédy Béla igen t. 71*
