Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

512 Az országgyűlés képviselőházának 319, a mérleg a képviselő úr javára fogve eldőlni? (Élénk tetszés és 'taps jobbfelől és középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vannak bizonyos plakátok! — Maróthy Károly: Csak a kormány programmját valósítják meg! — Zaj a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Tessék csendben lenni, képviselő urak! (Szöllősi Jenő közbeszól.) Szöllősi képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kállay Miklós miniszterelnök: Ezen a megkülönböztetésen dőíl el a nemzetek és elsősorban a_ mi sorsunk. Ha pedig

1 kialakul valami, aminek helyességéről meg vagyunk győződve, — és ilyen kialakult igazság máris sok van — annak megvalósításához azonnal lássunk hozzá és mindent, amit lehet, a leggyorsabban meg! kell csinálni. De nyíltan és Őszintén meg kell mondani, hogy mi a jóhiszemű . vagy rosszhiszemű Ígéret, utópia vagy korteseszköz. A programmok útjából el kell ( távolítani mindent, ami nnaradiságból, önzésből vagy a tisztánlátás hiányából a megvalósításnak útját állja. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldálon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez is progra/mm!) De éppúgy félre kell állítani az ígérgetőket, a lázítókat és akármilyen hangzatos, (Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon I de meg nem valósítható célokat hangoztató, jóhiszemű fanatikusokat és a velük összekeveredett, saját céljaikért küzdő nem igazmondókat is. (Helyeslés.) Nehéz feladat ez, de az egyedül kivezető út, úgy is hívják, hogy a nemzet felvilágosítása. De ki az erre hivatott és kinek hiszik ela sízaváf? Ez a kivételesek részéről ítélőképesség kérdése, a nagyobb tömegekn'ek azonban a józan gondolkodás mellett bizalomra is van szükségünk. És még egy dologgal kell tisztában lennünk: # megvalósítani valamit, jobb életet teremteni, a kérdéseket úgy megoldani, hogy mentől kevesebbet romboljunk, pusztítsunk és minél többet alkossunk és adjunk, csak a rend keretében lehet. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a) középen.) A fegyelem és a rend aizi alánja bármiféle Programm megvalósításának. A világtörténelem minden forradalma kudarcba fulladt, pusztított és maga semmit sem valósított meg, legfeljebb az valósult meg, amit az vett át ^ belőle*, aki a rendet azután helyreállította. (Ügy van! jobbfelől.) Két kivétel van: fasiszta és a nemzeti szocialista forradalom. (Maróthy Károly: Nat ugye!) De ezek egyike sem volt forradalom, mert mindkettő forradaltmii állapotok közt a rendet állította helyre és teremtette mseg. flSzöIlősi Jenő: Ez a forradalom!) Egyedülállóan és a legtökéletesebben, a maga rendjét, és az első perctől kezdve abban van mindegyik nagysizerűségie, hogy a valóság keretei között mozgott, felhasznált tminden erőt és a maga idejében minden lehetőséget, amit a körülmények megengedtek, egy pillanatig nem tért le a realitások útjáról. Mindkettő ellenforradalom volt, amelynek első pontjaként jött a rend helyreállítása, majd ennek! birtokában ' aiz eredmények és alkotások csodálatos korszaka. (Ügy man! Ügy van! Élénk tcùps) a jobboldalon. — Zaj a széls&baloldalon.) Itt a hatalom megszervezésére többé nincs szükség, mert a hatalom megvan és a legjobb kezekben van. A rend biztosítására sem kell biztosítékokat szereznünk, hála az Egek Urának, mert afelő] megnyugtathatok mindenkit, hogy a magyar nép lelki erején nyugvó rend most. is sértetlen ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. ebben az országban, és bízom benne, hogy mindig az is marad. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ha ezek azi alapfieltételek nálunk megvannak, csak ai teendők feltárása látszik fontosnak. De nemcsak a teendők, a célok, a tervek helyessége a fontos, hanem még fontosabb a megvalósításuk lehetőségének biztosítása. Vágyakat papírra vetni, ezekért lelkesedni, ezek mellé híveket toborozni, vajmi könnyű feladat. Megállapítani és kimondani, hogy mit Lehet és mait szabad megcsinálni: ez tudás és tisztesség dolga. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Keresztülvinni, létrehozni, akármi is történik: erő és akarat kérdése. (Fiukovich József: Az igaz,!) Méltóztassanak elhinni, mi sem lett volna könnyebb, amikor jöttem, minthogy programmot adjak, pontokba szedettet, tetszetősét, de egyben őszintét és becsületeset is. Mert hiszen mindnyájan és lebben a végtelenségig optimista vagyok, a legtöbb jót akarjuk az országnak, a népnek egyaránt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mégsem tettem ezt, mert tudtam, hogy olyan idők elé megyünk, amikor nem mi döntünk egyedül a teendők felett, amire lehetőségek talán inkább voltak akkor, amikor — és ebben a magam részéről is beismerés van — Imrédy Béla kollegám volt a Oömbös-kormányban, vagy amikor ő miniszterielnök volt. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) \ Ma egy háború kellős közepén vagyunk. Ez determinálja külpolitikánkat, katonai felkészülésünket és ennek révén, azt lehet mondani, egész gazdasági, ipari kapacitásunkat, belpolitikánkat, —- amelynek legfőbb célja, nem győzöm eléggé ismételni, a közrend megóvása kell, hogy legyen — kisebbségi és nemzetisééi politikánkat, de egész lelki beállítottságunkat is. Kormányozni csak ezek figyelembevételével lehet. Terveket szőni, programmot felállítani, előkészíteni, mindenre gondolni kell, sőt kötelesség, dei ezt meghirdetni, erre. a nemzetet felesketni — szép lenne, mindenekfelett megkönnyítené a nemzet életét, a vezetést is nagyon — mégsem lehet s ezt nem is szabad megtenni. Nem lehet, mert a körülöttünk álló világgal, elsősorban szövetségeseinkkel számolni kell és bármennyire őrizzük is — én vigyázok erre a legjobban —• nemzeti Öncélúságunkat és szuverenitásunkat, a háború utáni Európa fogalma akár a velünk küzdő és baráti, akár a semleges és talán még inkább az ellenséges országok elhatározásában semmiképpen sem mondható kialakultnak. Nekünk pedig ebben az új Európában van a helyünk kijelölve és sorsunk kiszabva. Az Önálló, a sajátos, az öncélú, a minél erősebb és magyarabb Magyarországot ebben a világban kell kialakítanunk. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) De már most dogmákba foglalva, szabatosan elhatárolni céljainkat nem lehet, hanem lehet és kell mindent konzerválni, fejleszteni és megteremteni, ami erősebbé, felkészültebbé, egyénibbé,, helyzetünkben jelentősebbé, európai szövetségeseink számára pedig fontosabbá tesz bennünket. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez hadseregünk, ősi alkotmányunk, szabadságjogaink, intézményeink és belső rendünk fenntartása és biztosítása, aminek velejárója, sőt elkerülhetetlen kelléke összes belső erőink feltárása, felhasználása, erkölcsi java-