Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. T. Ház! Politikai fegyverszünetről beszélek. Ezt a. témát Imrédy képviselőtársam is megemlítette. Kockázatosnak tartom, hogy a kormány a széles néprétegek helyett csak a kisebbségre támaszkodva és inkább csak a háborús [kivételes jogból és a rendkívüli felha* talmazásofabói merített erővel viszi — nagyon is vitatható eredményekkel — tovább az ügyeket. De mégsem a termelés és nem is a közellátás súlyos kudarcainak, hanem a jövőért való felelősségnek kell, beláttatnia a kormánnyal, hogy a kormányzást szélesebb ^ és biztonságosabb alapokra kell helyezni. Mi sohasem bővelkedtünk! a két vagy három eze^ mélyi garnitúrában!, sem fenn, sem lenn. Az emberhiány nemcsak a műhelyekben és az irodákban, hanem a nemzet vezetői körében is jelentkezik! Elkövetkezhetik az idő, amikor a nemzet teljes és vak bizalmára lesz szükségMinél mélyebben megyünk bele a háborúba, a megpróbáltatásokba, a szenvedésekbe, a nélkülözésekbei, a nemzeti lét veszélyébe, annál nagyobb a felelősség: el nem hárítani az akadályokat a nemzeti irányú erők koncentrásciója előtt. T. Ház! Ezzel szemben mégis mit hallunk ? Halljuk a miniszterelnök úrtól azt a kijelentést, hogy ha diktatúrára van szükség, itt van ő. Meg kell állapítanunk, hogy a miniszterelnök úr nem való diktátornak, mert a diktátor nem árulja el magáról, hogy diktátor, csak úgy viselkedik, hogy abból kitűnik, hogy diktátor. Mi azonban egyenesen kérjük és bátorítjuk a miniszterelnök urat, tessék csak diktátorrá lenni, de ne a nép felé, ne lefelé, ne a népi pártok felé, mert ezt húsz év óta Bethlen Istvántól kezdve mindenki meg tudta csinálni, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) hanem mi arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy a közösségi érdekeket megtagadó kiskirályokkal, a marnmutbirtokokkal. a közgazdasági hatalmasságokkal szemben tudjon diktátor^ lenni. De azt kell mondanom, hogy egyébkent nem tanácsos az ilyen szavakkal ma játszani. A legnagyobb hiba volna az, •ha a parancsuralmi rendszerek eszközeivel parancsuralmi tekintély nélkül élne bárki ebben az országban. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A parancsuralom — akár Salazarra, akár Hitlerre, akár Mussolinire gondoljunk is -*- mindenütt egy-két évtizedes hatalmas alkotásokra, gyökeres rendszerváltozásokra, szinte tökéletes szociálpolitikai megoldásokra támaszkodik és nyújtja le gyökereit a nép bizalmához. (Gr. Serényi Miklós: Ez az!) Ezeknek a rendszereknek inem kell már játszani és meghiteltetni magukat demokratikus választójogi trükkökkel; ennek ellenére időnkint saját rendszerük kontroljaképpen népszavazást rendelnek el. T. Ház! Ezekben az életformákban a nagy alkotásokért és eredményekért való hálaképpen virágzik ki a_ jelszó: Credere, obbedire, combattere, Hinni, engedelmeskedni és harcolni! És ez nem önkényuralmat jelent! Ellenkezőleg 1 : ez jelenti az igazi népi uralmat. A mi belpolix tikánk azonban nem tud ilyen hitet kelteni nemcsak a megoldatlan szociális problémák tömege, az évtizedek óta húzódó rendszerváltozások hiánya, nagy mélysége, hanem egyrészt a kapitalisztikus jellegű választási rendszerünk, másrészt pedig törvényhozásunk egyoldalú osztály jellegűvé szervezett másik tábülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 509 Iája miatt sem, amely a kormányzás legalitásának kérdését is felveti. T. Képviselőház! A pártdiktatúra tehát nálunk csak súlyos ellentéteket Váltana ki. A nemzet élet-halál kérdésének kell kifakítania ma a pártok politikai színeit, kell a honvédelem, a létfenntartás szempontjának egyetlen síkjára parancsolnia ma minden felelős- népi erőtényezőt. És ha egyes politikai pártok ennek ellenére mégis a végleges, kiforrott világnézeti rendszerek kormányzati módszereit, a gleichschaltolást, a diktatúrát, az egypártszisztémát kívánják és igénylik a maguk számára anélkül, hogy új életformákat adtak volna nemzetüknek, ezt bármikor veszélytelenebbül tehetik, mint most a háború tragikus idejében, amikor ugyan a jogi formák látszólag talán kínálják magukat arra, hogy a politikai ellenerőket megsemmisítsük és a teljes hatalmat birtokba vegyük, azonban éppen a tulajdonképpeni célt, az ilyen pártpolitikai hatalom megrögzítését, állandósítását , nem lehet elérni, mert hiszen ennek állandósításával éppen az elkerülhetetlen belpolitikai változást akadályoznák meg és így önmagukéval, a nemzet sorsát tennék labilissá, veszélyessé. T. Képviselőház! Nem biztatjuk tehát a kormányt arra, hogy ezt az utat kövesse, hanem ellem kezőíLeg, belpolitikai fegyver szünsejtet, ennek kiaknázását... Elnök: A képviselő urat eddig türelemmel hallgattam, Most már figyelmeztetnem kell: ebben az országban senki semmiféle diktatúrát nem akar, nem is akarhat, ne méltóztassék tehát erről beszélni és ne méltóztassék ez ellen védekezni. (Helyeslés jobbfelől. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Maróthy Károly: T. Ház! Eddig az Volt a szokás, hogy itt az ellenzéki oldalon foglalkozunk a miniszterelnök úr elhangzott nyilatkozataival. Készséggel meghajlok azonban az elnök úr előtt és nem foglalkozom, tovább a miniszterelnök úr idevonatkozóan elhangzott kijelentéseivel. Mi igenis belpolitikái fegyverszünetet tanácsolunk a miniszterelnök úrnak és kérjük, hogy* a nemzet érdekében aknázza ezt ki az ország védelmi helyzetének megerősítéséhez. Ezért is és ebben az értelemben figyelmeztetjük az igen t. kormányt arra a kivételes hatalomra, amely á honvédelmi törvényben lefektetve a háború kitörése óta, 1939 szeptembere óta rendelkezésére áll és amely olyan teljejs,^ hogy módjában van ezzel a már fennálló törvényeket is rendeleti úton megváltoztatni. Kérdezzük a miniszterelnök urat, miért nem él ezzel a teljes hatalommal, szinte teljes jogkörrel, amikor szükség volna a nemzetvédelemnek — óh, hogy elkoptatunk "minden szót! —, a valódi nemzetvédelemnek kiépítésére, a hadsereg erősítésére, a közellátás biztosítására T. Képviselőház! Ha ugyan formailag ez nem is volna az a rendszer, amelyről az előbb szólottam, azonban a valóságban felelősséggel teljes minden közgazdasági és kapitalisztikus hatalmasság érzékenykedését mellőző, tevőleges és eredményes kormányzás volna ez, amelyet a háború kitörésének pillanatától kezdve indokoltnak tartunk és eibben az igen t. kormányt a legnagyobb örömmel segítettük volna. De tessék cselekedni, mert a tétovázásban, a meditálásban, a megalkuvásban még csak részfelelősséget sem vállalhatunk és még hallgatólagosan bem vállalhatjuk a felelősséget. Ha
