Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

510 Az országgyűlés képviselőházának 319. a kormány valaha is ezt a teljes hatalmat ebben az irányban túllépi, mi »peroat«-ot sohasem kiáltunk rá, hanem ellenkezőleg, ha neun él a törvényben biztosítóit jogával, akkor nem kerülheti el a felelősségre vonást. T. Ház! Mi az írásnak a szavával kérjük a kormányt: Dolgozzék addig, amíg nappal vagyon, mert ha eljön az éjszaka, akkor nem dolgozhatók többé. (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Ma a kül- és a belpolitika torlódó, viharos és veszélyes korszakfordulójában vagyunk. Nekünk úgy kell felkészülnünk, hogy neesak ezt a háboirút nyerjük meg, blauem nekünk tudomásul kell vennünk, hogy a veszélyek azután sem szűnnek meg. A vörös színbe öltözött pánszlávizmus majd más színekben fog jelentkezni, az Európából kivándorolt és kiszállított zsidóság hasonlóképpen majd továbbra is megmarad ellenségnek és azonkívül az Európa felé előretörő angolszász kapzsiság nemcsak Európának, hanem Magyarországnak is továbbira is válj'toziatlan ellensége marad. Ezenítúl nekünk ínég arra a pillanatra is teljes mértekben fel kell készülnünk, amely az ezeréves határok visszaállítására önként fog jelentkezni háború után és nem tudjuk, hogy mégegyszer ilyen kedvező pillámat jelentkezik-e? T. Képviselőház! Anglia és Amerika — és. ezzel zárni kívánom felszólalásomat — Európát és hazánkat már nyíltan eladta a szovjetnek. A vörös bombázó gépek eljutottak Budapest fölé is, <mmtha csak az angolszászok által nekik ígért életterületetet ' látogatták volna meg itt. Ezek a bombázógépek idehozták a kérdést magukkal: bolsevizmus vagy nemzeti szocializmus, a némettel és az olasszal, vagy a német és az olasz ellen, vér'ben, vasban, a fronton és itthon, külső és belső rendben, de magyar életformában, velük vagy ellenük?! T. Ház! Érzelegni, fanyalogni, kitérni a válasz elől nem lehet. Ez a két rendszer, ennek lehetősége kínálja magát, a harmadik, a kapitalisztikus magyarországi változat a háború után többé már nem tartható fenn, harmadik nem lehet! Csak ez a két rendszer, csak ez a két forma; kínálja magát. Az egyik csekát, Gpu.-t, a templomot-, egyházat- és Krisztustüldöző pogányságot, nemzetköziséget, a III. Internaeionálét, a magántulajdonnak és az életbiztonságnak teljes megszűnését, egyszóval állati életszínvonalat jelent. A másik fegyelmet, rendet, magántulajdont, de harácsoló kapitalizmus nélkül, európai keresztény kultúrát, az istenhit szabad gyakorlatát, élet- és vagyonbiztonságot és vele egy magasabbrendű közösiségi, szellemi és faji felemelkedésnek a teljes biztosítékát adja. T. Ház! Ez a két rendszer az, amely között választani lehet. Mivel a kormány nem így ismeri fel az ország helyzetét, nem így látja a célt és a feléje vezető utat s ezért az eszközei sem lehetnek megfelelőek miértis a felhatalmazást számára nem adhatom meg. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Beszédemben természetesen elsősorban a felhatalmazási vita anyagával óhajtok foglalkozni. Sajnos, minden egyes képviselő úrnak sok vonatkozásban igen értékes felszólalásához nem lesz módomban a magam reflexióit hozzáfűzni, — az időm nem engedi ezt meg — (Egy hang a szélsőbal oldalon; Van idő!) de méltóztassék meggyőülése 1942 december 3-án, csütörtökön. ződve lenni, hogy élénk figyelemmel kísértem a vitát. A vita folyamán személyes megtámadtatásban tulajdonképpen egyszer részesültem. Az egyik szélsőjobboldali párton ülő képviselő úr idézeteket olvasott fel az Uj Magyarság akkori számaiból, amikor én a Gömbös-kormányból kiléptem és ezzel kapcsolatosan azt igyekezett reámolvasni, hogy az a többször, hangsúlyozottan és aláhuzottan vallott álláspontom, hogy Gömbös irányát ( követem, ezekkel az idézetekkel megcáfolható. Errevonatkozólag arra kérem a képviselő urat, talán kérdezze meg annak a lapnak akkori és mostani főszerkesztőjét, mit mondott neki Gömbös Gyula távozásommal kapcsola- n tosan; vagy kérdezze meg Antal István akkori sajtófőnököt, hogy sajnálkozását kifejezni miért küldötte l,e Gömbös Gyula énhozzám, amikor ezek a túlbuzgó cükkek megjelentek. (Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter: Úgy van!) Ezt a kérdést különben sem a politikában helyesen vagy helytelenül szokásos támadások és nem támadások döntik el. hanem az, hogy azt az irányt, amivel Gömbös Gyula indult, amivel én vele együtt indultam, ma én, a magam körülményeihez, a magam módjához és tehetségéhez képest 'hűen követem-e? (Ügy van! Ügy van! a\ jobboldalon és a leözépen.) Ennek eldöntése pedig éppen ennek a vitának, a bizalom kifejezését jelentő megajánlási vitának a feladata. (Élénk helyeslés ai jobboldalon és a középen*,) Azt is említette a képviselő úr, hogy a nemzeti szocializmusról egy magánbeszélgetés folyamán mit mondottam. Kérem: disztingváljunk eb bien a kérdésben. Én a nemzeti FZOcializmusról, mint olyanról — értve alatta a német nemzeti szocialiamust — az említett alkalomkor nem beszéltem;, de miniszterségem •előtt és miniszterségem alatt már többször beszéltem róla s ahol módom volt, szóval és írásban nyilatkoztam. Én ezeket a nyilatkozatokat bátran ajánlom fel a nyilvánosságnak is* Én mindig hangsúlyoztam és már évekkel ezelőtt elismertem a német nemzeti szocializmusnak óriási, korszakot formáló jelentőségét. De amikor a képviselő úrral pártjának arról az állásfoglalásáról beszéltem, amellyel egy törvényjavaslattal kapcsolatosan a nemzeti egységet szerény nézetem szerint megbontotta, mert nem járult hozzá annak a törvényjavaslatnak egyhangúsággal való elfogadásához, amelyet beterjesztettem, eszembe sem jutott, hogy azonosítsam a beszélgetésünk folyamán a pártjáról mondottakat a német nemzeti szocializmussal. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.} És ha a képviselő úr ezt teszi, ez ellen én, alká itt hivatalosan és lélekből is képviselem a német barátságot, abból a szoros viszonyból, tiszteletből és barátságból kifolyólag, amellyel a német nemzett szocializmus iránt viseltetem, a leghatározottabban tiltakozom s kijelentem, hogy ezt a kérdést a mi belpolitikai viszonylatainkba <ne keverjük bele. (Élénk helyeslés és' taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház,! Maigáról a vitáról megemlékezve, » le akarom szegezni annak értékes és magas színvonalát. Megálllapíthatom, hogy a felszólalások túlnyomó részben tárgyilagosak m a segítés szándékát visszatükröziőek voltak. Ezért köszönetet is mondok. A vita előterében elvi kérdésiek állottak, minti ahogyan az appropria'