Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-319
508 Az országgyűlés képviselőházának 319. bennünk/et és azóta ,a kormány már jó-néhányat átvett a" mi programmpontjaink közül és igyekezett is megvalósítani (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De rosszul!) Addig ie kell azonban valamit csinálni a zsidókkal, amíg itt maradnak, addig is kell valamiképpen rendezni az ügyüket; Miért? Rámutatok itt arra*, hogy a kormánynak ez a halogató politikája a legveszedelmesebb dolog. Méltóztatnak valamennyien visszaemlékezni 1918-ra. 1918-ban, akik ismerték a zsidókérdést, azok legfeljebb a szabadkőműves »XX. század« című folyóirat zsidó ankétjéből ismerték. 1919-ben a zsidókérdést csak a bolsevita uralom élén álló zsidó vezérkar szereplésével kapcsolatban ismerte meg a magyar közvélemény. Mégis a kommün után milyen hatalmasan lángolt fel az antiszemitizmus. Mivel nem jött azonnal a megfelelő törvényi megoldás, jöttek az utcai verekedések, atrocitások, egyéni felelőtlen mozgalmak, az Érne. mozgalmai. Milyen boldog idők Voltak. Elmentünk az Érnie, lakáshivatalába, az kihelyezte a zsidót és keresztényt helyezett be. Nem ezt kivánjuk, és nem akarjuk azt,. hogy ilyen megmozdulások törjenek fel az antiszemitizmus terén, mint annak idején, amikoir Orgoványban, Izsákon, Siófokban tört ki a jogos néphangulat. Ha errle gondolunk, egyre jobban látjuk, hogy nem várhatunk tovább a háború végéig a zsidókérdés megoldásával. Ma már az egész zsidó faj egyetemes nagy árulásával állunk szemben és erről minden magyar ember egyformán meg van győződve. Mindennap újra megismétlődik a zsidóknak ez az árulása: áruelvonáshan, hamszterolásban, árdrágításban, szabotázsban, a zsidó bűnök özöne ismétlődik meg nap-nap után és ma már lehetetlen-hogy ezt az így felkeltett, provokált antiszemita hangulatot 1919 csip-csup helyi mozgalmaival, dühkitörései vei bárki is le tudja vezetni; ellenkezőleg, az egyetemes nagy nemzeti jogos megtorlásnak kell ezen a téren bekövetkeznie. (Tjgy van! d szélsőbaloldalon,) Mindezt: nemcsak mi érezzük, hanem a fronton még sokkal jobban érzik. Ha ezt a jogos antiszemitizmust mi kellő időben és kellő helyen tervszerűlég készített laszemitizmussal és enne való felkészüléssel le nem vezetjük, akkor az elementáris erőVel feltörő igazságszolgáltatást, aminek a frontharcosok lesznek elsőVonallbeli küzdői, megállítani nem tudjuk. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a frontharcosok nevében nyilatkozni. eirre nincs joga.' Maróthy Károly: A nemzet igen nagy problémák előtt ál. Azoknak, akik evolúcióval 1 és nem revolúcióval akarják megoldani ezt a kérdést éLs minden problémánkat, pontosan azoknak kell kívánni ok azt, hosgy a zsidókérdés előre rendeződjék, hogy ezt a legveszedelmesebb, ezt a legmérigezlőlbíb, ezt a legjobban lefojtott és éppen ezért! leginkább robbanóképes kéírdést kiküszöböflijük a magyar közéletből, nehogy ezzel együtt társaidálmi rendünk, emberi, erkölcsi éis ' anyalgi értékeink együtt pusztuljanak öl. Miért hozzuk elő mindezeket éppen a miniszterelnök úrnak? Azért, mert a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédéiben ezeket mondotta: újat^töhbélt és- gyorsalbban akarok hozni, mint ami idáig volt és az eddiginél tökéletesebb! és lüktetőhb életet akarok, Ezt mondotta a miniszterelnök úr. Ezért vagyunk bátrak éppen a miniszterelnök úrnál reklamálni ennek a kérdésnek a megoldását. De amíg a miniszterelnök úr ilyen szép kijelentéseket tett, ugyanakkor éppen ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. az ő kormányazta alatt burjánzott el egy másik új jelszó, az idő most nem alkalmas, hátrább a reformokkal, majd a háború után. Ezt a szót halljuk. Még maga a belügyminiszter úr is, — aki a legkonzervatívabb a kormányban — elismeri, hogy minden háború után a nélgi lezáró-' diki és utána új világ kezdődik. Igaz, hogy az ő számára nem rögtön a háború után kezdődik az új világ, mert amit Horatius a versekre mond, hogy azokat kilenc évig kellt az asztalfiókban eldugni, ezt ő a törvényjavaslatokra is érti. (Derültség.) Itt a Házban, is úgy adta elő, tehát nála az új viliág csak a háború utián kilenc évre fotg megkezdődni. De akkor is kérdezem, vájjon az aggódó ési tépelődő magyarnak az a mondása: nem tudom, mi lesz a háború végén, — mert a belügyminiszter úr is . mondotta,— nem fog-e újra felhangzani és akkor is vájjon ki garantáltja, nekünk azt, hogy öz aggódó magyarok a háború végén nem fognak-a tovább aggódni? Kérdezzük, hogy ki garantálja viszont az. aggódó magyarnak azt, hogy a háború után mindenki csak (bennünket fog segíteni abban, hogy egy nyugalmasabb, békésebb légkörben pótoljuk mindazt, amit húsz-harminc év alatti elmulasztottunk? Ellenkezőleg, a jelen van birtokunkban,. de a jövő ' nem egyediül tőlünk függ-. Nem elég tehát refrénszerűen ismételgetni, hogy 1918 többéi nem ismétlődhetik meg, hanem tessék cselekedni ebben, az irányban és így biztosítani a nemzetet arról, hogy 1918 csakugyan nem ismétlődtetik meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Koltai József: De nem ezzel a módszerrel! lehet ímeg akadály ózni!) Mindenkinek át kell éreznie, hogy ha lehet is a naigy belső átalakulást tíz-húsz éven keresztül ,sikerrel és eredményesen visszanyomni, a háború után annál jobban, annál biztosabban, annál feltartóztathatatlanabhul, annál sebesebben és félő, hogy annál robbanásszierűbben fog a belső átalakulás vágya a magyar közéletben jelentkezni. Mi éppen ezért felel ősségünk teljes tudatában kérjük a miniszterelnök urat, méltóztassék előkészíteni a háborúutáni békére való áttérést a poltikában. Nemcsak a közgazdaságban, ennél sokkal fontosabb a politikában előkészíteni az áttérést. Fel kell készülni tehát a: legteljesebb önvédelemre. Itthon a zsidóságot ártalmatlanná kell tenni, úgy, kell vigyázni rá, ahogyan ő mutatja magát: mint nyílt ellenségként. Le kell szerelni a zsidóságot anyagilag és szellemileg, elő kell készíteni vele szembeai a nagy kiközösítésnek a részletekbe menő tervét, pozitív irányban. Azután tessék racionalizálni teherforgalmunkat és redukálni a személyforgalmat, de a vonatokat felszabadítani a külföldi magyairofki bazatelepítésére- Nemcsak a zsidók pótlására, hanem egyébként is minden magyarra, itthon szükségünk van már most, de még inkább a háború után.. (laal erdélyi képviselőtársunk tegnap elmondott megrendítő beszéde csak megerősít bennünket ebben a hitünkben. A szórványmagyarság besűríté:\ére, nemzetiségeink megnyerésére, a magyar népiség teljes megerősítésére expressz tempóban van most szükség. Hadseregünk fejlesztésére, kiképzésére, sokkal modernebb és korszerűbb felszereléssel való ellátására most kell gondolnunk, amikor ez még lehetségest Végül szükséges, hogy békére való felkészülésünk a politikai fegyverszünet jegyében bonyolódjék le.
