Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

492 Az országgyűlés képviselőházának 318. nek ez a formája többet Jelent, mint a puszta megtorlás negatívuma. És én a délvidéki sebek gyógyításának elsősorban erre a pozitív útjára és módszerére gondolok... (A szónok szavai elvesznek a zajban. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Jól eltalálta! — Egy hang a jobbolda lom: Ez jó gyógyítás! — Szabó Zoltán: A bűnösök megbűnhődtek! — Prokopecz József; A bűn ősök megbűnhődtek ! ) Elnök: Prokopecz képviselő urat kérem, maradjon csendben. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az özvegyek és árvák százai maradtak e szerencsétlen s . . . (Rajniss Ferenc: Csendőrök árvái!) a magyar törvények szellemével és betűivel és a magyar katonai szabályzattal ossz© nem egyeztethető módon történt razziák... (Bogner József: Már megint a honvédséget gyanúsítja! — Mosonyi Kálmán: Disznóság! —Kalmár Tihamér: Hazaárulás! — Szabó Zoltán és Nagy László közbeszól. ~ Óriási zaj. — A viharcsengő megszólal. — Korponay Ede: Maga magyar ember? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Hazaárulás! — Egy hang a jobboldalon: Nem érdekel!^— Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki kell lökni! — Prokopecz József: A honvédséget sértegeti! — Mosonyi Kálmán: Megvonni a szót és a mentelmi elé! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A mentelmi elé!) Elnök: Kérem a képviselő urat... (Az elnök szavai elvesznek az óriási zajban. — j^-*

11

" kovics József: Még szava sines a csendőrökről! — A viharcsengő, megszólal.) Elnök: Kérem Zsilinszky képviselő urat... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mentelmi elé!) Zsilinisziky képviselő úr kijelentései közérdek ellen hangzottak el. (Felkiáltások a jobboldalon és a szélsőbaloldalon: Éljem az elnök! — Taps.) Ezért a képviselő urat rendreutasítom, s ha megismétli, a, szót meg fogom tőle vonni! ( Prokopecz József: Meg kell vonni a szót! — Mosonyi Kálmán: Mentelmi elé! — Pa» czolay György: Valaki Achimot is megölte egyéni bosszúból, most meg a honvédséget sértegeti. — A szónok szavai elvesznek a nagy zajban. — Rajniss Ferenc: A magyar parasztvezért... — Óriási zaj.) Bajcsy-Zsilinszky Endre: ...Ezek az özvegyek és árváik... (Rajniss Ferenc: A magyar paraisztvezér meghalt, annak özvegye is volt! Gyilkosok! — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Micsoda beszéd ezf A katonaságot rágalmazza! — Nagy zaj.) Ezek az özvegyek és árvák keli, hogy védelmezést és gondoskodást találjanak a magyar állam szilárd jogrendjében és a magyar nemzet nemes szívében. (Prokopecz József: Sajnálom, hogy nem volt Újvidéken. — Nagy László: Achim Andrást orvul lelőtték! — Rajniss Ferenc: Ön képviseli a magyar nemességet? Ön képviseli? A ' gyilkosok ellen miért nem lép fel? — Egy hang q szélsőbaloldalon: Útilaput a talpára! — Rajniss Ferenc: Áchim András özvegyéről beszéljen! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Micsoda dolog ez! — Óriási zaj. — A viharcsengő megszólal. — Rajniss Ferenc Bajcsy-Zsilinszky Endre felé fordulva kiabál. — A szónok szavai a nagy zajban egyáltalán nem hallhatók. — Rajniss Ferenc: Mégis csak abszurdum, ezeik az erkölcsbírák! — Halmai János: Szomorú dolog, hogy ilyesmit ide hoz! (A jobboldal felé mutatva: Ezt tűritek! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem tűrjük! — Prokopecz József; Dofbjuki ki!) ( ülése 1942 december 2-án, szerdán. Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Állandó nagy zaj a Ház minden oldalán. — Halmai János: Hogy lehet így beszélni a magyar parlamentben! — Felkiáltások a) jobboldaVonl és ai isze'sőbaloldalon: Lejárt a beszédideje! — Elnök csenget. — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Csendet ikérek, képviselő urak, nem hallom a szónokot. Tessék csendben maradni! (Felkiáltások jobb felől: Nem is kell! — Piukovich József; Jobb, ha nem halljuk! Hallják Amerikában meg Londonban! — Halmai János: Azért mondja, hogy Amerikában hallják! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mentelmi elé! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc és Halmai János közbeszól. — Zaj. — Elnök csenget.) Bajcsy-Zsilinszky Endre: Majd fognak másképp is beszélni! (Rajniss Ferenc: Ön volna a férfi egyedül itt a parlamentben?) Nem, kérem! (Rajniss Ferenc: Vegye tudomásul, mi meghalunk az eszményeinkért! — Fokozódó nagy zaj a Ház minden oldalán. — A viharcsengő megszólal.) Elnök: Rajniss Ferenc képviselő úr, tessék helyét elfoglalni! (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Felkiáltások jobb felől: Halljuk az elnököt! — Mosonyi Kálmán: A beszédidő letelt. — Felkiáltások jobbfelöl: Lejárt a beszédidő! — Prokopecz József: Leülni! Leülni! — Nagy zaj a Ház meiden oldalán. — Elnök csenget.) A képviselő úr beszédideje lejárt, meghosszabbításinak helye nincs. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék leülni! — Zaj. _. Elnök csenget.) Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Egy mondatot. (Felkiáltások jobb felől: Semmit! Üljön le! — Piukovich József: Nincs meghosszabbítás! — Felkiáltások a jobb- és a szélsőbaloldalon: Üljön le! — Folytonos nagy zaj a ! jobb- és a szélsőbaloldalon. — A viharcsengő megszólal. ~ Egy hang a jobboldalon: Levitézlett! Menjen! — Nagy zaj. Elnök csenget. — Nagy László: Nem lehet denunciálni, vonatkisiklatókat védeni! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Én a magyar lelkiismeretet szólaltatom meg, én senkit sem denunciálok. Én a magyar lelkiismeretemet szólaltattam meg! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne mondjon ilyet! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Aki ölt, az ne beszéljen a lelkiismeretről! — Prokopecz József: Ilyen magyarokra nincs szükség! — Fokozódó nagy zaj a Ház minden o

1 dalán. — Elnök csenget.) Engem a magyar bíróság mentett fel... (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Elnök: Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr beszédideje lejárt, ne szóljon közbe, mert rendre fogom utasítani: (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőba'oldalon: A zsidó lapokban benne lesz!) Következik Koltai József képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy a szabadságra hazajött honvédekkel egyes, főszolgabírák milyen visszataszító módon járnak el? Hajlandó-e a honvédelmi miniszter úr ezt a hős magyar honvédekhez nem méltó bánásmódot sürgősen orvosolni?«