Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

484 Az országgyűlés képviselőházának Sl8 semmi sincs, ez a keresztény átállítás: zsidótól megveszik az üzemet és továbbfolytatják, ez nem strohmanság. Miért baj ez vitéz Városynál? Ceterum censeo: van itt egy miniszteri rendelet, amellyé szembeszegül a miniszter úrnak egy alárendelt szerve, azt hiszem, ezt nem tűrheti maga a miniszter. Nem. akarom ezt most tovább folytatni, nincs is időm rá, azért nagyon kérem a miniszter urat, vegye ezt a dolgot véresen komolyan. Itt állanak becsületes vitézek, derék, háborút viselt emberek. (Zaj a szélsőbaloldaIon.) akik igazságot kérnek és a miniszter akarata végrehajtását. A miniszter úr dolga, hogy vizsgálja ki sürgősen ezt a dolgot és adják vissza a kontingenst, helyesebben hajtassa végre az egykézzel rendeletét, mert nem lehet ezeket az embereket így tönkretenni. Egyébként bízom abban, hogy a miniszter úr elintézi ezt a kérdést, hisz nekem megígérte és így többet ezzel a kérdéssel a Ház nyilvánossága előtt foglalkoznom nem kell. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Sokat elmondotir tizenöt perc alatt! — Mozgás. — Elnök csenget.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a közellátásügyi miniszter úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a m. kir. miniszter úrnak arról, hogy a körülbelül ötmillió svájci frank értékű órabehozatali kontingens szétosztásánál olyan befolyások és eljárások érvényesülnek, melyek a keresztény óranagykereskedők nagy részét háttérbe szorítják? Mit hajlandó a; miniszter úr tenni, hogy az órabehozatali kontingens arányosan és igazságosan osztassék fel a keresztény óranagykereskedők között?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A svájci órabehozatalról vagyok bátor interpellálni. Néhány héttel ezelőtt ülök a borbélynál és borotválkozom. A Figaró szappauozás közben azt mondja: Tessék nekem tenni egy kás szívességet, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Na, mondom, mi az? Azt mondja: szeretnék hozzájutni svájci órabehozatalhoz. (Baky László: Nem rossz!) Mondom: maga borbélylegény, hát ért maga az órához? Ja kérem, — feleli — ahhoz nem kell érteni, ahhoz csak egy kis protekció kell, (Rajniss Ferenc: Ez az!) akkor mindjárt van órabehozatal. Mondom, hogy protekció Magyarországon níincs. (Derültség a szélsőbaloldalon, — Az elnök csenget.) Azt mondja: ne tessék velem viccelni, akkor hogyan kaptak sizínészek, textilügynökök, meg mások órabehczatalt? Mondom, akkor kihez kell menni protekcióért Azt mondja, a Varga kegyelmes úrhoz, vagy pedig Weiss elnök úrhoz, vagy a Berkovics titkár úrhoz. (Felkiállások a szelsßbaloldalon: Weisz! — Egy hang a jobboldalon: Ki az a Weisz, kérem?) Láttam, hogy kezd komolyabb lenni a dolog és féltem, hogy ha esetleg azt mondom neki, hogy nem csinálok semmit, még megvág a beretvával, (Derültség.) mondom hát, majd utánanézek a dolognak. Utána kellett néznem . ülése 1942 december 2-án, szerdán. és a következőket kellett megállapítanom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Körülbelül 5 millió svájci frankos órabehozatal van. Ezt a nemzeti ajándékot felosztják, az óranagykereskedők között. Minthogy kontingens, fel kell osztani és akik abban részesülnek, azok a legális kereskedők és jó üzletet csinálnák* (Rajniss Ferenc: Helyes!) Az ilyen kontingenseik felosztásánál a törvényes és szar bálysizerű mód más üzleti ágakban az, hogy a minisztérium illetékes osztálya meghívja azokat az érdekképviseleteket, amelyek az illető szakmához tartoznak, megkérdezi a véleményüket, hogy kit és mire javasolnak, akkor azután dönt és kiosztja a kontingenst az egyes kereskedők, iparosok vagy gyárak között. Ez így volt bizonyos ideig aiz óraszakmában is. Utóbb azonban itt egy furcsa változás következett be, mégpedig a folyó esztendőben. A minisztérium ezt az egész intézkedési jogot kiadta a kezéből (Baky László: Albérletbe!) korondi Nóvák Andor nyugalmazott miniszteri tanácsosnak, (Rajniss Ferenc: Ezt nem lehet! — Piukovich József: Ért az órához!) azzal a megbízással, hogy ő intézze az óraügyekiet. (Egy. hang a szélsőbaloldalon: Nyugalmazottnak? — Bogár László: Öreg órás!" — Derültség.) Már maga az furcsa dolog, hogy közhatósági intézkedést egy nyugalmazott állami, tisztviselőre bízzon a minisztérium. (Rajniss Ferenc: Húzza fel a wekikert! — Derültség.) Még furcsább azonban ennek a fejleiménye. Á megbízott nyugalmazott miniszteri tanácsos úr azokat az érdekképviseleteket, amelyek ebben a szakmában vannak, még pedig* a Baross Szövetségnek (Baky László: Hol van Ilovszky?), a kormány által propagált^ keresztény érdekképviseletnek órásszakosztályát, azonkívül a nemesfémkeresfcedők egyesületének órásszakosztályát nem hívjai meg, hanem meghív magához, nyolc urat Ezek adtak neki tanácsot arra

s hogy ezt a körülbelül 5 millió svájci frankos órabehozatalt hogyan ossza fel. Ez még talán nem lett volna furcsa dolog, (Rajniss Ferenc:' Persze, tájékozódni kellT) hiszen tájékozódni kell. Mi történik azonban a tanácskozás folytán? Ezek az urak, akik a tanácsadásban résztvesznek, olyan jó tanácsot adnak, hogy az ő részükre az eddig biztosított és az egész kontingensnek körülbelül harmadrészét kitevő mennyiséget túlnyomó részben a saját részükre vegyék ki. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy egy példát is mondjak erre vonatkozóan, például Mészároís Bélának, aki igen kiváló színész volt és most újabban órar nagykereskedő. (Derültség a szélsőbaloldalon.) 30.000 svájci frank volt a kontingense, most felemelni javasolták 110.000-re, vagyis a négyszeresére. (Rajniss Ferenc: Hadd legyen neki svájci órájla!) A Szombathy és társa cég órakontingense 110.000 svájci frank, felemelni javasolták 230.000 svájci frankra, és így toivább, Bauer István, Mitterer testvérek, Kiss Ödön, Sziklai Márton, Mészáros Béla, Herpy Arnold és Gun der József. Summa siumimárum, ez a nyolctagú társaság a végeredményben összesen körülbelül négymillió svájci frankot kitevő órabehozatali kontingens 40%-át a maga részére akarta és kívántai biztosítani. (Rajniss Ferenc: A jó tanácsért!) A jó tanácsért. Ezzel szemben olyan új és kisebb órakereskedőnek, akik részben már hosszú évek óta dolgoznak ebben a szákmában, részben pedig — amint ezt igazolni tudnám — kint tartózkodnak ez idő szerint a harctéren, a kontingensből való részesítését nem javasolták, tehát elvették ezek-