Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
Az országgyűlés képviselőházának 318. tői az emberektől ai megélhetést. (Rajniss Ferenc: Aki a fronton van, annak nem jár! Nincs itthon, nem tud dolgozni a svájci órával! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Más szakmával is így van! — Zaj.) T. Képviselőház! Azt hiszem, a kontingens felosztásánál ott van a legsúlyosabb hiba, hogy kisemberektől elvonták az ő kontingensüket, vagy hia adtak neki, talán 10—20.000 pengős kontingenseket adtak, ugyanakkor a lsaj.it részükre 200.000 svájci frankos kontingenst kapartak ki. Ez az eljárás beleütközik a mos^ tanában általában hangoztatott keresztény kereskedelempolitikai elvbe. (Piukovich József: A rendszer csődje ez!) Ebben a tekintetben nem akarom a miniszter urat támadni, talán nem is tud róla, mert hiszen nem kerülhet hozzá. Mindenesetre -kény. telén vagyok felhívni figyelmét erre, mert ilyen aránytalanságot és ilyen igazságtalanságot az ő nevében fenntartani nem lehet. Hogy megemlítsem például, kiket hagytak ki, így a Hangya Szövetkezetet, amelynek 1500 vagy nem tudom hány fiókja van, amelyekben tényleg árusítanak órát a falusi nép részére, szintén kihagyták a kontingensben részesülők közül. (Rajniss Ferenc: Majd odavág Wünscher!) Ezzel szemben az általam, illetőleg a borbélysegéd által előbb említett Weisz úr — most Vígnek hívják — 170.000 svájci frankos kontingensben részesült, (Baky László: Hát attól lehet víg!) Vannak mások is, akiknek bizonyos zsidó nexusaik vannak és ezek igen tekintélyes kontingensben részesülnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Interpellációm céljául azt tűztem ki és ezt kérem a miniszter úrtól, hogy azt a rendelkezést, amely szerint egy nyugállománybeli tisztviselőt bízott meg egy ilyen közhatósága funkció intézésével, vonja vissza és vezesse be ebben a szakmában is az állami élei menetének megfelelő azt a természetszerű eljárást, hogy meghallgatván a hivatalos érdekképviseletet, esküt tett, fegyelmi és egyéb felelősség alatt álló állami tisztviselő döntse el, hogy kinek mennyit osszanak ki ebből a behozatali kontingensből. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Annál is inkább kérnem kell, hogy történjék meg ennek a miniszteri megbízottnak kinevezése, mert az a Berkovits úr, akit a borbélylegény szintén említett, ennek a, nyugalmazott miniszteri tanácsosnak, ez idő szerint, Benke néven titkára, (Derültség a szélsőbaloldalon) zsidó vagy legalább is kikeresztelkedett, tehát mindenképpen azt látjuk, hogy itt a háttérben olyan erők mozognak, amelyeket nem szabad mozogni hagyni. Ezért feltétlenül szükséges, hogy ennek az órabehozatali kontingensnek a felosztása tekintetében, amelynek ügyében éppen a muH héten volt határozathozatal, de még nincs végleges eredmény, revízió történjék. A revízió módjai pedig az, amit már az előbb voltam bátor említeni, hogy a miniszteri megbízott^ a nyugalmazott miniszteri tanácsos megbízatását meig kell szüntetni (Helyeslés a szélsőbaloldalon. <— Baky László: Berkovitscsal együtt!) és a kontingensek felosztását felelősséggel bíró, felelősségre vonható állami tisztviselőre kell bízni. (Rajniss Ferenc: És tudjuk meg, hányat ütött az a svájci óra! Ez a fontos! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt kiadja a Ház a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — ülése 1942 december E-án, szerdán.. Rajniss Ferenc: A borbély csak tudja! Azok tudnak a. r legtöbbet!) Rajnilss képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Következik Mester Miklós képviselő úr ín. terpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasnil Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi minis zteir úrhoz a szatmári, émeti munkásságnak fizetés szempontjából második területi csoportba való sorolása tárgyában. 1. Hajlandé-e a m. kir. iíparügyi miniszter úr Szatmárnémetit a munkásság fizetése szempontjából második területi csoportba sorolni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Ház! A munkás'kérdés megoldása terén nagyon sok mulasztás történt az utóbbil esztendőben és meggyőződésem, hogy ezeket a mulasztásokat hirtelenében nem is lehet pótolni. Ezért mi ai magunk részéről ebben a nagyon fontos kérdésben minden felelősséget elhárítunk magunktól. A legszebb magyar feladat az lett volna, hogy a munkásságot nemzeti szellemben, nemzeti alapon szervezzük meg egy egységes érdekképviseleti szervezetbe. Természetes, hogy a munkáskérdés megoldása Önmagában egyoldalúan, füg. getlenül a többi nagy magyar kérdéstől nem lehetséges. Ha én a munkásságot nemzeti alapon meg akarom szerveznii, akkor nemzeti alapra és közösségi alapra kell helyeznem az összes munkaadókat (Helyeslés a szélsőbaloU dalon.) és az egész magyar bürokráciát is. Mert a munkásnak hiába mondom, hogy he-, lyezkedjék közösségi alapra, amikor ugyanezt a szabályt a munkaadó-réteg és a bürokrácia nem tartja be. (Úgy van! Úgy vein! a szélsőbaloldalon.) Az utóbbi időben, különösen a baloldal részéről rámutattak a munkáskérdés hiányosságaira és akkor én úgy éreztem, hogy célzás történt felénk, de nyugodt lelkitismerettel ki; l jelenthetem, hogy bennünket népi jobboldali j ellenzékieket, magyar szocialistákat ezen a té; ren semmiféle felesőség nem terhel. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és a munkáskérdés megoldatlanságáért az utókor majd_ nem minket, hanem a hatalmon lévőket fogja hibáztatni. Mostani interpellációmban konkrét kérést terjesztek az iíparügyi miniszter úr elé. Kije; lentem azt is, hogy nem akarok itt pártpoliti! kai pecsenyét sütögetni, kizárólag az a célom, ! hogy a kérdés az ország javára; megoldódjék. j Szatmárnémeti munkássága több, mint másI fél év óta állandóan kéri, hogy a munkabérek szempontjából a harmadik fiizetési területi kategóriába sorozzák be. Az iparügyi miniszter úr kijelentette, hogy a munkabérek (Szempontjából ezeket a fizetési területi kategóriákat itndokoilt esetben hajlandó megváltoztatni a munkásság javára. Ilyenirányú intézkedés tudtommal, ha nem is sok, de például a faiparban már történt is. Érdekes azonban, hogy^ bár egyik képviselőtársunk, aki elég közel áll a kormányhoz, már számtalanszor eljárt ebben az ügyben az iparügyi minisztériumban, sőt azt is kijelentem, — mivel csak az igazságot keresem —, hogy maga Szatmárnémeti főispánja is mellette van e kérés teljesítésének és mégsem megy a dolog. (Rajniss Ferenc: Fur6?*
