Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. A tuberkulóziskérdésről szeretnék még egypár szót szólni. Szomorú, hogy még a trianoni Magyarországon is körülbelül 6000 volt az ágyak hiánya. A visszacsatolt részeken tízezrekra tehető a tuberkulótíkuB betegek számára szolgáló ágyak hiánya és meg kell állapítanunk, hogy a Székelyföldön egyetlen tutub erkul ózis-stzanat'órium nincs. Degradáltságunkra, akartunk rámutatni, íme, degradáltságunk mélypontja. Azt hiszem, a belügyi kormányzat a torjai szanatóriumot, amelyet még az oláhok építettek, fel akarja szerelni, üzembe akarja helyezni. Ez késik, de úgy tudom, a költségvetésbe erre bizonyos öezszeg felvétetett. Minden hitem és bizlalmam megvan tehát abban, hogy ez meg is fog történni. Ellenben itt erről a helyről éppen székely mivoltomnál fogva és éppen az Erdélyi Párt egyik szónokaként egy kérésem van, az, hogy ne egy szanatórium építtessék, hanem minden vármegyében s ha kell, kettő is, hogy az a népbetegség, amelyet tuberkulózisnak nevezünk és amely különösen egyes talajvizes községekben' elég nagymértékben el van terjedve, megszüntessék és megmeneküljön ettől az a nép, amely ettől a betegségtől olyan sokat szenved. A víz kérdésével kapcsolatban csak azt szeretném kérni, hogy talajvizes vidékeinken, f alvóinkban fúrásokat eszközöljenek, a kutak számát szaporítsák, a fúróosztagokat sokszorosítsák és erre a kérdésre több pénzt szenteljenek. Eljutottam egy másik problémához» a villamosítás problémájához, amelyről méltóztatnak tudni, hölgy miniszterelnök urunk és a szakminiszterek áldozatkészsége és megértése folytán megtörténtek az első lépések: megalaikult a villamos részvénytársaság. (Az elnöki széket TasnáJdi Nagy András | foglalja el.) / Ez a villamos részvénytársaság megindította azt a munkát, amelynek jelentősége végtelenül nagy, mert hiszen ennek kapcsán eljuthatunk a Székelyföld iparosításához, ami azt jelentené, hogy a népet ott helyhez lehet kötni és arra a területre, amelyen ma négyzetkilométerenként 15—16—17 lakos él, odaköthetnénk 170-et vagy 200-at, mert hiszen az iparg^ sítás lehetőséget és módot ad arra, hogy korlátlan mennyiségben szaporodhassak és munkaalkalmakat nyerhessen az a nép, amely ezt a területet addig a múltban vörös vérfolyamként volt kénytelen elhagyni. A villamosítás; után, — most az oszlopok és a gépek vásárlásánál tartunk — vau egy kis vita, hogy hol legyenek az erçcentrumok, de ezek a viták elmúlnak és a dolgok mégis csak előremennek — felvetődik majd egy másik problémái ai Székelyföld iparosítása. Ay inairosításhn? elsősorban nyersanyagra van szüksés. a nyersanyag pedifer megvan a Székelyföldön, mert ha csak a Hargitára gondolunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy nincs a világnak még egy ebhez hasonló nagy területe, amely, mint lelőhely olyam gazdag volna,, ahol annyiféle ásványi kincs, ahol a föld méhében lelhető annyi kincs volna, mint épDen itt. Ami pe'diig a,zt illeti, hogyan kell majd ott gyárakat alapítani, hogy azt a Székelyföldet» amely a múltban ebben a kérdésben egye'tlen léoést sern tehetett, mert senki sem tekintett rá, kihasználjuk s ha kihasználjuk a Székelyföld kincseit, kezdve a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVL lése 1942 december 2-án, szerdán. 475 borvíztől az ásványi kincsekig, amelyek a múltban elvesztek vagy elfolytak, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben ezen a téren nagy lépéseket telhetünk. Az iparosításhoz fontos a hajtóerő. Érdekes, hogy míg vannak országok, ahol egyetlen hajtóerő sincs • és mégis van ipar, vagy csak egyetlen hajtóerő van, mondjuk a szén, és hatalmas gyáripar fejlődött ki, a'ddig a Székelyföldön számtalan hajtóerő vam kezdve a vízierőn, a hatalmas vízeséseken, a szénig, a fáig, ai földgázig, és egyéb más, az előzőkhöz hasonló erőforrások állnak rendelkezésre, sőt újabban, hála Isten. nek, a Nyárád mentén egy hatalmas gázmezőre találtunk, amelynek feltárása igenis azt jelenti, hogy az egész villaimosítás és iparosítás problémáját meg lehet oldani. Ami pedig most már a pénzt, a tőkét illeti, legyen szabad megmondanom, hogy ennél az iparosításnál gon'dunk lesz arra, hogy az iparosítás ma ne azt jelentse, hogy a Székelyföldet vüllaimosítva, mások vigyék oda az ipart. Nem a Székelyföldet, hanem a székely népet kell iparosítani, tehát annak a tőkének — legyen az álliaimi, vagy más, kölcsön formájában jelentkező tőke — úgy kell odasietnie, Jiogy ezt a népet iparosítsák vele. Errevonatkozólaig vannak és lesznek ötleteink, amelyeket annakidején elmondunk. Mindenesetre igyekezni fogunk ezeket hasznosítani), hogy ne hibridiparok, ne idegenből idejött vállalatok, ne zsidó vállalatok, vagy a Zoltán-utca jöjjön le iparosítani, hanem a székely nép a saját erejével, vagy állami támogatással iparosítson. Bei kell fogni ebbe a munkába azt a takaréktőkét, amelyet a pesti nagybankok fiók, jaiba a székely kisgazdák megtakarított pénzükből beadtak, akiknek betétjeit felhoztak ide és most itt nagyvállalatokat gründolnak^ be,lőle. Igenis, ezt a magyar tőkét, ezt a székely tőkét be kell fogni arra, hogy nemzeti és népi célokat szolgáljon már egyszer, nem tisztán i^erkantil, tilsztán kapitalista érdekeket. (Helyeslés-) Eljutottam a közlekedés problémájához. Legyen szabad erről a helyről mély tisztelettel megköszönnöm, hogy azt az ünnepséget, amelyet most megérhettünk és amely most szombaton lesz, lehetővé tette számunkra a kormányzat. Ugyanekkor hódolattal kell meghajolnunk a Kormányzó Ür Öfőméltőságának személye előtt, (Élénk éljenzés és taps.). aki irántunk való szeretetéből és a székelységhez való ragaszkodásából eljön a mi ünnepsé; günkre s megjelenésével megtisztel minket. Mi pedig, székelyek, fel fogunk vonulni és méltóképpen fogjuk őt fogadni. Köszönjük a kormányzatnak, hogy megboldogult Teleki Pál gróf intenciója szerint, ezt a vasútvonalat két esztendő alatt sikerült nekünk beállítania, hogy végre termel vényeinket szállítani is tudjuk. Köszönöm a magyar nemzetnek s köszönöm a kormányzatnak, a magyar népnek, hogy filléreivel lehetővé tette, hogy a Székelyföld ehhez a vasúthoz végre hozzájuthatott. Legyen szabad azonban a köszönet mellett megmondanom, hogy ez a Programm ezzel befejezve még nincs. Méltóztassék megengedni, de ez a vasutacsika csak 49 kilométert jelent a négy székely vármegyében, tehát ezzel még a vasútügyi problémánk kielégítően elintézve nincs. Ha veszem Magyarország vásútpolitikáját és betekintek vasúti hálózatába, akkor azt látom, bogy míg Bács-Bodrog vármegyében 900 kilo66