Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

474 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. «veket, sajnos, nem lehet egy-kettőre jóvátenni!) Ügy nézem, most azért már a Székelyföld is kezd előtérbe nyomulni és remélhetőleg lassan sor kerül már ezekre a kérdésekre is, különösen, ha mi itt nem hallgatunk, hanem kinyitjuk a szájunkat, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert néma gyereknek . neon érti szavát még az anyja sem. (Koltai József: Ez a módja ennek, azért van a Ház! — Tauf fer Gábor: Azért vagyunk itt, hogy beszéljünk, nem pedig, hogy hallgassunk !) Az ágyaikkal kapcsolatban legyen szabad megjegyeznem, hogy nagyon sok ilyen problémája van még a Székelyföldnek. így elsősor* ban a fertőző betegségek kérdése. Nem említek meg most mást, mert az időből nem nagyon telnék ki. Csak a typhus eranthematicust, a kiütéses tífuszt a morbus hungaricust ragadom ki, amely nálunk évszázadokon át, mint nemzeti betegség, mint morbus hungarorum jelentkezett, -amikor teljesen le voltunk rongyolódva és közegészségügyünk sem állt számottevő fokon. Ezt a betegséget tudvalevőleg Keletről és azoktól a balkáni népektől hurcolják be hozzánk, amelyek e téren elhanyagoltságban alattunk állanak, s amelyeknél a tisztaság igen alacsony fokon áll. Vonatkozik ez különösen a cigányokra, hiszen az ország lakosságának 1 százaléka cigány, de a kiütéses tífuszos betegek 36 százaléka közöttük található. Ki kell jelentenem, hogy ez a kérdés tisztán szociális probléma. Szociális probléma abban a vonatkozásban, hogy kizárólag a textilneműtől, az ingtől, a lábravalótól, azután a szappantól és a tisztálkodástól függ. (Koltai József: És a neveléstől!) Ha hetenként legalább kétszer ruhát válthatok, akkor már nincs tettíprobléma, mert ahhoz, hogy a tetű kikeljen és mást megfertőzzön, legalább tíz napra, vagy két hétre van szükség. A gyakran váltott ruhába a tetű nem tud petét rakni és ezért nem tud tovább tenyészni. Ha viszont a tefűprobléma tisztán textilkérdés, akkor méltóztassék az országos textilállapotokra gondolni, ami kor annak az embernek két lóval reggeltől estig kell dolgoznia, hogy egy inget vehessen. Méltóztassanak elgondolni, amikor egy méter gyolcs ára miféle összeget reprezentál, hogyan jusson hozzá ehhez ez a szegény nép, különösen akkor, ha nem kapja meg azt a gyapotot, amelyet eddig fonalként megkapott a székely asszony, azt megszőtte és így hozzájutott a fehérneműhöz, mert a tisztaságot mindig szerette, híres volt a faluban a székely ház, ha oda bementem, a párnák magasan álltak a vetett ágyon és abiból a tiszta, abból a váltott! fehérneműből százával is volt abban a házban. Ma már kereshetem, talán csak rongyok vannak, de pelenkarongy sincs, ha megszületik az a székely gyerek, nincs mibe belebugyolálni, mert az az ügynevezett cseesemőkelengyeakció hozzánk még nem ért el, valószínűleg azért, mert messze-távol vagyunk. (Derültség, — Börcs János: Nem volt kész a vasút!) Méltóztassanak: arra gondolni, hogy a textilkérdést nem úgy kell megoldani, hogy azt a kevés gyapotot is, amely az országba jut, odaadom, kiosztom a nagy textiilgyáraknak, hogy gyártsátok fel, szőjétek fel és mire oda kikerül, — de nem is kerül oda, mert abból cifra rongyot csinálnak... (BÖrcs János: És hogy állapítsák meg Ők magáik az árat, a gyárak! — Az elnök csenget.) A képviselő úr valószínűleg nagyon jól ismeri a helyzetet, majd legközelebb ón hallgatok és ön beszél. (Derültség.) majd tanulni fogok abból, amit méltóztatik mondani, de most méltóztassék egy kis türelemmel lenni. Természetesen a textilnemű nem jut el soha oda. Régebben gyapotfonál formájában, pakk-gyapot formájában jutott el hozzánk, vagóntételben, a falvainkbá. Most két esztendő alatt nem jött el oda, azt hiszem, tíz csomag sem, a Székelyföldre, a Gyergyó-medencébc, ahol 60.000 színtiszta székely él. Az az orsó. amelyen szorgalmasan fontak, az a guzsaly, amely meMett énekelve dolgoztak, guzsalyosba járva, készítették aizt a fehérneműt, hogy ne legyen tetves a székely nép, ma le van takarva, ott porosodik, mert gyapotot az anyaggazdálkodási hatóságtól az a székely asszony, ha rimánkodva, összekulcsolt kézzel kér. akkor sem kap. Ha tehát gyapotkérdésen malik a dolog, akkor ne a gyárakba gyúrjuk a gyapotot, hogy cifra rongyot csináljanak belőle, hanem igenis. adjuk a székely asszonyoknak, hogy fonhassanak fehérneműt, viagyis adjuk a népnek, adjuk a gazdálkodóknak, a gazdálkodók feleségének, hogy igenis, elsősorban népruházat legyen és azután cifra rongy. (Helyeslés.) A nemibetegségek kérdéséről — mert hiszen ez is a közegészségügynek egyik sarkalatos kérdése — már az egyik közegészségügyi törvénnyel kapcsolatosan voltam bátor meg

L jegyzéseket tenni. A szifilisz, mint népbetegség veszedelmeket rejt magában, első, második és főleg harmadik stádiumában. A harmadik stádium a legveszedelmesebb, mert hiszen ez azi úgynevezett idegluesz okozza azokat az elváltozásokat aiz idegrendszerben, amelyek aberrálttá teszik a beteget és azok leszármazottait, a pszichopaták tömege kerül ki a társadalomba, akik nem bolondok még, — azoktól nem kell félnünk, azok be vannak zárva — (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem mind!) hanem mint félbolondok, közöttünk járnak és mondén bajnak az okozói, mániákus ok, fellengősek, és a társadalom élére; törnek, .kezükbe akarják venni — hogy azután végromlásba taszítsák — a nemzetet. Ezek az, aberráltak a szifiliszesek leszármazottai, ezek azok, akiknek betegsége ellen nem ott kell küzdeni az aberrációnál, hanem küzdeni kell a primer fekélynél, az első stádiumban, ott, ahol annak a bajnak a fészke, a kezdete van. Amelyik nemzetnek sikerült kitisztítania testéből a szifiliszt, a vérbajt, az a nép meg van mentve, az gazdaságilag: meg fog erősödni, az kiegyensúlyozott lesz lelkileg, az emóciókra, hirtelen lobbanékonyságra, azután megfontolatlan, logikátlan cselekedetekre nem fogja magát ragadtatni. Inkább álljanak üresen azok a vérbajosk őrházak, mintsem hogy telve legyenek, társadalmunk pedig ezek kezében lépten-nyomon megrázkódtatásnak legyen kitéve. Kérem és követelem ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy igenis, a szifilisz gyógyítását, a vérbaj gyógyítását az állam úgy tekintse, mint a legelső, a, leg^priméreibb kötelességét. Végezze ezt ingyen és szabad orvosválasztással, az orvosságot is adjla ingyen. Nem elég itt 72.000 pengő, amely erre fel van véve, mert abból nem lehet megvenni azokat gyógyszerekait, amelyek ehhez kellenek. Igenis, a kormány vegye a kezébe ezt az ügyet és irtsa ki a szifiliszt, mert akkor ez az ország boldog lesz, magy lesz és egészséges les?,