Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
Az országgyűlés képviselőházának 318. totta a román közigazgatás is. Ennek a Secuieni vármegyének ma is még 30 olyan községe. van, amelyeket TJngureninek, Unguruinak vagy Seeuinak hívnak, Kövesdből, a járási székhelyiből Kiosdot csináltak. Elmondom, hogy a Szereth vidékén százezres magyarság él ma is, de azelőtt nem ennyi élt, hanem több százezer. Kobu azonban, akiből csángó magyar létére román püspököt csináltak, papneveldében taníttatja a mi székely csángóinkat román papokká, magyar papot nem engednek oda, magyarul nem beszélhet még akkor sein, ha gyónni akar. A szegény csángók imádkoztak az Istenhez és azt mondták: adj Uram az oláh népnek jó oláh papot, de nekünk is adjál akármilyen kicsiny, akármilyen szűkszavú, de magyar papot. Aki Zöld Péter históriáját nem ismeri, aki nem tudja Pál Péternek azt az útját, amit a román megszállás alatt Csöbörcsök vidékén tett, nem tudja ennek a népnek szomorú sorsát. Ez a nép ott évszázadokon, keresztül ki volt téve színtiszta magyarsága, református és katolikus hifee dacára az üldöztetéseknek, és annak, hogy nyelvétől, hitétől megfosszák, és évtizedeken keresztül sokszor ahhoz sem jutott hozzá, hogy^ templomaiban a gyónások alkalmával legalább magyarul a imaga bűneit meggyónja, vagy magyarul fohászkodjék Istenéhez. A magyar pap^ kérdése nagy problémája a moldvai csángóságnak, székelységnek, amely ott él, mint legértékesebb emberfajta, mint színtiszta magyar testvér, a finn-ugorokhoz tartozó magyar nép. Miért késlekedünk, hiszen a Kárpátokon kívül élnek, miéirt nem hozzuk őket haza? Miért nem töltjük meg azt a területet, azt a földet, amelyet a zsidóktól elvettünk (Űg,y van! tfgy wan! a szélsŐbaloldalon.) magyar emberekkel, akik százezerszámra állmak rendelkezésünkre 1 ? (Hosszantartó élénk helyeslés és tiaps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hozzuk haza a csángókat és a székelyeket, hogy teljes legyen itt benn a magyar egyetem, i hogy erősödjék a magyar, és ha nincs elég föld, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Van elég!) a többit át lehet telepíteni oda, ahonnét ők valók és ahonnét jöttek. A magyar pap problémája nemcsak odaát probléma, hanem itt, Erdélyben is. A városokban vitatkoznak felekezeti papjaink. De amikor egyszer rajtacsíptem két káplánt hevesen vitatkozva egy másik valláshoz tartozó pappal, azt mondtam) nekik: édes szíveim, ne öljétek meg .egymást, hanem mondok nektek valamit. Itt van egy szórvány vidék, ahol nincs magyar pap, és ahol a román pap elírja, átkereszteli a magyar gyerekeket, elvieszi a magyar gyerekeket százával és ezrével. Gyergyóbékásban kétezer színtiszta magyar van elírva, a gyergyói medence mellett pedig 2500 olyan magyar van akit eloláhosítottak azért, mert magyar pap nem volt, aki megkeresztelhette volna. A román paphoz vitte a székely, és egész könnyen, minden ellenkezés nélkül írták görögkeletinek vagy görögkatolikusnak. Menjetek oda! Miért történik ez? Azért történik, mert papot nem tudunk adni a magyar falvakba, nem tudunk adni pedig azért, mert a magyar pap sorsa mostoha, mert a magyar papnak nem akarunk olyan fizetést adni, amilyet megérdemel. A magyar teológiáink üresek, ugyanakkor az oláh teológiák tele vannak, 300—400 ember is ülése 1942 december 2-án, szerdán. 473 tanul ott (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. —• Albrecht Dezső: 70 pengőből nem lehet megélni!) A román teológiákat megtöltötték oláh tanítókkal, akik ottmaradtak és kultúrzónákból — ezt említette egyik képviselőtársán^ — bekerültek ezekbe a teológiákba, mert hiszen ott nagyszerű elhelyezést nyerhettek, mert oláh tanító nem lehet, de oláh pap lehet. Kimentek a hegyek tetejére, a szórványok közé és rabolják tovább a magyar gyerekeket, úgy, ahogyan eddig csinálták. Nem időzöm tovább ennél a kérdésnél, mert szeretnék nagyon sokat beszélni és úgylátezik, nem lesz időm. A közegészségüggyel szeretnék még mint orvos foglalkozni. Ne méltóztassék haragudni, hogy a szakmámhoz szólok hozzá, nem. valami érdek vezet, mert én már nem működőim mint orvos. 28 esztendeig csináltam, Csak megmondom, hogy minden igyekezete a költségvetésnek, amely ezen a téren mutatkozik, minden jószándékú becsületes törekvése a kormányzatnak, nem juthat el ahhoz a sikerhez, amely sikert el szeretne érni. 16,200.000 pengő van felvéve a költségvetésbe közegészségügyi célra, 10%-kal több, mint az elmúlt esztendőben. Ez a 10% látszólag egy örvendetes szám. De kérdezem, hogy egy esztendő távlatából nézve — akár építésre, akár egy kórház kibővítésére, akármire gondolok, akárminek f a beszerzésére, akár téglákat veszek, akár mást — ez a 10%-os javítás elégséges-e komolyabb munkai elvésrzélsére. mikor a drágaság két szeresen annyi. Nem elégséges. Nem vagyok ezzel megelégedve, bár a közegészségügyben _ politikumot nem látok, legfeljebb szociálpolitikát. Kegyeskedjenek megengedni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban különösen érinthessem a Székelyföld degradálását. Mi a perifériákon lakó nép vagyunk, távol a kultúrától, hiszen még a távírda drótja is nehezebben jut el hozzánk, a közlekedési eszközök terén pedig, amint azt majd később érinteni fogom, egészen hatramaradott helyzetben vagyunk. Csak annyit erről a kérdésről, hogy míg Budapesten 100.000 lakosra 1005, a trianoni Magyarországon pedig átlagban 380 ágy esik, addig a mintegy 800.000 lelket eltartó Székelyföldre 160 ágy jut. Ebben a kérdésben Seholtz Kornél államtitkár ur már kifejtette azt a véleményét, hogy »ez balkáni állapot«, siralmas kép és ha valahol segíteni kell, akkor elsősorban a _ Székelyföldön és ezen a par excellence tiszta magyar és katonanépen kell segíteni, amely a tor; ténelem során mindig legelői járt és a legelső sorban védelmezte vére hullásával is ezt az országot lakóival, sokszor a lelkétől, testetői távol álló, a legjobb földeken lakó polgáraival együtt. Ez a nép a maga teljes elhagyatottságában 100.000 főre 160 ággyal kénytelen megelégedni. De hogy még egy adatot hozzak fel, Csík vármegyében, amely pedig 98 százalékban színtiszta magyar lakosságú, a kórházi ágyak száma még ezt az arányszámot se éri el, mert 100.000 lakosra csak 90 ágy jut. Szégyenlem magam, amikor ezt ki kell mondanom. Őszintén megvallom* kétségbeesetten ^nézném ezt a helyzetet, ha nem bírnám a belügyi kormányzat ígéretét, (Felkiáltások a szélsőbáloldalon; Csak ígéret!) hogy ez a kérdés a kormányzat szívügye és ezen segíteni is Tgyekszik. (Böres János: Ígéreteket kaphatnak. — Albrecht Dezső: Hát sokat fektettek be Erdélybe» 'azt el kell ismerni! Huss éret» sgt szás
