Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

472 Az országgyűlés képviselőházának 318. i ezrekről szó

% hanem csiak egy-két ; ilyen eset van; ott tehát minden késedelem nélkül napok alatt elintézhető ez az egész kérdés. Ha pedig nem lehetne ott helyben elintéizmi, akkor nagy- \ szerűen meg lehet oldani egy felettes fórummal, egy közbeiktatott fórummal, amiely lehet a szolgaibíró, városokban a polgármester vagy az alispán, (Maróthy Károly: Az alispán!) Miiélrt kell ennek a kérdésinek feljönnie ide a belügyminisztériumba, miért kell ott halmozni ,\ aktesiomókat és várni adldiig, míg azok majd tíz tesz ten dő múlva elintéződnek? (Malróthy Károly; Ez a centralizáció!) Lehet, hölgy esetleg az illető megunja a dolgot, megbánja, hogy kérte, mert szégyenli és az egész kérdés elalszik, minden marad úgy, ahogy volt. (Ügy vwri! Úgy van! ai szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetést kaptiam, éppen ezért kénytelen vagyok konkrét dolgokról beszélni, a pártfegyelem kötelez (Derültség. — Tauffer Gábor: A többieknek is így kellene beszélniük! — Zaj.— Elnök csenget.) Ezt a tiszteletteljes kérésemet a belügyminiszter "úrhoz adresszáltam. és nem hite zeni, hogy az teljesíthetetlen volna. Méltóztassanak megengedni, hogy egy másik kérdésre térjek ki,'... és ez a telepítés kérdése. A telepítés kérdésére azért is rá kellett térnem, mert egy küldöttség jelent ma meg itt, a pártirodánkban. A küldöttségnek egy tiszteletteljes kérése volt Van ugyanis egy Komandó nevű telep lent Háromszékben, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) ahol 1200 magyar telepes él. Ezek alól kicsúszott a fold. Föld alatt tudniillik azt a fát értem, amelyet már annakildején a Göczök és a többiek, a báró Grödelek termeltek, ési ez a telepes községecske 1200 lelkével ottmaradt, mint a csuka a parton. Ez az .1200 ember nem tudja*, hogy mit cselekedjék. Mi természetesen analizáltuk a kérdést minden oldaláról és találtunk rá módot, hogy megoldjuk. Meg lehet oldani úgy, hogy a szakembereik egy részét el lehet vinni hasonló üzemekbe, másik részének pedig földet kell adni, ahol erdei gazdálkodást, hegyi) gazdálkodást folytathat, tehenészetet, juhászafcot, tejgazdaságot rendezhet be. Azok számárai, akiknek ninos módjuk erre, helyet kell biztosítani valahol it ti, a Kárpátokon belül eigy darab földön. Ezek színtiszta magyar embereik, mind egytől-egyig. Helyet kell nekik biztosítiatni^ a telepítési- akcióban minél előbb, mert ott állnak télvíz idején föld és munka nélkül, áll a fűrész, áll a gyár, és nincs egyebük, mint egy-egy zsák pityókajuk; ha ezt megteszik, akkor nem tudom, mit fognak enni. (Mester Mikós: Báuffy Dánielnek mondjátok meg!) Mester Miklós székely testvéremnek megny ugtatásképpen meg kell mondanom, hogy ma délelőtt pártunik fő ti tikára audienciát kért Bánffy miniszter úrtól. Ezen az audiencián megjelentek és megnyugtatom Mester Miklós t. képviselőtársamat, hogy a miniszter úr az ügyet nemcsak tanulmány tárgyává tette, hanem ismérvén is^ azt, keresi a megoldásokat, úgyhogy ez a k ér dés egészen biztosan közmegnyugvásra* megoldáshoz fog jutni. Erre egyébként majd a miniszter úr adja meg a megfelelő választ, éri . nem vagyok hivatva arra, hogy erről beszéljek. (Zaj. — Elnök csenget.) Amii az agrárreformot, illetőleg a telepítés kérdésével kapcsolatban az úgynevezett román . agrárreform kérdését illeti, legyen szabad ezt • is megemlítenem. (Hattjuk! Halljuk!) Erdélyilése 1942 december 2-án, szerdán. ben mindenki tudja, minden magyar ember érzi, de nekünk székelyeknek, akik 1500 éve ott élünk, egészen inkarnálódott a testünkben,, a vérünkben, hogy Erdély magyar élettér, Erdély csak a mieink lehet. A tűz a vízzel nem fér össze. Nekünk megvan az expanzív erőnk, mi székelyek élünk vagy Ihalunk, könyökünkkel kitfeszítünk, kitaszítunk onnan, abból az élettérből mindenkit, aki nem o'da tartozik, mert hiszen ősi jussom is és mindenkép mienk az a föld és mienk kell legyen. (Taps a szélsóbaloldalon.) A magyaroktól Erdélyben mintegy 3 millió katasztrális holdat vett el a román agrárreform. Ezt a magyaroktól elvett földet vissza kell adni a magyaroknak. Ha az a magyar föld magyar kézben volt, magyar kézibe kell visszajuttatni, különösen akkor, ha a magyar szociálpolitika szempontjából abban a kézben jó helyen lesz vagy jó helyen van. Ami pedig ezt a kérdést illeti, az a tiszteletteljes kérésem, hogy nem a ködös jövendőben kell elintézni, mert hiszen most vasárnap, otthonlétemkor az egyik újságban, a gyergyói újságban olvastam egy cikket, amelyben az állt, hogy árverést hirdettek, nem is egyet, hanem többet, amelyekben Kormos ügyvéd, azaz Alexandrescü Kormos kéri, ihogy

l az Albina Bank nevében árverezést tűzzenek ki aj székely birtokokra. Mii jelent ez túladd ónképpen? Visszamutat az Albina-perekre, arra a félszázados vagy évszázados múltra, amióta az Albina létezik. Tudni kell, hogy ez a bank nyújtott kölcsönöket ahhoz, hogy a magyartól minden földet összevásároljanak. Még a jó békeidőkben, a magyar időkben is ez volt az a bank, amelynek volt határtalan mennyiségű pénze és bármilyen összeget ki tudott fizetni, ha arról volt szó, hogy a magyartól el kell venni és az olánriak juttatni. 1922—23-ban meghozták a román agrárreformot, amely agrárreform annkaidejen éppen nem kérdezte a reciprocitást, nem kér' dezte a bécsi döntést és semmit sem kérdezett, hogy mi történt, egyszerűen elvette a magyartól a földet és odaadta a románnak. Ez az agrárreform revízióra szorul és ezt most már azonnal, minden kertelés nélkül meg kell csinálni. Alkalmat kell adni array hogy ha aizonnal nem is tudjuk, de mihelyt tehetjük, egy új agrárréformot hozzunk, ^amely hasonló mérték „kel, a reciprocitás elve alapján nyúl a kérdéshez. Erre igenis alkalmat kell találni. Ha magyarnak kell a föld és nincs neki, földtelen. akkor el kell venni az oláhtól, akinek van és oda juttatni a magyarnak. (Maróthy Károly: Majd a háború után!) Ezt jelenti a revízió, ez az agrárreform. Nem kell félni a reciprocitástól. Ez azt jelentené, hogy mi jogállam vagyunk, de ők is legyenek^ jogállam és hogy mi jogot adunk ennek a népnek, mely köztünk él. De ha mi simogatjuk, ők ütik, ha mi adunk, ők elvesznek: ez nem reciprocitás. (Igazi — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A reciprocitás kérdésével kapcsolatban jut eszembe a mi szórványaink ügye és a mi határainkon kívül élő magyarjaink szomorú sorsa. Gondolok a székelyekre, gondolok a csángókra, akik Moldvában élnek. Itt elmondom az uraknak azt, amit nem igen tud más, mint mi, hogy odaát Moldvában van a legnagyobb magyar temető. Eknondom. azt, bogy nem is olyan régen, még 1864*ben Secuieni vármegyét számontar*