Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

47Ô Az országgyűlés képviselőházának Ù1S. dékom és akaratom ellenére ilyen törekvéseket erősítettem volna, azt mélyen sajnálom és kárhoztatom,. (Helyeslés bal felől, — Mozgás a ,szélsőbaloldalon.) Azonkívül sajnálom, hogyha bár* mely ártatlan embertársamnak politikumból kifolyólag bármiféle kárt okoztam volna, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloláalon: Mi ez? Bűnbánat?) Mindezt semmiféle kényszer vagy félelem nem, mondhatja velem, hanem csupán meggyőződésen alapuló lelki erő. (Felkiáltások a ssélsőbáloldalon: Gyónás!) T. Ház! Beszédemben talán sötét színekkel festettem és ostoroztam társadalmunk gyengeségeit és egyben áliamvezetésünk gyakori hibáit, de ezt a megjavítás szándékával tettem és korántsem akarok csüggedést kelteni, mint ahogyan Vörösmarty és mások sem voltak defetisták, akik féltették és óvták nemzetünket. Áldatlan katasztrófa szakadt a világra... (Palló Imre közbeszól.) Majd átadom a szót a képviselő úrnak, aztán értekezzék Mikszáthról, a »festőről«. (Élénk derültség.) Ha valaha, úgy most kell tisztán látnunk és helyes judiciumra törekednünk. Tanuljunk a múltból. A mostani gigászi küzdelemben — mint évekkel ezelőtt megírtam és megmondottam — kontinensek, népek, társadalmi rendszerek sorsa dől el. sőt talán a földkerekség további sorsa és fejlődésének iránya is detenainálódik. A történelem futószalagjára szerelve imigyen készül az új világ. Óriási veszély fenyegeti hazánkat és népünket, távolról és közelről egyaránt, és én aggódva nézem katonáink erőfeszítéseit a messze kietlen csatatereken, mert nem tudom, hogy amikor Antonescu plakátja, az a bizonyos Das Keich térkép vibrál szemem előtt, amikor román betörésről hallok, amikor az általános világpolitikai és kiáltanál helyzetet mérlegelem, nem nagyobb szükség volna-e rájuk közelebb most és a jövőben egyaránt. (Zaj es ellenmóndások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget;) Tessék megcáfolni. (Baky László; Ez defetizmus!) De bármi történjék, szilárdan hiszem, hogy Magyarország nem veszhet el, mert bizom a magyar nép történelmi hivatásában és ősi rendíthetetlen erejében és egy szebb, boldogabb világban. A felhatalmazási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Taps jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Gaal Alajos! / Elnök: Gaal Alajos képviselő urat illeti a szó. Gaál Alajos: Igen t. Képviselőház! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Zaj a baloldalon.) Ne méltóztassanak a szónokot beszéde megkezdésében akadályozni. Gaál Alajos: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Szíveskedjenek megengedni, hogy én, mint a Székelyföld egyik gyermeke, székely szülők fia, székely faluból jött orvos, aki ott 28 évig mint orvos és körorvos működtem és aki 28 éven keresztül és gyermekkorom óta is kezemet népemnek és székely testvéreimnek a pulzusán tartottam, a felhatalmazási vitához pár szóval hozzászólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy követ akarok tenni az elé a szekér elé, amelynek kerekei előtt már elég kő van.. Nem akarok a szekér küllőibe se belekapaszkodni, nem akarok a gyeplőbe se belekapni, hanem azt ,akarom az én kicsiny képességeiímmel, de érzésem szerint tiszta, magyar szívvel és akarással, hogy az a szekér gördüljön tovább, mert az a ülése 1Ô42 december &an, szerdán. szekér a miaigyar hazai, a magyar nép szelkene és ezt a szekeret szeretném kicsiny erőmmel ezeken a köveken, az elébe rakott köveken, gördülőkön, kátyúkon túljuttatni. Indukciók útján, azaz alulról felfelé, — mint^ a falu gyermeke, a falu népének képviseletében, a székely nép képviseletében innen, erről a helyről lévén szerencsém beszélni; — egyes esetekből kiindulva szeretnék eljutni nagy,, magyar kérdések megvilágításához, mert ezek az alulról megragadott kicsiny dolgok jellegzetesek országosan, nemcsak a Székely, földre, hanem az egész országra vonatkoztatva is. (Halljuk! Halljuk!) Odahaza volitiam egy napra, hazaszaladtam vasárnaip. Árverezték az apaállatok alól összegyűjtött szemetet, trágyát és a székely gazdák körülállótták az árverési asztalt, de mélyen hallgattak. Kérdeztem ennek a mélységes hallgatásnak az okát, s amikor szégyenkezve megszólaltak, azt mondták: miért árverezzünk doktor úr, képviselő úr, hiszen ha én azt a sze. metet kitviszem a szénaföldre, akkor mi lesz velem? A szénámat veszik el, és nem kapom meg a trágyának az árát sem. Ha a szántóföldre viszem, akkor az árpámait, a zabomat viszik el és szintén nem kapom meg az árpának, a zabnak sem az árát. Ami történik ezzel a szántófölddel, ezzel a trágyával, ugyanaz történik más egyéb vonat- x kozásokban is. Megfigyeltem,, hogy a búza, ára 30 pengő, de 45 pengőbe kerül. Annak a gömb fának az ára,, amelyet bányafának kell eladnia a székelynek, 26—27 pengő, de a valóságban sokkal többe, 45 pengőbe is belekerül. Itt valami) bajnak kell lennie. Ez az egy, kis eset valami nagy mutatóként mutatja, orszá. gosan is, hogy itt a termelés csődjéhez jutottunk el. (Egy hang a szélsőbaloldalion: Na látja!) Eljutottunk egy olyan ponthoz, amely pontnál mindnyájunknak el kell gondolkoznunk, akik e Házban vagyunk és ezenkívül országosan is, népünk nevében is el kell gondolkoznunk, el kell jutnunk valahová és fel kell hívnunk a fináncügyek vezetőjének figyelmét, — mert hiszen én nem értek a fináncpolitíükához, én magam orvos vagyok — hogy itt valahol egy mélységes ür tátong, ezt a kérdést fogjuk meg komolyan, mert ha ennek a kérdésnek nem nézünk a mélyére, itt valami nagy baj, a ^ termelés csődje fog bekövetkezni. Már pedig kérdezem, hogy a termelésnek a csődje, amelyet akarva, nem akiairvai az a gazda, vagy termelő kénytelen vállalni, milyen következményeket von maga után. Mert hiszen ina bevetetlen marad az a föld, ha az bányafa nem jön le az erdőből, hogy a bányák szenet termelhessenek, akkor megáll a vonat, étlen marad a katona búza nélkül, kenyér nélkül és akkor hiába nyerem meg a háborút, de meg sem nyerhetem. És ha fenntartom ezt as árpolitikát, és tartom szilárdan a valutát, — mert hiszen az árpolitika kérdése s én nem is akarok ehhez avatatlanul hozzászólni, csak a figyelmet akarom felhívni, — hiálba lesz a zsebeimben az arany! Semmit sem érek vele, ha a háborút elvesztettem! Igern t. Ház! Ez egy általános kérdés, amelyre a Székelyföld nevében kénytelen voltam felhívni a 1 Ház figyelmét. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Itt a Házban elhangzott ma az a szó, hogy gyalázat. Méltóztassanak megengedni, hogy en, aki a román /