Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának SIS. nem ezeki önmagukat is lejáraitok azáltal, hogy akeióképtelerml.3 váltak, imár csak aizért is, mert a taglók nem fizették a tagsági díjakát és így az egyesületek ; kormánysegélyre szorultak, aimi viszont természetszerűen: maga után vonta a kormány gyámjkiodását. majd feltétlen rendelkezéseit. íme, ez »a jelenség már magánbanlvéve is bizonyítéka a magyar társadiailom akaráitmegnyilvánulásánaík, judieiuimának és gerinieessiógének gyengeségére, amit 'különben aitínyiaii, de ; annyian ^ panaszoltak már fel, db kevesen nyúltak a kérdés gyökeréig. Inkább csak a tüne- ' tekét észlelték és nehezményezték, látva a mindinkább elharapódzó gerinctelenséget, a protekcionizmust, a nepotizmust és a szolgai meghunyászkodásit, amelynek legjellegzetesebb kifejezője az »alázatos tiszteletem« köszöntés. Vannak olyanlok is, — főleg a hatalom birtokosainak berkeiből — akik ezt a szellemet a tekintiél y tisztelet szükségességével indokolják. Én azt tartom, hogy a tekintélytiszteletet erőszakosan létrehozni nem lehet, sem pedig fenntar tanti; tekintélyt mindenki becsületes munkájával és a köz érdiekében való fáradozásával szerezzen magának és iáikkor majd szobrokat sem kell közületi pénzekből, tehát végeredményben adófillérekből emelni, hanem emeli majd az érdemesek számára a hálás utókor és nem a szervilis jelentkor, mégpedig úgy, ahogyan régebben volt, közadakozásból. Ma már ott tartunk, hogy a nyilvánosság kizárásával, sokszor gyűjtést is .mellőzve, a költségeket Bem említve, kiutalnak; egy-egy szobrot vagy síremléket, a nagyközönség már csak! a leleplezésről értesül, esetleg csak utólag, (vîtes Lipcsey Márton közbeszól. — Hcdljwk! Hall' juk! d szélsőbaloldalion.) De voltak tudósok, íróki, politikusok, akik fel akarták rázni a társadalmat mákonyos kozönyléből, kiindulva abból a tételből, hogy eirőfö, stabil kormányzat csupán erős társadalmon épülhet fel. Csak az írókat említem most, élükön az annyi kálváriát járt Szabó Dezsővel, az »Elsodort falu«, a »Segítség« és más csodálatos művek szerzőjével. Ez a nagy vätes, ez a nagy magyar szellem úgy jár közöttünk, minltha a Csimborasszó indulnia el sétálni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jobb sorsot árdemelne!) Mérhetetlen veszteségünkre a közeimül tbain halt meg Móricz Zsigmondi, a másik magyar szellemóriás, akineík felejthetetlen társadalmi értékű munkái, a »Rokonok«, a »Fáklya«, a »Boldog ember« mint világító fároszok tündökölnek a magyar éjszakában. Móricz Zsigmondot senki sem parentlálta el itt a képviselőházban és temetésén a nemzetvédelmi miniszter úron kívül, azt hiszem, csak én jelentem meg a képviselőházból (Egy hang a szélsőbáloldalon: Elég az!), de ott voltak <SL munkásság éis a parasztság kiküldöttei," az az elég. (Egy hang a szel&obaloJßalon: A képviselő úr is elég!) Legújabban Mollináry csodálatos társadalmi regényei hódítják a tömegeket és örömmel látom, hogy kialakul egy felemelkedő, dolgozó réteg, amely önállóan gondolkodik és érez, sok-sokezer fizikai és szellemi munkás, "amely réteg hivatva van az elpetyhüdt társadalmat megújítani, vagy ha kell, helyettesíteni. Mert ha egy társadalom elkorhad, tűzrevettôtik, mint ahogyan egy eszme is akkor hal ülése 1942 december 2-án

3 szerdán, 469 meg, ha már nincs többé senki, aki meghaljon érte. Kétségtelen, hogy a mai társadalom osztályokból és különböző rétegekből tevődik össze és ezeknek érdekei lényegesen különbőz zők, sőt éles ellentétben állnak egymással, habár a társadalmi rétegek fogalma és keretei az utóbbi években egyre inkább eltolódtak, az osztálykülönbségek azonban lényegükben fennállanak. Nem könnyű feladat tehát közös nevezőre hozni társadalmunk különböző > faktorait és ez csupán a szocializmusban, a nagy szintézisben valósítható meg, amikor a strufe turális újjárendiezéssel az összes problémák: megoldódnak, tehát még a zsidókérdés ' is, amelyet nézetem szerjnt ma a legszerencsétlenebb módon kezelnek. Most is, éppen úgy, mint régen, a nagy zsidók, a kapitalisták többékevésbbé megvannak, a kis zsidók, sőt a dolgozó zsidók szenvednek a legtöbbet. Elpocsékolják a zsidó munkaerőt és szadisztiikus tünetek mutatkoznak. (FelJaálMsok a szélsőbdloldalcm: Nem sajnáljuk őket! :.-—. Mozgás. — Elnök csert' gét.) És béke is esak akkor lesz a földön, ha világszerte győzni fog a nemes értelemben vett szocialista eszme, amely nálunk magyar szocializmus legyen. Én nem hiszek az örök harc elvében, sokkal inkább hiszek a kölcsönös segítségben, mint természettörvényben. Ma még utópiának látszik, ámde mégis feltar tózhatatlanul eljön, közeledik az a kor, amikor az emberiség leteszi a fegyvereket és munkaszerszámokká önti meg a pusztító gépeket. Akkor abban a nagy szintézisben lesz igazi szabadság, egyenlőség és ' testvériség, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloidalon; Kibújt a szög a zsákból!) amelyek tényleg nem-valósíthatók meg a mai társadalmi és termelési rendszerben. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Mindenkor hirdettem a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. A szocializmus végcélja is ez. (Zaj a szélsŐbalolddlon.) Dé addig is, amíg ez a boldog kor eljön, a magyar népnek életben kell maradnia és ez csak úgy történhetik meg, csak úgy menekülhetünk meg a mostani katasztrófától, ha a kormányzat a nemzet, a társadalom összes produktív erőinek összefogására törekszik. Ez nézetem szerint még leginkább

1 az alkotmányos rendszerben, a parlamentarizmus által érhető el. Mély benyomást tett rám tavaly, amikor az előző miniszterelnök űr fontos külföldi útjáról hazatérve egyenesem a képviselőházba hajtatott és itt felszólalva kijelentette, hogy milyen nagy dolog az, hogy idejöhetett, hogy vau magyar képviselőház, parlamentarizmus, van az országnak választott képviselete az alkotmányosság alapján, (Maróthy Károly: iEz is nagy boldogság!) Erre mindnyájan emlékeznek a képviselő urak. T. Ház! Negyedik éve, hogy egyáltalában nem foglalkoztam belpolitikával, mert minden figyelmemet a külső események^ kötötték, le, úgy érzem azonban, hogy amiként minden oldalról több képviselőtársam is hangsúlyozna, itt az idje.a nyilt színvallásnak, s ezt a . tnagaih részéről is honorálnom kell. Ezennel kijelentem tehát, hogv híve vagyok a parlamentarizmusnak, amelyet nem elvetni, hanem megújítani és korszerűen fejleszteni kell. (Ügy van! bálfelől.) Sohasem cselekedtem az alkotmányosság ellen, ezt reám senki sem mondhatja, azonban, ha a politikai harcokban szán65 \