Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Àz országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. 463 megtalálják esetleg ebben azokat a sorokat és azokat a kijelentéseket, amelyeket most nem szívesen hallgatnak és amelyek talán kellemet:* lenek. (Halljuk! Halljuk!) MéltéztaiSsék megengedni, hogy az idézetet eredetiben olvassam fel, csak félperc az egész (olvassa): PyccKÍH Hapoat BTb YropmBH-B BCTBßCTBieMTb npecji-B ÄOBama MaßbHpcicaro npaBHTcrckCTBa scella at^a^t noMomH H ócBOÖoiKAeme OTT> POCCÍH H Ha TOH OCHOBÍ, HIO KapnaTo-PyccKÍö Hapo^t yropmHHbi BT> Hau.ioHajibHOM'b H Ky^tTypHowb CMbicTB AepHía;icíi ^neuoM.'b Be^HKaro pyccKaro ceMeöcTBa. (MapMapomi>-CHrÓTCKÍH npouecc-b Ta/ieprocp-b). Kor^a o TOMt Ma^BflpcEoe npaBHTejiLCTBo y^ocTOB-BpHuioca, 3aqa^o Hacíi-tttno BbmapoßOBJiHTH, fleHauíoHaüH30BaTH Haim> PyccKÍH HapcA-b. Xlneci BT> YxopmHHi pyccKOMy Hapofly 3anpemeHo HMeHOBaTHCfl pyccKHM-b. , .'' ,,H TaKt Halira Pyccxiö Hapo^t» BT> Yropiixani, orpaöjieHHbiH orb CBOHXT> nonviTvmecKJïX'h H HapoAHbix'b Tbicaq'B JiiTHbix-b npaBT> H npHBHJiaeriií ; o6paőoBaHHbiö OTÏ> HaÖAparmoro coKpoBHma í orb pyccKoro H3biKa H pyccKoro irac&Ma ; orpaö^eHa OTt Hero cBOÔo^a COBÍCTH, CBoöoAHoe HcnoB'BAaHÍe pe^ariiiHoro y6-B2CflenÍnH ; orpaöJienbi orb Hero 3eyum H öoraTCTBO TOH 3eM^H, EOTopa pyccKoro KpoBio öbijia opomeHa H KOTopy poca pyccKoö KpoBH c^-krajia n^OflopoAHoS..." Lefordíttattuk- és magyar királyi közjegy« zővei hitelesíttettük a képviselő úr beszédének következő részeit. Azt mondja a 9. oldjál 15. sorától (Halljuk! — Halljuk! — Olvassa): »A királyi okiratokon kívül igen sok országos törvény létezik Magyarországon, amelyekből kitűnik,, hogy a ruszinoknak Magyarországon a 16—17. évszázadig autonómiájuk volt és mint Dobránszky Adott" írja, ezek a törvények bizonyítják» hogy a ruszinoknak Magyarországon különleges kiváltságos állapotuk volt, azaz po litikai és igazságügyi önkormányzatuk és pedig 800 éves szokás, különféle uientesítőlevelek, írások és országos törvények alapján. Be azt az autonómiát, vagyis önkormányzatot, mely még] István, az. első magyar király idejében kezdődött« — akkor még nem mondotta, hogy Szent István (Derültsége) — »és mely önkormányzatot elődeink az úgynevezett Árpád nemzetségből való magyar királyok^ ideiéiben élveztek, elődeink részben elvesztették, de nagryoibbrészben erőszakkal vétettek el tőlünk ... A magyarországi orosz nép a magyar kormány üldözése következtében (Gr. Festetics Domonkos: Hűha!) mindig Oroszországtól várt segítséget (Piukovich József: Hazaárulás!) és felszabadítást azon az alapon, hogy a magyarországi kárpátaljai orosz nép nemzeti és kulturális értelemben a nagy orosz család tagíjának tartotta magát. (Máramarosszigeti per. Tailerhof.)« A máramarosszigeti per — ha vissza méltóztatik emlékezni — ai Bobrinszky-féle ischizmaper volt, Talerhofnak pedig semmi köze nincs Magyarországhoz, mert ez äz osztrák kormány a galíciaiak részére Ausztriában rendezte,, ahhoz senkinek Magyarországon köze nem volt. Azt mondja továbbá (olvass®): »Mikor erről a m»agyar kormány meggyőzőldlött«. vagyis arról, hogy ez a ruszin nép mit óhajt, »elkezdte orosz nemzetünk erőszakos eilnemzettelenítését. rlenacionalizálását és ma az orosz népnek Magyarországon! meg van tiltva, hogy magát nrosznak revezze«. Ezt mondotta Fenezik István igen t. képviselőtársam a prágai parlamentben. (Zaj.) Azt mondja továbbá (olvassa): »S így a mi magyarországi orosz népünk meg van rabolva, politikai és nemzeti ezeréves jogaitól és kiváltságaitól« (Barcs János: Itt ül a parlamentben!), »meg van! rabolva legdrágább kincsétől, az orosz nyelvtől és az orosz írástól. El van tőle rabolva a lelkiismereti szabadság, a vallási meggyőződés szabad nyilvánítása«. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Borzasztó!) »Elvan rabolva tőle a föld és annak a földnek gazdagsága, mely orosz vérrel öntöztetett és melyet az orosz vér harmata tett termékentnyé.« És mit gondolnak, igen t. képviselőtársaim, kük azok a rablók, akik mindezt elrabolták, a csehek, a románok vagy a szlovákok? A magyarokra érti a képviselőtársam. íBörcs János: Ki kellene hajítani az ilyen embert!) Azt mondja továbbá (olvassa): »A felhozott töredékekből kitűnik, hogy az autonómia követelése történelmileg és jogilag meg van alapozva, ezt a megalapozást elfogadták a Szövetséges államok és ezek alapján a nemzetközi szerzőidlések autonómiával ruházták fel a kárpát-orosz népet. Az. aki a jelenben megakadályozza a kárpát-orosz nép autonómiáját, egyszintre állítja magát a Habsburgok kormányával, aimiely a kárpát^orosz nép jogait elvette.« (Prokopeez József: A csehek alatt is volt autónóimiátok, de csak papíron!) v>Az autonómiát akadályozók bűne súlyosbodik azzal, hogy mi most szláv köztársaságban élünk, míg a magyarok a szlávoktól idegenek. Az akadályozók vétkeznek a történelmi igazság ellen és a történelem a vétkeket nem felejti el es a vétkekért büntet, mint ezt ugyanannak az osztrák-magyar monarchiának példáján látjuk.« Tehát a trianoni felosztást Fenezik igen t. képviselőtársam mint történelmi büntetést állítja be Magyarország részére, azokért a bűnökért, amelyeket elkövetett. Azt monídja továbbá a 13. oldal 3. sorától (olvassa): »De a történelemi kereke abban az időben megfordult, a mi régebbi politikai vágyunk nem valósulhat meg és nekünk más utat kellett keresnünk, hogy megszabadítsuk népünket az osztrák-magyar fogságból, rabságból. Mi kerestük és megtaláltuk a kivezető utat és ugyanezt választották az osztrák járomban! nyögő galíciai ruszin testvéreink is. A mi utunk a kárpátmelletti orosz népnek a csehszlovák állammal való egyesítése... A mi vágyunk, hogy ősi szülőföldünk, mint szabad nép, szabad szláv államban élvezhesse azokat a politikai, kulturális, vallási és gazdasági jogokat, melyeket elődeink több századdal ezelőtt élveztek.« Azt mondja, a 19. oldal 18. sorától (olvassa): »Kárpátaljai orosz föld autonómiája meg nem valósításának legszomorúbb és legsúlyosabb következménye a revüzionizmus eszméjének fejődése külföldön.« Most méltóztassanak meghallgatni a 20. oldal utolsó sorától kezdve (olv

}

assa): »Én személyesen — vagyis Fenezik István igen t. képviselőtársam — »voltam Amerikában az 1934—35. evekben. lá'am a hangulatot ns burzasztó harcot állottam ki, 145 meetingen kellett a revízióval harcolnom és sikerült megnyugtatnom hazám fiait és egyelőre a revíziós. folyamat nem győzött.« (Rátz Kálmán: Már mint a magyar revizionizmus?) A magyar revízió elén 145 meetingen kellett neki harcolnia Amerikában. Ez benne van a> beszédben, közjegyzőileg hitelesítve van. (Vajna Gábor: Helyes! Csak halljuk, halljuk, mert hiszen ezt jó tudni nekünk! — Az elnök csenget.)