Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. Ktikája és közöttünk a közös ügyért való minden lelkesedésünk dacára mégis csak van választóvonal, A mi programmunknak minél rövidebb időn belül hivatalos kormánypolitikává kellene válnia a nemzet érdekében, hogy méltók legyünk azokhoz a nagy feladatokhoz, amelyek itt várnak megoldásra reánk. Ügy érezzük, hogy nemcsak pártszövetségünk, hanem az egész nemzet lélegzetvisszafojtva várja a választ, vájjon előne lendül-e a magyar élet, leszre győzelmes nagy magyar harc, melynek nyomán kivirul a jobb magyar jövendő. Amíg ilyen válasz mem hangzik el, a hittel hivő fanatikus magyar nem adhatja meg a felhatalmazást a kormányzatnak. (Élénk helyeslés és tarps a bdl- és a szelsobaloldálon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Demkó Mihály! Elnök: Demkó Mihály képviselő urat illeti a ezó. Demkó Mihály: T. Ház! Jaíross t. képviselőtársam a többi között rövid említést tett a nemzetiségi kérdésről és azt mondotta, hogy a pártok a nemzetiségi kérdésben ne licitáljanak egymásra és bízzák a kérdést a felelős kormányzat intézkedéseire. Kárpátalja aibban a szerencsés helyzetben van, hogy röviddel ezelőtt vendégül láthatta Kállay Miklós miniszterelnök urat, aki speciálisan a ruszin-magyar viszonyt hosszú és igen sikerüllt beszédében 'méltatta és vázolta. Hosszú idők óta monjdhatnám, az első beszéd, amJely úgy a magyar, mint a ruszin közvéleményt felrázta, Kállay Miklós beszéde volt. A magyarok ép úgy, mint a ruszinok, úgy érezték, mintha egy új hang, egy becsületes ikéz jötlt volna oda; és ebben a vérzivatarban» a problémáknak ebiben a káoszában, amelyek ma az ország és a kormáuy előtt állanak, az országnak ebbe a kis sarkába, erre a hű vidékire, Kárpátr aljára el is jött az igazi magyar becsületes kéz, az igazi magyar úri kéz, az igazi magyar államférfi, akinek az ottani nép hisz és bízik abban, hogy Kállay miniszterelnök úti sHayai szerint ez a kérdés becsületesen ós mindkét fél megelégedésére lesz elintézve. A miniszterelnök úr elismerte a rutén nép évszázados hűségét, kiemelte azokat a tiötrténelmi momentumokat, hogy amikor bajban volt a magyar nemzet, amikor bajiban volt a magyar álllaimiság, mindig maga mellett találta a ruszin népet, mint a leghűbb fegyvertársát, nemcsak szellemben,, hanem á harc mezején iss. Ha mégis megoldatlan problémáiról beszélünk a Kárpátaljával kapcsolatban és ha egyes helyeken mégis úgy látszik, hogy a mai állapot nem olyan, mint amilyen a történelem folyamán volt, azt méltóztassék anmalk tulliad'donítani, hogy a íhúszeiszítedős idegien uralomnak mégis csak maradtak nyomai, különösen alz ifjúság lelkében. Méltóztassék tudomásul venni, hogy ez az ifjúság nem ismerte ia magyar uralmat, nem ismerte a magyar nép lelkét; a magyar nemzetet csak azon a tükrön, azon a szemüvegen át látta,, amelyeit idegen tanerőik mutattak neki és ha így nézzük a problémát, egészen más szívvel kell hozzáfogni az ügy elintézéséhez. Amikor ia honvéd csapatok a Kárpátaljára jöttek, a Kormányzó Űr Ö Főméltósága plakátja val és üzenetével jöttek. Utána a magyar királyi miniszterelnök Ígérete és a magyar kormány nyilatkozata jött, majd később gr. Teleki Pál megboldogult kormányelnök törvényjavaslata, amely eiajnos — hár megvalósult volná — ülése 1942 december 2-án, szerdán, 461 mind a mai napig nem fogiadtatott el és nem tárgyaltatott le. Ezek olyan dolgok és olyan igazságok, amelyekről nyugodtan beszélhetünk és beszélnünk is kell, hiszen ez nyilt probléma nemcsak Kárpátalja előtt, nemcsak a ruszin nép előtt, hanem a magyar közvélemény előtt is, A megajánlási vita során magyar részről különösen Mikó és Vozáry Aladár igen t. képviselőtársaim beszédei reflektorként világították meg ia nemzetiségi kérdést és nézitek szembe bátran ezzel a problémával, mint olyannal, amelyet a magyar társadalomnak és a magyar államiságnak meg kell oldania. Én teljes mértékben csatlakozom ehhez a felfogáshoz, mert az a véleményem, hogy ezt a kérdést nem szabad véka alá rejteni, megoldását nem saabad halogatni, mert minél több problémánk marad megoldatlanul a háború végére, annál nagyobb zavarban és bajiban leihetünk. Amit mai meg tudunk oldani, — már pedig ezt a kérdést kárpátaljai

1 viszonylatban minden nehézség nélkül meg lehet oldani — azt meg kell oldani. (Mester Miklós: Halljuk, hogyan?) Mikó és Vozáry igen t. képviselőtársaim említést tetteik az úgynevezett renegátok munkájáról. Azt hiszem, éppen ez a gerinctelen renegátaág késlelteti és hátráltatja e probléma megoldását. (Piukovich József: Sajnos, mindenütt megyan ez!) Jaross képviselőtársam is említette, hogy ezek a minden hájjal megkent és mindig a zavarosban halászó (Füssy Kálmán: Mindennel megalkuvók!) emberek a Felvidéken is mindig ott találták- magukat a hatalom mellett, hogy régi bűneiket elleplezzék és az új hatalom kereteibe belillesakedjaniek. Nem csinálnak lelkiismeretfurdalást semmiből, sem múltjukból, sem becsületükből, sem meggyőződésükből, hanem mindig ott vannak, amerre az ár úszik. A nemzetiségi problémának talán ez a legfontosabb része és ezért a kormányzatnak ezt kell igen éles szemmel észrevenniie (Füssy Kálmán: Igen! Igen! Ez kell!) és igen lertős kézzel eltávolítanila az útból. Külön is hálásak vagyunk Vozáry Aladár képviselőtársunk beszédéért, aki mint a kárpátaljai perem-magyarság vezére, csatlakozott Bródy Andrásnak ahhoz a kérelméhez, hogy a kormányzat szerezzen amnesztiát _ azokfniaik a magukról megfeledkezett kárpátaljai if jaknak, akíilket annak idején elítéltek. Ebben annak jelét látjuk, hogy a helyi viszonyokat ismerő magyarság vezetői tényleg a konszolidáció és a békés fejlődés útját-követik és _ il yen irányban alkarják vezetni az ország hajóját a nemzetiségi, vidékeiken. Említést tett továbbá Vozáry képviselőtársunk a ruszin tanítók munkácsi kongrssMKáról is, amelynek során a püspök kétnyelvű levelén kívül egyetlen egy beszéd ^sem hangzott el az ottani tanítóság anyanyelvén, vagyis ruszinul. Ez is ezeknek, a gerinctelen akarnok oknak tulajdonítható, akik azt hiszik, hogy ha a nemzetiségi vidékeken elfojtják az ottani lakosság anyanyelvét, ezzel szolgálatot tesznek a magyarságnak és Magyarországnak. Periig ez nagy tévedés, aimineik éppen az ellenkeződé az igaz.^ Ezt a kongresszusit a határokon iúl lévő agitátorok és az ország ellenségei egész bizonyosan felhasználják arra. hogy úgy tüntessék fel, mintha a magyarság elnyomná a nemzetiségi anyanyelv használatát. Az ilyesmi tehát ártalmára van az országnak és akik ilyen irányban, munkálkodnak, áztok az ország ellen dolgoznak. Ismerem Szinyei Mer se mi64*