Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

460 Az országgyűlés képviselőházának 318. ben belpolitikai előnyökkel kecsegtet az illetők számára s egy demokratikus, esetleg marxista győzelem eshetőségével számolnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szép dolog! — Zaj.) Nagy szavaktat hallottunk ebben a képviselőházban, amelyeik régi magyar államférfiakra hivatkoztak, (Mokesay Dezső: Bajcsy-Zsilinszky!) mintha azoknak az ő életükben vallott elvei egyedül üdvözítők! lennének az idők végezetéig, mintha nem tudná mindem magyar ember, hogy Kákóezi Ferenc nagy magyar szabadságakarása mennyire hiába számított a francia segítségre és amikor összeomlott, senki nem állott mögötte. (Ügy van! a szélsőbaJoldalon.) Vagy gondoljunk Kossuth Lajos dunai konföderációs gondolatára;, amelyhez Anglia és Amerika tapsait könnyedén szállította, amikor azonban rákerült volna a sor, ennek érdekében egyetlen katonát sem mozgósítottak. Mintha a mai helyzet valamiben w hasonlítana eme régi korokhoz, amikor a magyar nacionalizmus a Habsburg-család ellentéte & érdekeinek volt kiszolgáltatva, mintha a Felvidék egyrésze nem az első bécsi döntés értelmében

1 tért volna vissza, minthai Kárpátalja megszállását nem a tengely politikája tette volna lehetővé, mintha Erdély északi részének visszatérését nemi a második bécsi döntésben közreműködő német és olasz külügyminiszterek aktusa intézte volna el, (Zaj a szél'sőbaloldalon.) mintha a Bácska, Dél-Baranya és Muraköz nem a tengely Jkatonai fellépése folytán vált volna részünkre könnyebb feladattá, (Baky László: BajcsyZsilinszky szerint nem!) Kuruckodni akkor lehetett és kellett, amikor nem volt független maigyar állam. Ma legfeljebb annyit jelenthet, hogy önfeledten akar a búsuló kuruc újlból osztozni Benessel, Nincsicscsel, Tatlarelscuval és Hodzsával, mint a vagyonát elkártyázott földesúr, aki végül is mégis pezsgőt iszik és utolsó poharát földhözvágja. (Maróthy Károly: Akasztófapolitika! — Zaj a szélsőbalodalon.) Mi tisztán látjuk a tennivalókat. Tisztéljük hazánk nagyjait, az ő akkori problémáikat is meg tudjuk érteni, de ma, a mi időnkben, a mi fejünkkel és a mi szívünkkel akarjuk a magyar politikát intézni és ha kell. vezetni. (Rajniss Ferenc: Úgy vain! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A ma tetteiért a felelősségeit sem Kossuth Lajos, sem Ugrón Gábor, sem Szilágyi Dezső nem viselhetik, egyedül a mai nemzedék. Őrájuk nem hivatkózhatunk és ne is hivatkozzunk, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez mének ülés volna a magunk feladata elől. Erre nem vagyunk hajlandók semilyen körülmények között. A világháború ténye itt van előttünk. Erőviszonyait ismerjük, számolunk velük. Nemcsak rólunk, hanem Európáról is van szó. Nem kívánunk sem zsidók vezérelte szovjet gyarmat lenni, sem húszéves rabtartóink újabb zsákmánya. (Ügy van! Ügy vnn! a szélsőbcúloldalon.) Ezt a háborút végig kell harcolnunk, mégpedig győzelmtcsen. (Ügy van! Ügy vom! a szélsőbaloldalon.) ' Churchill igézete mindenkit inkább megfoghat, mint bennünket magyarokat, akiknek nines remélnivailónk semmiféle olyan esetben, amely az angolszászok szövetségeseinek egyetértésével kötött békével végződik. (Úay van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Nem leszünk vakok többé!) Mi csak győzelmes békével számolhatunk és számolunk. A teügelyibarátság sorsszerű szövetség és megfelel nemzeti céljainknak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De 'térmészeteülése 1942 december 2-án, szerdán. sfeflQ csak úgy vagyunk és leszünk méltó szövetségesek, ha a

r magunk nemzeti életrendjét velük versenyképessé tesszük minden tekintetben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) \ Ezért hirdetjük a sajátosan magyar nemzetiszocialista megújulás szükségességét, hogy a nemzetben élő és található összes éíetenergiát feltárhassuk, latbavethessük és egy minden tekintetben — tehát társadalmilag, gazdaságilag és politikailag — megszervezett nemzeti erőt tudjunk saját céljaink érdekében felvonultatni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sokkal keményebb, feszesebb és katonásabb magyar életrendet akarunk, mint amilyenben ma élünk! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Sokkal több felelősséget kívánunk a vezetőktől, mint amilyet ma viselnek. Sokkal több (munkát és áldozatkészséget kívánunk a nemzet minden tagjától, mint amilyet ma teljesít, de sokkal több hitet és bizalmat is követelünk a nemzettől a magyar ügy iránt, mint amilyet ma tapasztalunk. Sokat kívánunk, mert sokat, nagyon sokat kíván tőlünk a mai sors. É Nem térhetünk ki előle, sőt kezünkbe akarjuk venni ezt a sorsot és alakítani akarjuk a magyar tmilliók é-* a magyar jövendő érdekében. (Ügy vcki! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Lehet, hogy azt mondják, hogy idealisták vagyunk, mi pedig mélyen meg vagyunk róla győződve, hogy sohasem gondolkoztunk olyan reálisan, mint most, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a legnagyobb magyar reáliát: a magyar életet, annak megújítását akarjuk szolgálni. (Ügy van! a baloldalon.) Egyik szónok azt mondotta beszédében, hogy éljük az Evangéliumot, ezen múlik minden, a f nemzetiszocializmus önmagáért nem lehet cél. Minden politikai gomdolat eszköz, minden politikai rendszer az i&szkíözök sorozata a cél érdekében. A cél a nemzet nagysága, a nemzet boldogsága. Az Evangéliumot közel kétezer év óta hirdeti a világnak a kereszténység, mégis a kereszténység nevével és nevében hányszor indítottak mozgalmakat, amelyek a j:ót célozták, talán szolgálták is és később mégis emberek kezében elcsavarodtak az igazi iránytól, az általános emberi haladást talán általában véve szolgálták, de sok igazságtalanság magvát hintették el. Ezek az igazságtalanságok soha nem diszkreditálták magát a kereszténységet, (Ügy van! a szélsőbalt oldalon.) amely megmaradt örök erkölcsi törvényinek és ideálnak, amely felé vissza-visszatérve halad mégis az emberiség. Eszméket csak intéceményesen lehet a gyakorlati életbe átültetni. Az állam maga is intézmény. A politika azon irányelvek foglalata, amelyek ezt az intézményt élettel töltik meg. Ilyen irányelvek sorozatát jelenti a nemzetiszocializmus is, illetőleg a mi magyar 'esetünkre vonatkoztatva a korszerű nacionalizmusnak olyan formája és rendszere, ahogyan magunknak ki akarjuk építeni. Igazságosabb életrendet, tehát több szociális felelősséget, áldozatosabb önmegtagadást és az egyén felolvadását a közért jelenti ez a szemlélet. Haladás tehát az Evangélium irányában. Beszédemben elvi vonalakat húztam, amelyeket itt-ott gyakorlati kérdésekkel támasztottam alá. A megújuló magyar gondolat ritmusát akartam kifejezésre juttatni. Azt hiszem, mindenki látja, hogy a kormányzat po-