Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. csak egy elvet kívánok újólag leszögezni. ^ A feketepiac lehető szűk térre szorítása, az árunak a piacon váló megjelenésének feltétele a jó árpolitika és a gyakorlaton alapuló bizalom a kormány rendelkezései iráni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. !— Rajiùss Ferenc: Ez a legfontosabb!) Az árut nem mindig az a kéz rejti él, amely mindenáron keresni akar azon a cikken, hanem főleg a% aki a maga és családja ellátását akarja biztosítva látni, mert nem 'bízhat a rendeletek hatékonyságában és így a közellátás helyett önellátásra rendezkedik be. Nem menteni kívánom az ilyen egyént, csak tudnunk kell az okot, hogy az okozatot megelőzhessük. A gazdasági intézkedésekkel kapcsolatban csak rövidén említeni még meg, hogy ilyen intézkedés, amely teljes miértekben alkalmas arra, hogy megingassa a kormány intézkedéseibe vetett bizalmat, például a vetőmagakció is. Nyitra-Pozsony megyében jártam az elmúlt napokban. Községek küldöttségei kerestek fel és eJpanajszoltäk, hogy a kiosztott vetőmagnak csak 30 százaléka; volt csiraképes. Egy kisgazda hozzám jött és szinte bizalmasan közölte velem, hogy uram, mi már arról besizélünk a faluban, hogy nincs-e eanögött valami furcsa szabotázsakció. Engedelimet kérek, nem tehetjük ki a kormányzatot annak, hogy ilyen jellegű gyanút táplálhassanak a községeik és egyéb közületek. Mindi a közigazgatásban, mind a különféle szakigazgatási ágakban is általában tapasztaljuk a visszacsatolt területem — ilyen irányban nyilatkozott különben a kormánypárton ülő Vozáry képviselőtársiaan i®> — hogy fokozatosan fejlődik azoknak az egyéneknek a beosülete, akik a megszállás nehéz évei alatt is igyekeztek a napos oldalon elhelyezkedni, mert nem voltak hajlandók rövid időre sein áldozatos

1 életet élni. Számos visszacsatolt városban és közséígben újból azok kezdenek hangadók lenni, akik a,z idegen megszállóknak voltak 'kiszolgálói, vagy csendestársai. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezek azok az élelmes magyarok, akiket minden körülmények között az anyagi érdek vezet, akik olyan könnyen megfeledkeznek a magyarságíról, sí akik csak négyszemköízit merték a dolgokat bírálni. (Baky László: A Szent Száva-rend például! — Palló Imre: Mi van a Szent Száva-nenddel? — Zaj a jobboldalon.) Figyelmeztetem a magyar közigazgatási hatóságokat, vegyenek magnknak elegendő fáradságot arra, hogy meggyőződjenek az illetőknek a megszállás' alatti előéletiéről, mert nem teszünk jó szolgálatot a magyar ügynek, ha puhageirincű, minden áron alkalmazkodni akaró magyarokra építjük fel az ál* lam biztonságát és a kemény kitartása, szókimondó, éppen ezért önérzetes embert mellőzzük- (Nagy László: Ügy van!) Nem célom példákkal jönni, bár nagyon könnyű volna, mert nem kívánok egyeseket utólag kipellengérezni, de majd ha szükség adódik rá, ezekkel is szolgálhatok. (Ügy van! a ssélsőb'uloldalon.) Mégis gondolkozni kell a kérdiés feleit, mert, jöhetnek még nehéz évek ennek a nemzetnek életében — a mai idő sem könnyű — amikor a magyar gíondolat ezeknek a most makacsoknak tartott, nehezen kezelhető, nyíltan birálatot mondó einher éknek a*z állhatatosságán fog múlni. (Rajniss Ferenc: Isten éltesse őket!) A magyar élet, a magyar állandóság és történelmi gondo' lat hordozói csak ezek lehetnek, mert ezekre nyugodtan ráboltozhaltó a magyar jövendő. (Ügy vom! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) KÉPVISELŐHÁZI KAPLÓ XVI. ülése 1942 december 2-án, szerdán. 459 A kisebbségi kérdés kezeléséről is sokat beszéltek egyes képviselőtársaim. Mi erről a kérdésről is megmondtuk már a véleményünket. Ez elsősorban abban áll, hogy nem kívánunk a pártpolitikai rokonszenv felkeltése céljából Ucitációt rendezni. (Helyeslés a baloldalon.) A kormányzatot tartjuk illetékesnek ennek a kérdésnek elbírálására, ő ismeri ennek a problémának minden egyes árnyalatát. Most csak annyit kívánunk ehhez hozzáfűzni, hogy csak az a nemzeti kisebbség igazán^loyális és illeszkedik be a magyar állam életébe, amely saját népi érdekeinek betsß ápolásán túl feladatának tekinti a magyar állam és a magyar nemzet erejének gyarapítását is. mert belátja, hogy csak egy erős Magyarország biztosíthatja a Kárpátmedencében a rendét, a békét és a nyugodt fejlődést. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Az önkormányzati életben mind kirívóbbá válik az önkormányzati testületek elöregedése. Sok ilyen elöregedési tünetről beszéltein már, de ez is ilyen tünet. A választások elmaradása mindig távolabbra tolja ezekéi a képviseleteket a való élettől, a tömegek felfogásától és gondolkozásától. A legkirívóbban ütközik ez ki Budapest székesfőváros közgyűlési termében, ahol például a nemzeti szocialista megújulás gondolatának alig van képviselője. (Nagy László: Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalovi.) helyettük ott ülnek a Bethlen-éra és a régi demokrata Budapest tipikus képviselői (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Baky László: Egész múzeum!) és ahol mind gyakrabban fordulhat elő, hogy amíg honvédőink a messze keleten a bolsevizmussal vívják harcukat, ők szövetségeseink belső életviszonyait ellenszenvesen bírálgatják és^ tárgyalják, mintha nekünk velük ellentétes érdekeink lennének. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Homonuay védi őket!) Ezeknek, a kérdéseknek megítélésében irtózatos távolságban állunk a kormánypárti felfogástól, amely ezt nemcsak tűri, hanem tehetetlenül nézi és megváltoztathatatlan helyzetnek tartja a háboni miatt, mert nem lehet választani. Külpolitikai álláspontunkat félreértést kizáró módon szegezte le Rajnisis Ferenc képviselőtársam. Őszintén sajnáltuk, hogy a miniszterelnök úr, úgyis mint külügyminiszter, beszédében nem ment el egészen addig az elvi vonalig, ameddig (Szöllosi Jenő: Szép, beszéd volt, tagadhatatlan!) Bajmiss Ferenc képviselőtársunk elment. Egyet tudunk érteni a miniszterelnök úrral, t hiszen a kormány külpolitikai beállítottságiát és munkjá^át állandóan alátámasztjuk, állandóan helyeseljük, de nem tartjuk elegendőnek azt a mondatot, amelyet a miniszterelnök úr a magyar kormány külpolitikai álláspontjának leszögezéseképpen mondott^ amikor azt mondotta, hogy a keresztény civilizáció védelméről van szó és ebben veszünk részt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi nemcsak kelet felé harcolunk a bolsevizmussal szemben, mi nyugat felé is harcolunk az angolszász hatalmak törekvéseivel szemben. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szöllosi Jenő: És a plutokrácia ellen!) Különösen nem tartjuk a minisz,tereinök úrnak ezt a kijelentését n elegendőnek akkor, amikor ebben a képviselőházban olyan megnyilatkozások hangzottak már el, amelyek félreértést kizáró módon keresnek egy olyan magyar utat, amely egy64