Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
458 Az országgyűlés képviselőházának 318. kailag és jogilag megoldották volna. Buz*a Barna radikális földrefonntörvényétől, amikor még az, Omgé. isi elfogadta volna az ezetrh oldás maximumot; az inga tovább lengett és nem lehet Bethlen Istvánt felmenteni ama végtelen 1 felelősség alól, hogy kezetszorítva nagyatádi Szabó Istvánnal, a legalkalmasabb időpontban elcsavarta a belső magyar történelmi fejlődés irányvonalától ezt a kérídlést egy torz földreformkísérlettel (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), amely azután a gazdasági válság árjábap elsüllyedve, ellenbizonyítékká- változott (vitéz Imréd.v Béla: ügy van!) és megakasztotta a nemzet'- és országépítés ilyenlcíelú további munkáját. Azóta megalkotott jogszabályaink e kérdés egy-egy részletét munkálták és annyi értékük kétségtelenül volt, hogy a probléma megoldatlanságára hívták fel idlőnkinit a közfigyelmei Az egész kérdéskomplexumot időszerűvé tette a megszállott területek részbeni visszatérése, ahol a, magyar nemzetpolitikának azonnal megoldandó leckét adott, aiz ottani! területeken végrehajtott idegeneélú földreform. A magyar állam nem tűiTbette, hogy fennmaradjon a magyarság háttérbeszorítását jelentő földbirtokmegoszlás. Új jogszabályokat kellett tehát alkotni és itt mutatkozott meg a trianoni terület földbirtokpolitikailag elmaradott helyzete. Amikor az egyes kormányok keresték a megoldás olyan módját, hogy valamelyes összhangot lehessen létesíteni a megoldandó jogszabályok között, akkor ismételten volt módomban felelős helyről is hangsúlyozni, hogy döntő tényező iltt csak egy lehet: a visszacsatolt! magyarság minden áron való megerősítése és ennek ai szempontnak elbírálásánál is latba kell vetni, vájjon a| kisebbségi sorsban milyen elkötelezettséget vállaltak a magyar létharc vezetői politikai küzdelmük folyamán, (Ügy van! Ügy van! a szélsŐbaloldalon.) merti az akkor tett Ígéreteket az utolsó betűig teljesíteni kell. (Igaz! — Ügy va-n! — Taps a szélsőbaloldalon és a balközépen,) Hiszen a magyar közösségi tudat és a magyar történelmi gondolat ellen senki sem vétene nagyobbat, mint az a magyar államvezetés, amely ezeket a nehéz harcban kipróbált magyarokat most cserbenhagyná (Füssy Kálmán: Félrelökik őket!) és a politikailag áldott ígéretek ellenére most egyszerűen különböző családok,, különböző egyéb mellékérdekeltségek szempontjából bírálná el ezt a nagy nemzetpolitikai feladatot. (Ügy van! a balközépen.) Sajnoa nemcsak felvidéki viszonylatiban, hanem, erdélyi és délvidéki viszonylatban is történtek olyan hibák, amelyek korrekcióját egy későbbi! kormányzatnak vállalnia kell. Mert uem vagyunk hajlandók olyan családi érdekeket tudomásul venni, bármily jó magyarok is legyenek az illetők egyébként, ha igényeiket harcos, nehéz körülmények között érdemeket szerzett magyarok százainak rovására kell kielégíteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Füssy Kálmán: Akik Csehszlovákiában az agrárpártban voltak, azok kapják vifesza a földet, mert belépnek a Magyar Élet Pártjába! — Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez 'az igazság!) Ennek a földbirtokpolitikai kéruésnek a leghelytelenebb gyakorlata a dolog természeténél fogva a viszszacsatolt Felvidéken fejlődött ki. Nagy káosz és zavar uralkodik e tekintetben. Csak jellemzésül mondom el, hogy mikor visszakerültünk, lehetőleg egy éven belül bérbeaidtuk, -- röviülése 1942 december 2-án, szerdán. debb lejáratra, de minél többet — kismebcreknek azokat a földbirtokokat, amelyeket a csehek elvettek, amelyeken telepeket létesítettek ég maradékbirtokokat alkottak. Azóta legalább két-háromszor revideálták azokat a szempontokat, amelyeknek alapján ezek a birtokok végleges juttatás tárgyát képezhetik. A helyzet az, hogy nagyon sok helyen — a plénum előtt már _volt • alkalmam erről a kérdésről .beszélni —- visszakaptak földet olyan családok, amelyek nem is tartózkodtak a visszacsatolt Felvidéken, és visszakaptak nagybirtokokat olyanok is, akiknek egy-kétezer holdat hagyott meg a csehszlovák földreform. IVÉa folyik a kérdés revízója., és ma billentenek ki egymásután számos kisembert a földjéből, és adják oda másoknak, mert esetleg az alulról javaslatot tevő orgánumok szempontjából X. Y. barátságosabb, vagy megfelelőbb tényező, mint a másuk volt. Viszont múlhatatlanul szükséges lesz a különféle földbirtokpolitikai jogszabályokat végre egységesíteni és ezek értelmében helye lehet annak, — ezt soha nem vitattuk és nem akartuk letagadni — hogy a különféle földreformokban áldozatul esett magyarok pénzbeli kártérítést kaphassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nyilvánvaló, hogy e tekintetben egységes szellemiségű gondozásra van szükségünk és nem járhat rosszabbul az, aki a Felvidékre, Erdélybe, a Délvidékre került, mint az, akit sorsa a trianoni Magyarországhoz kötött. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Esterházy Pálnál kellene megkezdeni!) A külföldön élő magyarság visszatelepítése pedig nem lehet függvénye egy véletlen adottságnak, mint az a bukovinai székelyek esetében kínálkozott, hanem megfelelő lehetőségek m jogszabályok teremtésével helyet kell biztosítani a kíülföklön élő és visszatelepedni hajlandó, vagy visszatelepedni kész magyar.száraára. (Helyeslés a széhőbaloldalon.) A zsidóbirtokok tervezett igénybevételével kapcsolatban már előre figyelmeztetni kell, hogy az 500 holdnál nagyobb birtokok mostani bérbeadása csak átmeneti megoldás lehet, mert ezeket kisgazdaságok létesítésére kell felhasználni és középbirtokok alakítása csak ott lehet indokolt, ahol nagyszámú mezőgazdasági munkás megélhetése másként nem volna megoldható. A megfelelő jogszabályok kiadásánál már előzőleg kifogásoltuk-, hogy csak 500 holdon felüli birtoknál kell a felszerelést is átadni, míg a kisebb birtoknál az ennek átadására vonatkozó kötelezettség hiányzik. Ez azt jelenti, hogy sokkal kisebb forgótőke kell az 500 holdon felüli birtokok átvételére, mint a kisebb birtokokéra. Ez gazdaságilag minden tekintetben helytelen elhatározás. Általában tiltakozni kell minden olyan törekvés ellen, hogy nem mezőgazdasággal foglalkozók ennek az akciónak kapcsán olcsó földbirtokhoz juthassanak; mert a cél nem jól szituált családok és egyének befektetési lehetőségét megnövelni, hanem a magyar nép biológiai erejét egészségesebb alapokra, biztosabb otthonra fektetni és a magyar földet annak a kezébe juttatni, aki azt megműveli. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gazdasági életünk legnehezebb szektorát, a közellátás három-négy minisztérium hatáskörét is érintő kérdése jelenti. Vezérszónokunk két' ígben is kifejthette áHáspontunkaJ;, Itt most