Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Âz országgyűlés képviselőházának BIS. déli munkaszünet ideje alatt vásárolni, viszont az üzletek alkalmazottai — 100 közül 98-nél ez a helyzet— nem tudnak semmit sem kezdeni ezzel a két órával. Külterületen laknak, hazamenni nincs idejük, mire megjárnák otthonukat, akkorra már régen vége a szünetnek, úgyhogy ez elveszeit haszontalan idő. Ehelyett okosabb volna, hogy ha a reggeli üzleti idő kezdése esnék későbbi időpontra, vagy az esti záróra korábbi időpontra. Vagy egy bizonyos beosztás szerint változó időpontban járhatnának be, ennek több hasznát vennék, még akkor is, ha reggeltől egyfolytában késő délutánig kell dolgozni, mert korábban hazakerülnének és^ a délutáni egy órának több hasznát teszik, mintha délben kapnak két olyan ablakórát, amivel nem tudnak miit csinálni. A lakáskéndésről is nagyon sok szó, kívánalom, követelés! hangzott el. Mi azt hisszük, hogy a lakáskérdés nem csupán építőanyagkérdés, szociálpolitikai kérdés* hanem közlekedéspolitikai kérdés is. A közlekedésnek általában Ü agyon sok kérdésbe van beié játszása. Van olyan vélemény, amely szerint az ormánysági magyarságnak tragikus pusztulása közlekedéspolitikai függvény is, mivel iaz a vidék minid a mai napig egy közlekedési zsákutcában yan és ezért fullad belle a saját asílrjába és azért fojtotta meg slaját szűk életterülete, nem volt mozgás és kivezető útA legégetőbb lakáshiány aiz jegész országiban talán éppen Budapesten van. Nem tudom, hogy a közlekedés a fővárosban a kereskedelemés közlekedésügyi minisztériumhoz (tamtozik-ei, vagy pedig a belügyminiszter úron keresztül a szűkebb értelemben vett fővárosi politikához. Legyenek itt új közlekedési vonalak, amelyek kivezetnek, mindegy hogy hova, csak túl a lakott részeken, — főleg a budai oldalra értjük ezt. — ahol még üres, beépítetlen földterületek vaunak és az életképes, életerős pesti kisember hónapokon, esztendőkön belül, még a nyersanyaghiány idején is tele fogtjja építeni a maga kis családi házaival, villáival és lakótelepeivel egy széles övezetben Budápeist Ikönyókét. Menynyi más kérdés is megoldódnék, vagy legalább is közelebb jutna a megoldáshoz azzal, amiről most nemcsak időhiány, hanem [tapintat okából sem akarok beszélni. Üzleti politikának is jó lenne, ha a Bszkrt.-tés a Hév.-vonalakí sugarai még messzebb kiágaznának Budapest környékén és ezzel a lakáskérdés is megoldódnék. Hadd ejtsünk már itt is egy szót NagyBudapest kéridéséről is. A mi véleményünk az» hogy Budapest határai .a mindenkori országhatárokkal vannak kongruenciában és ennek a ténynek sok vonatkozásban determináló jelentőségűnek kell lennie a kérdés rendezése terén. Budapest határainak az országhatárokkal együtt kell módosulnia. T. Ház! Az elmúlt esztendőiben kedves falusi magyarok egyikével beszélgettünk az őszi idő'ben. A fecskék már az elköltözésre gyülekeztek és a falun átvonuló telefonsodronyokon ültek hosszú sorokban, nagy csivitelés és osiesergés közepette. Ez a derék magyar felnéz a fecskékre és azt mondja: »Olyan ez, képviselő úr, mint az országgyűlés. Ott ülnek a fecskék a dróton, tanácskoznak az útirányról, hogyan költözzenek, merre menjenek. És ott ülnek az urak az országgyűlésben, mint a fecskék, fehér mellényben, fekete, hosszúszárnyú kabátban« — értette alatta a frakkot — »tanácskoznak (Rajniss Ferenc: Jó kis tanácskozás!) az útirányülése 1Ô42 december 2-án, szerdán. 453 ról és nem tudják, hogy mi fut alattuk a dróton, amelyen ültnek-« Minden hasonlat sántít s ezért megmagyaráztam ennek a derék magyar testvérünknek, hogy ez a hasonlat is sántít. Nemcsak azért, mert nem fehér mellényben és fekete frakkban ülünk itt az országgyűlésen, hanem azért is, mert bár pártárnyalatok és pártok ülnek egymás mellett, mégis hisszük, hogy "nagyon kicsi kivételtől eltekintve, nekünk nincs két hazánk, mint a fecskéknek. Nekünk csak egy hazánk van. (Ügy vem;! Ügy van! a középen J Nem kétségesek előittünk a legfőbb útirányok sem és ezért nem kéli tanácskoznunk afelől, hogy merre menjünk. Az útirány is tisztán áll előttünk (vitéz Imrédy Béla: No, no!) és azt is szeretjük számon tartani, hogy mi fut alattunk a dróton, (vitéz Imrédy Bé*a: Ezt a drótot figyelembe vesszüki, az biztos!) Amikor megpróbáltam összeállítani a költségvetési leltárt, egyúttal a magyar élet pulzálását is meg kellett látnom a felmerült témákban. A magyar országgyűlés törvényhozói igenis, szeretik és akarják tudni azt. hogy mi ráng át a magyar élet idegein és milyen ütemben dobog a magyar közélet szive. Ennek sok áldott jelentkezését láttuk az idei költség vetési és megajánlási vitában. Ahol baj volt, ahol rendellenes zörejeket vagy idegsokkos rángásokat láttunk, ezekre a helyekre több pontban mi magunk is rámutattunk. Abban a tudatban, hogy amint az idei költség vetésben és megajánlásban az idén is alkalma volt a magyar országgyűlésnek egy bár nehéz sors elé néző, de mégis Ígéretes jövőjű ország életével számot vetni, bizonyára jövőre is alkalmunk lesz, hogy ugyanezt tegyük (Börcs János: Nem biztos!) még szélesebb keretekben és reményeinik szerint még tisztázóttabb, világosabb és európaibb horizont előtt, a felhatalmazást megadom. (Taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Boczonádi Szabó Imre jegyző: vitéz Jaross Andor! Elnök: vitéz Jaross Andor képviselő urat illeti a szó. vitéz Jaross Andor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nagy érdeklődéssel hallgattam végig előttem szólott képviselőtársam beszédét. Emelkedett szellemű, szinte igét hirdető jellegű volt a beszéde. Egy érdekes gondolatból indult ki és felvetett egy gondolatot* amely úgy szólt, hogy milyen értékes és eredményes lehetne az ország közhangulatának későbbi alakulására, ha egy összefoglaló, ismertető füzetben kiadnók a költségvetési vitában elhangzott beszédeket, amelyek azután így részben szellemiségüknél fogva, részben a képviselőház mai rétegeződésének megfelelő hangnemben mintegy tükörképét adnák annak a hangulatnak, annak a felfogásnak, amely a költségvetéssel kapcsolatosan az országgyűlés képviselőházában megnyilatkozott. A gondolat egészen helyes és én csak azt fűzöm hlozzá, hogy 'amennyiben ez tényleg megvalósításra kerülne, valahogyan eszébe ne jusson valakinek illusztrációkkal tarkítani ezt a kiadást. (Rajniss Ferenc: Fénykép nem kell róla!) mert abban az esetben az így kialakuló közhangulatot tényleg rendkívül károsan befolyásolná, hogy például az ilyen lelkes hangú beszédek, mint amilyet az előbb Szabó Zoltán képviselőtársunk intézett ehhez a Házhoz, ilyen kevés hallgatóságra találtak. (ŰgV^ van! Ügy 63*