Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
£51 Az országgyűlés képviselőházának 31 ségünk kérni az Isten .lelkét és az államvezetés bölcseségét, hogy ennek a keresztje hadd kerüljön le a magyar vállakról és tövise hadd húzódljék ki a (szívekből. A reverzális-kérdés revideálandó és jelenleg'! formájában a magyar állami törvénytárból törlendő, az 1868 : Lili. te." 12. §-a pedig visszaállítandó. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Viszont nagyon szíves és meleg készséget nyilvánítunk ismételten ezen a helyen is az ugyancsak a liberális korszak által termelt áldatlan polgári házassági törvény-revíziója érdekében. Ha már a vallás- és közoktatásügyi tárcáról beszélek, akkor hadd szóljak itt is egy további támogaitást, megértést, alátámasztást kérő mondatot a magyar népfőiskola ügye érdekében. Ez szükségesebb és kevesbbé nélkülözhető, mint valaha., Örülünk, hogy ez a kérdés más képviselőtársaim felszólalása kapcsán is a Ház elé került. Nem is szabad, lekerülnie az ez utáni esztendőkben sem a Ház napirendjéről és kimaradnia a magyar költségvetés rovataiból. A közel 1 átiá&sa 1 kapcsolatban két orvosolnivalót említek meg. Jelenleg körülbelül 90 konzerv- és gyümölcsízgyárurjk vam. Ez a 90 gyár a legnélkülözhetetlenebb gyártási anyagból, ä cukorból havoükint 40 vágón konitingenst kap. Ebből a 40 vagonból 31 vágó at 27 gyár kap. A régebbi gyárak, és véletlenül-e vagy nem véletlenü 1 , jórészti zsidóíárldlekeltségű 27 gyár 31 vagont kap, 9 vagont kap a többi 63 gyár, amely pedig nemcsak kisüzem, merit hiszen (kjözte vad például az erdélyrészi Hangya is. A 63 gyár termelési volumen je — nem tudom pontosan megmondani — százalékban jó val magasabb, mint a 27 másik gyáré és ezt a helyzetet nem menti az az érv, hogy ezek a gyárak, amelyek kimaradtak á cukorkonitíinlgens bővebb juttatásából, újabban alakultak és így az a gyanú fenyegeti őket, hogy csak a konjunktúrát akarják kihasználni, mert most mindent el lehet adni. Hiszen, ha van őrségváltás és átállítás, akkor csak nem bűn az, hogy vállalták — és nagyrészt ismétlem, a szövetkezeti vállalatok vannak ezek között — és komolyain veszik azt, hogy van őrségváltás és a zsidó tőke 'kezéből e<zen a téren is ki kell. venlni a termelést és a magyar ellátást. (Ügy van! Ügy vam! a jobboldalion.) Azért erre a helyzetre tisztelettel kérjük és várjuk az orvosi ásít. Szeretném azután szóvátenni a textilfront anomáliáit, Körülbelül 700 textilnagykereskedőengedélyt adtak ki Magyarországon, pedig énének egyharmad része is bőven elég volna és a 700 között még mindig 40^ zsidó nagykereskedő van és ezek az egész áruellátás 5 tezázar lékát kapták, úgyhogy pgy zsidóra aránylag nagyobb kontingens e^ik az egész áruellátmányból százalékosan, mint egy keresztény nagykereskedőre. A?-onkívül itt van az a szörnyű diszpairitás, hogy a kiskereskedelem' terén a textilBzakmabaït; csak 13 százalék a keresztény kiskereskpdtők száma, a többiek még mindig zsidók és uagyon természetes, hogy az áruellátásban régebbi kapcsolataik révén ezek ügyesebbek, raffináltabbak, aggálynélküliebbek és ezért jobban prosperálnak és megvan az az előnyük, hogy a külföldi árut iaí detailista zsidó kereskedő nagybam is árulhatja és élnek is ezzel a lehetőséggel. Szeretnénk azt, hogy ne kapjanak külföldi valutát legiallább ezeknek a külföldi textilanyagoknak importjára, mert akkor majd nem lesz sem áru. sem lira, ülése 1942 december 2-án, szerdán. » sem svájci frank a keresztény importőrnek. Ezenkívül — ez egészen kis dolog — többen olvashatták képviselőtársaim, hogy éppen tegnap leplezték le a közellátási minisztérium dletlektívjei egy zsidó szódabikarbónadrágító társaságot. Azt kell mondanom, sit venia verbo, az ember gyomra émelyedik azon, hogy a zsidók még mindig nem tan'ultak mindabból, amiből tanulniok kellett volna és még minidig tovább csinálják a maguk kisded játéíkiait és ha az émelygő gyomorra az emberek szódabikarbónát akarnak bevenni, azt is a zsidók által feketén gyártott és ötvenszeres áron árusított szódabikarbónából kellene bevenni, mert körülbelül ötvenszeres áridjrágítással adták ai hivatalos árhoz képest ezt a fekete terméket. Elnnek az lenne a központi orvossága» hogy étitől a zsidóságtól, amely nem tanúit, amely ismételjük, a közellátás' terén jelentkező hörcteögszerű hisztériának első számú oka, vonassék el az áruellátás, beleértve a nyersanyagellátást is. Szeretnék konkrété kiemelni egy szövetkezeti mozgalmat, a Kaláka szövetkezeti mozgalmat, melynek alapelve székely elgondolás, alapítás és munka. Ez iskolapéldáját mutatja annak, hogy kell gazdaságpolitikai célokra, a társadalmi enőket jól összefogni és mozgósítani, önzetlenül életképes gazdasági vállalkozásokat hozni létre, lehetőségeket kutatni fel. Mi azt szeretnénk kérni az összkormánytól, hogy a szövetkezet közérdekű munkáját segítse elő és a hangsúly itt elsősorban, mivel ez egészséges szövetkezeti vállalkozás, az erkölcsi támogatáson van. Az ipari és kereskedelmi tárca területén egy-két problémát szeretnék itt még szóyátenni. Aggállyal olvastuk azt a rendelkezést, hogy a Magyar Államvasutak az idén nem fogják fűteni a helyi vonatokat. Nem vicinális kérdés ez, hanem a magyar népiegészség kérdése. A helyi vonatok néha hosszú órákon át döcögnek és sokszor hiányosan öltözött embereket szállítanak. (Börcs János: Csak azokat!) És ezek a szegény, rosszul öltözött emberek a helyi vonatokon kaphatnak és fognak is kapni halálos betegségeket, amelyek a nemzeti vagyonból munkaerőben, munkaidőben és orvosi költségben többet el fognak venni, mint amennyibe a Máv.-nak még a nehéz szénellátás idején is kerülne a helyi vonatoknak legalább a hideg időben és mérsékelten való fűtése. Bárcsak lennének kályhák minden vagonban, akkor elővennénk a régi módszert, amelyet a szegény kicsi falusi iskolák gyerekei gyakoroltak, hogy iskolábamenetkor minden gyerek vitt legalább egy hasábocska fát, vagy kukoricacsutkát és a sok kiesi fából mégis csak fűtés lett. Szívesen gyakorolná a helyi vonatokon utazó közönség is azt, hogy mindenki vinne egy darab fát és úgy fűtenek a vasúti kályhákat, de ezt a kérdést nem lehet másképp megoldani, mint úgy, hogy a Magyar Királyi Államvasutak vegye revízió alá ezt a — beismerjük — szükség által diktált tervet, de n© veszélyeztesse a magyar ezrek egészségét es életét. {XJgy van! a haloldalon.) Mert nem luxusból utazik ma az, aki a helyi vonatokon utazik, hanem mert exisztenciális kötelessége. Panaszokat juttattak el hozaám legfőképp a főváros érdekeltjei az üzleti záróra ügyében, főleg az ellen a szokás, divat vagy rendelkezés ellen, hogy déli 1-től 3 óráig a legtöbb r budapesti üzletben záróra van. A hivatalokból, üzemekből szabaduló közönség nem Ind éppen a
