Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1Ô42 december 2-án, szerdán. 451 Jók a magyar nemzetiségi törvények, azonban a törvényieknél több, mert a magyar alkatban rejlő adottságból fakad az a türelem, az a készség, az a jóság, az a majdnem előzékeny­ség, amellyel a magyarság és a magyar ország­gyűlés a nemzetiségi kérdést vizsgálja. Ezek a napok már adventbe fordultak, és azért szinte időszerű azt mondanunk, hogy a karácsonyi evangéliumban van megírva a magyar nemzetiségi politika legfőbb törvénye, szinte Szent István óta mind a mai napig. Ezen a magyar földön minden emberinek, nen> zetiségre való tekintet nélkül, békesség és jó­akarat: iez a magyar nemzetiségi politikának a. magyar adottságból fakadó gerince és lé­nyege. Mi békességet és jóakaratot akarunk biztosítani minden nemzetiségnek. Nincs az az előjog és nemzetiségi népcsoporti privilé­gium, amelynél ez ne érne többet. Nincs jo­gunk és okunk elmondani, fyogy alapjában véve mi nem is ismerünk nemzetiségi kérdést. Magyarországon mindig az számít nemzeti­ségnek, aki nemzetiséginek számította saját magát, nem mi számítottunk valakit nemzetiség­nek, vagy a magyarsághoz tartozónak, (vitéz Jaross Andor: Úgy van! Helyes!) Aki a ma­gyarságból néha csak olyan keveset, vagy ha ez, is nagyon sok, csak annyi részt vállalt, hogy magyarul megtanult, mi már azt sem számítottuk nemzetiségnek, pedig lehiet, hogy az lelkileg nemzetiségnek számította magát. T. Ház! Szeretnénk azonban arról is meg­emlékezni, ami véleményünk szerint hiányzott a költségvetési vitából vagy pedig túl halk volt. Hiányoljuk ,a magyar hivatástudat erő­teljesebb jelentkezését. A magyar nemzet ön­célúságot mindnyájan valljuk, bár bizonyos látásból csak féligazság, hogy a nemzet öncélú. Idői véges vetületben igen ! Amely állani^ nem akar csatlós állam, segéd- vagy szolgaállam lenni, az öncélú állam és öncélú nemzet kell, hogy legyen. Egy nemzet történelmén, sorsán, földjén át azonban jelentkezik valami kívül­ről, felülről adódó misszió, küldetés 1 . Ezt nem maga egy nemzet gondolja ki asztalnál vagy találja ki, ezt a történelmen, a sorson keresz­tül: a nemzet megsejti, felismeri, öntudatosítja, vállalja és igyekszik élete árán is megvalósí­tani Sőt, ebben van az élet. Addig van lét­jogosultsága minden nemzetnek, amíg külde­tése, missziója van Ha missziója megszűnik, ha még olyan m agy területe is volt,— láttunk erre példát a távoli és közeli múltból — akkor megszűnik az az ország és az a nemzet. Ezt a magyar hivatástudatot, ezt a mély magyar missziói tudatot, amivel szorosan kapcsolódik .az, hogy ne felejtsük el, hogy van egy magyar birodalmi gondolat és felelősség is, ezt szeret­nénk ott látni a magyar törvényhozók gondo­lataiban még erőteljesebben. Azután hiányoljuk az átfogó, a_ nemzet egészére kiterjedő és főleg időben is^ mesz­szebbre előbbretekintő terveket. A költségvetés bizonyos mértékig : kényteleni egyik évről a másikra számolni és gondolkozni. Legfeljebb a beruházások rubrikáit tekinthetnők olyan ab­lakoknak, amelyeken keresztül az államvezetés a távolabbi jövőre is próbál előrenézni. De minthogy még egy kicsiny családi háztartás sem egészséges akkor, ha csupán máról-hol­napra vagy egyik hónapról a másikra él, úgy a nagy háztartásban, a bazatartáséban is sze­retnők ennek a messzetekintésnek erőteljesebb jelentkezését. Hadd említsük itt fel futó pél­dának, hogy a két szigetországnak: Japánnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ij i és Angliának külön szervei vannak, amelyek­nek az a feladatuk, hogy a jövő számára tart­sanak számon, dolgozzanak ki és valósítsanak meg ilyen terveket, reformokat. Mi nem va­gyunk a mindenáron való reformgyártásnak a hivei. Sok bölcseség volt a görög állami életben, ahol ha valaki reformgondolatot ho­zott, akkor kötéllel a nyakában kellett meg­jelennie, mert ha a népi közösség nem ítélte a közösség érdekében állónak az előterjesztett reformot, amely a hagyományt, a régi rendet akarta megbontani, akkor a kötelet a nyakára szorították. De azt kell mondanunk, van sok olyan reformgondolat, amely ha nem kerül elő, ha nem valósul meg, akkor kerül kötél a nyakára nem a reformernek, hanem annak, akinek a reform érdekében áll: a magyar nem­zetnek. Nagyon (Szeretnénk, ha ezen a téren mozgósíttatnának a társadalmi erők, az érdek­képviseletek, a mezőgazdasági, a mérnöki, az építészeti, az ügyvédi és orvosi kamarák, hogy a maguk reszortjában is készítsék el ezeket a generációra vagy legalábbis a közeli évekre előrenéző terveket. Ezeket a reszort-terveket azután valami agy trösztféle bizottságnak kel­lene számontartania, rendszereznie, egyeztet­nie, amelynek létesítését el is indította a -pénz­ügyminiszter úr, úgyis, mint gazdasági csúcs­miniszter^ tudomásunk szerint azonban ennek a működése és élete megállt, megakadt. T. Ház! A méig rendelkezésemre álló id'ö alatt néhány részletkérdést szeretnék az elmondottakhoz hozzáfűzni. A kultuszminiszter úr idevágó üdivös figyelmeztetése mieileitt is szóvá kell tennünk a reverzális-kérdést. Nem­csak azért, mert számtalan egyházközség konkrétté kívánta ezt többünk tői, a törvényho­zás tagjaitól, hanem azért, mert ez a kérdés nenicsiak egyházii, felekezetig haniem magyar nemzeti kéxdés is. (Egy hang a) középen: Ma­gyar kérdés!) A legteljesebb mértékben sine ira et studio beszélünk, amikor erről a kérdés­ről beszélünk, és legtávolabb áll tőlünk az, hogy bamelyik felekezet ellen, vagy különös­képpen római katolikus testvéreink ellen irá­nyuljon ennek a kérdésnek a felvetése. Ezt a kérdést a magyar lélek egységéért vetjük fel. Mindén oldalon sok gyötrelem forrása ez a nej­hez ügy. 2235 házasság egyházi megáldását mel­lőzték ©miatt az, elmúlt esztendőben. Statiszti­kailag kimutatható a neverzális-harc miatt a vegyosházasságoik gyermekáldás tekintetében való esiökkentéirtéküsége. De ázt is megkérdez­zük, hogy amikor 1894-ben a liberális éra alatt a liberalizmus egyik tipikus termékeként úgy­nevezett polgári szabadságjog volt az, hogy a házasfelek szabadságot nyertek arra,, hogy megegyezhessenek a szüleien dlő gyermek vallá­sára nézvet akkor miért lett ez egy szinte ál­lami törvénnyel a felekezetekre kényszerített terrornak az alapjaT A felekezetek — ismétlem — állami törvény miatt vannak arra kénysze­rítve, hogy nem engedve a maguk lelki birtok­állományát, kénytelenek ezen a téren harcolni és egymással is 1 harcolni. Szeretném újból hangsúlyozni, hogy gravaminális hang % kese­rűség és epéskedési nélkül, sőt ennek még az árnyéka nélkül is teszem szóvá ezt a kérdést. Szeretnék rámutatni arra, hogy a reverzális­kérdés napirendretűzése véleményünk szerint sürgős volna, de ha a maeryarsáer egészségesen éi akkor ha nem most, die később okvetlenül el kell jönnie ennek az alkalomnak. Lehet, hogy hiáíba emeljük fel most is szavunkat, do kötelességünk a veszedelmet akkor is meglnál­tani, ha nines füL amely meghallja. Köteles­63

Next

/
Thumbnails
Contents