Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

45Ô Az országgyűlés képviselőházának 318. megerősítésének, szellemi ós lelki birtokállománya szaporításának nagy kötelezettsége. Ennek a megmaradásnak a parancsa és az e körüli aggályok jelentkeznek a másik nagy témakörben, a közellátás területén ia A beszédekben két alapgondolatot látunk. Hibáztatják az erre a célra (szolgáló organizációt, a közellátási organizációnkat, amelyben elég sok zökkenő van, de amely — ezt talán nyugodtan megállapíthatjuk — mégis fejlődő és tökéletesedő organizáció. De nagyon sokan rámutattak a dolgok másik oldalára is. Nem csupán, az organizációban van baj, hanem abban az organizmusban is, amelynek számára az organizáció van, a magyar társadalomlban, a közellátást igényiő magyar közösségben, amely egy, rossz organizmusnak, egy hibás és megjavítandó, átnevelendő organizmusnak néha a hisztériáig fokozódó beteges tüneteit mutatja. Csak a kettőnek, az organizmusnak és az organizációnak további orvoslásai, / fejlesztése és gyógyítása hozhat igazán tartós javulást a rajtunk kívül álló tényeken, az időjárási és termésitényezőkön kívül. De ugyancsak a megmaradás gondolatával áll kapcsolatban az is, hogy erőé hangsúlyt kaptak a köz jólétre, a szociális kérdéskomplexusra vonatkozó hozzászólások is, az őrségváltás, az átállítás is, amelyet némelyek mint meglévő konkrétumot örömmel nyugtáznak, mások mint kezdő lépéseket és inkább ezután megvalósítandó és erőteljesebben megvalósítandó posztulátumot tekintenek és a végrehajtásnak még erősebb tempóját követelik. Egyszóval erősebben jelentkeznek a közgazdasági, ipari ós kereskedelmi élettel kapcsolatos témák. Ugyancsak kiemelkedő gondolatképen jelentkezik az egység, az összefogás kívánása. Itt nemcsak azoknak a felszólalásoknak örültünk, amelyek a mi pártunk, a többségi párt részéről hangzottak el, hanem különösképpen azoknak, amelyek az úgynevezett ellenzéki pártok oldaláról jöttek. Már maga ennek a hangnak a sűrű jelentkezése is biztosíték arra, hogy ez az egység kialakulóban, előrehaladóban van. Ebből a témakörből utoljára, de nem utolsónak, azt hisszük, kötelességünk megemlíteni, hogy ha nem is mindig kimondott szavakkal, ha nem is expressis verbisi, de igen sok ibeszéd, hozzászólás tónusa, hangja, gondolatai mögött ott állott egy, az egész Magyarországon minden magyar lelket uralkodóan eltöltő gondolat, a kormányzónk iránti bizalom, szereltet és rendíthetetlen hűség. (Ügy van! Ügy vcml, a jobb* oldalon.) De számon szeretnők még tartani ebben a leltározásban a látásunk szerinti új hangok jelentkezését is. Üj hangnak hallottunk egy bizonyos heroizmust. A hősiesség hangját hallottuk itt felcsendülni. És azt is örömmel nyugtázom, hogy a Ház több oldaláról, ha nem is minden oldaláról, a hősiesség hangját hallottuk felcsendülni azzal a nagy sorspróbával. azokkal a nagy és erős feladatokkal, áldozatvállalásokkal kapcsolatban, amelyekben benne vagyunk és amelyeik előtt állunk. Örültünk ennek a hangnak, nem. ismeretlen hang ez és a magyarság lelkének legmélyebb forrásaiból fakad fel éppen a legnehezebb időkben. Azért látjuk a nemzeti lélek egészséges, Ígéretes jeleképpen, hogy ez a hang most is jelentkezik. Aztán ugyanilyen jóleső érzéssel hallottuk egy jelszómentes elmélyült lelkiségű kereszténységnek hangját, éspedig nem csupán a Ház papképvisielőitíőL akiknek elvégre többé-keilése 1Ö42 december 2-án, szerdán. vésbbé hivatásukból folyó kötelességük ezt a hangot is megszólaltatni, hanem hallottuk úgynevezett világi képviselőiktől is. T. Ház! Ezen a ponton rá kell mutatnunk arra, hogy az elv és az élet, a törvény és a gyakorlat között mindig volt valami distancia, félő azonban, hogy ennek a di&tanciának különben csak keskeny rése szakadékká szélesülhet és mélyülhet. Ma a törvény és az élet között egyre szélesebb kezd lenni ez a rés. Nem akarnám azt mondani, hogy a magyar élet esetleg egy különös farizeizmus veszélye fenyegeti, azonban aggasztó jelenségek egész sora szól arról, hogy hiába mond valamit az állami törvény, az élet j hallgatólagos jóváhagyással, tudomásul nem vétellel ettől egészen eltérő gyakorlatot követ. A feketepiacnak nemcsak gazdasági és lélektani okai vannak, hanem ebben gyökerező etikai okai is. Ezt az etikai kettősséget, amely egyre kevesebb lelkiismereti ur daláss al követi el a nyilván törvénybe ütköző cselekményeket, elsősorban ennek az oldalnak, a mély és tiszta keresztény etikumnak kell megszüntetnie kemény kézzel. T. Ház! Hadd hozzak fel erre nézve csak egy apróbb példát. Egyik barátomnál; cselédváltozás volt. Amikor az egyik új pályázó jelentkezik, megjelöli fizetési igényeit és azt mondja: Na, és természetesen a hallgatási díj. Barátom megkérdezi, hogy miféle hallgatási díjról beszél. Azt feleli: Arról, amit azért adnak, mert nem mondom el másnak, ha valamit feketén tetszenek vásárolni. (Derültség.) Ami- \ kor barátom azt mondotta: Jegyezze meg magának, hogy mi feketén nem vásárolunk semmit, és éppen azért semmiféle hallgatási díjról nem is akart tudni, akkor a cseléd így szólt: Ilyen élhetetlen emberekhez nem is jövök szolgálni. (Egy hang jobbfelől: Előzőleg zsidóknál szolgálhatott! — Egy hang a balközéven: Esetleg másoknál is!) Ez a példa is dokumentálja, hányféleképpen jelentkezhetik ez a közösségi életünk legmélyebb gyökérszálait feltétlenül veszélyeztető kettősség, amit úgy nevezünk, hogy az elv és élet közötti distancia. örültünk azonban ennek az etikumnak azért is, mert nem csupán az (erkölcsiség, hanem a legnemesebb és legelőmozdítóbb szenvedély, a hit formaijában is jelentkezett. Rá kell mutatnom arra, hogy a hitetlen mindig tehertétel volt a közösség életében. A hitetlen ember tartósan még két szalmaszálat t sem tudott összetenni, nem pedig országot építeni. A hitetlenség olyan közösség életében, mint a vékony jégen való járás. Egy-két embert a vékony jégréteg is elbir, bár ezek is a halálos veszély kockázatát viselik, a tömegek alatt azonban mindig beszakad a vékony jég. Vájjon nem. azt látjuk-e, hogy valahányszor a magyarság végzetesen a jég hátára, a pusztulás zónájába került, a hitetlen emberek vitték oda és tévesztették odáig? T. Ház! Erőteljes gondolatként jelentkezett az idén a nemzetiségi kérdés. Az a véleményünk, hogy az a bizonyos szemelvényes összeállítás, a költségvetési megajiánlási beszédrészleteket tartalmazó évkönyv, már csak azért is megérné a költséget és a fáradságot, mert dokumentálná, hogyan beszél a mai képviselőház a nemzetiségi kérdésről. A hang nemessége, a mondanivaló emelkedettsége tükröződik vissza ezekben a hozzászólásokban.