Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. 449 dokumentálódnék az, hogy nem repül el az itt elmondott szó nyomtalanul, hogy rögzítődik mindaiz a gondolat, amely országépítő céljaink érdekében felmerül, mégpedig rögzítődik nemcsak — a derék parlamenti gyorsírók révén — az értesítőkben, hanem a hatalom mikénti gyakorlásának súlyát és felelősségét viselő miniszterek, kormánytényezők válaszaiban is. Itt külön köszönetet mondunk azoknak a minisztereknek, akik a képviselők hozzászólásaira, aggályaira, ha még olyan visszatérő problémákat vetettek is fel, ha még annyiszor elhangzott részleteket tettek is újból és újból szóvá

b apró lékosan feleltek. Külön megköszönjük a kultuszminiszter úrnak e téren való szolgálatát. (Éljenzés jobbfelMJ De nemcsak aßt kellene dokumentálni, hogy az itt elmondott gondolatok eljutnak illetéke® helyekre, hanem szeretnénk egy konkrétumot is javasolni exrie nézve. A Ház az állam és a nemzet életének fontos tényezője és a Ház működésének — amint erre reámutattunk — egyik legfontosabb életszakasiza éppen a költségvetési és a megajánlási vita. Ez a Öó értelemben vett politikai életműködés kétségkívül alkalmáéi arra, hogy tükörképet adjon. Ezt a tükörképet meg kellene rajzolni. Egészen konkretem arra gondolunk, hogy minden esztendőben ki kellene adni egy szemelvényes összeállítást a képviselők »hozzászólásaiból — pártállásra való tekintet nélkül — és a válaszoló miniszterek beszédeiből. Nem teljes beszédeket közölne ez a kiadvány, hanem — ismétlem — csak, jellemzőbb szemelvényeket. Annál inkább merem ezit az igénytelen elgondolásunkat itt elmondani, mert amikor ezt megemlíteni alkalmunk volt, a Ház kiváló és magas szellemiségű tagjai közül többen helyeselték ezt a gondolatot. Sok haszna lenne egy ilyen kiadmánynak. Nem beszélve arról, hogy kortörténeti dokumentum lenne arra, hogy a világégés köaepén az ősi magyar alkotmányba ágyazódó magyar parlament a szuverén magyar országgyűlés íme állandóan él, dolgozik, véleményt nyilvánít, termel, sok más előnye is lenne. Megállapították! többen, hogy nívósak voltak az itt elhangzott viták, csak kissé részvétlenek. Ha azonban tudnák a hozzászóló képviselők, hogy ebből a szempontból is a nyilvánosság szeme és ellenőrzése elé kerül mindaz, amit itt elmondanak, akkor — minthogy a jónál is van jobb — még ez a nívós vita is nyerhetne színvonalban. De hozzájárulna ez a káadnjány az ország közvéleményének tájékoztatásához is. A közvéleménynek ilyen vagy olyan alakulása tekintetében a Háznak feladata ésfelelőssége van. Ami itt történik, az egy 14 milliós ország számára jelenthet gondot vagy gondoskodást, könnyebbülést vagy súlyosbodást. Azért kell, hogy ez az ország tájékozva legyen arról, ami itt történik. Ahol nincs tájékoztatás, ott keletkeznek; egyébként isi a kitalálások, a tévutak, a tévedések vagy a szándékos megtévesztések. De azéírt is szükség volna egy ilyenféle tükörképre, mert ez segítene a nagy közös erő és az irányvonalak kialakításában, előrajzolódásában; segítene arra, hogy ebben az országban talán éppen a legtisztább látásra vágyók előtt szintejtlkusabb, együtthatóbb látás alakuljon ki. T. Ház! Minden költségvetési és, megajáulási vitának megvannak a maga visszatérő témái, de ezek mellett megvannak a maga uralkodó gondolatai is és néha nemcsak aiz a jellemző egy ilyen vitaanyagban, ami a gondolatokból feltűnően, kiemelkedően jelentkezik, hanem az is, ami elmarad. A következőkben éppen ebből a szempontból szeretnék egy rövid leltárt készíteni az idei megajánlási és költségvetési vitáról, természetesen nem vindikálva magunknak azt, hogy ez hiteles leltár, csak a Ház egyik tagjának a szerény látása. Jellemzőnek tartjuk, hogy mennyire eltűnt a fizikai és szellemi munkanélküliségnek, - az állástalanságnak rémét felvetegető hozzászólá- . sok áradata, amely a korábbi vitákban olyan sűrűn szerepelt. Sőt most éppen ellenkezőleg, a munkaerőhiány panaszai jelentkeznek minden téren. Itt eszünkbe jut, hogy igen, most munkaerőhiány van, de egyszer tudunk-e majd a békeharcokra, a nagy célok kelljére is minden kezet és fejet igénybevevő magyar mozgó- , sítást csinálni? Sokat halkult látásunk szerint a revíziónak nem annyira a gondolata, mint inkább a hangja. Nem a hangoskodó revízióra gondolunk itt, hanem a minden magyar számontartó, visszahozó szolidáris magyar hazaszeretetre és magyar szeretetre. És, ha eltettük is a revízió nagy konkrét céljainak sürgetését a háború utánra, a róla való nem beszélés nem jelenti és ne is jelentse., hogy nem gondolunk rá és nem tartanok számon. A közelmúlthoz; képest csökkent erővel és terjedelemben jelentkezik a magyarországi zsidókérdés problémaköre. Pedig ha baj volt, ha probléma volt eddig, akkor semmivel sem * lett kisebb baj és kisebb probléma. (Egy hang a középen: Sőt!) Ezen a listán kell benyomásunk szerint számontartanunk a népi gondolat sorsát, ami szinten kevesebb képviseletet kapott a mostani vitában. De idetartozik a földreform, az öszszeferhetlenseg kérdéseinek némileg háttérbe kerülése is. Ennek részben megvan az indokoltsága, de ne

m szeretnők, ha csak azért, mert mas témák voltak, megszűnnének ezek a Ház közvéleményében és szónokainak ajkán továbbra is témák lenni. r A nyereséglistára írjuk ellenben azt a veszteseget, amely a pártviták, a személyi ellentétek területén jelentkezik. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy itt az ellentéteknek bizonyos tompulasa, a részeknek bizonyos összehamgolódasa tapasztalható, sajnálatos kivételektől eltekintve, amilyenek még mindig megesnek. (Palló Imre: Például?) Rá szeretnék mutatni ezután a gondolatkör után az idei költségvetési vita domináns gondolataira. Elvileg leguralkodóbb. gondolatnak láttuk az egész költségvetési és megajánlási vita során a magyar megmaradás gondolatát, azt a sokfelekep nyilatkozó, sokfélekép hangot Jrapo es fogalmazódó szüksége*, hogy a magyarságnak ezt a világégést becsülettel átvészelve r állnia kell, hogy a magyarságnak minden vészen és viharon át meg kell maradnia. (Tóth József: Ez mindennél fontosabb.) Gyakorlatilag ez a nagy elvi és igazán minden megnyilvánulásában örömmel hallott gondolat jelentkezik a llétfunkciók területén. A honvédelmi tárca területén ebben a Házban nem lehet olyat és annyit kérni a magyar honvédség számára^ amit és amennyit ez a Ház pártkülönbség nélkül meg ne adna. (Ügy van! Ügy van!) Űj fogalomképpen jelentkezik ezen a téren és az öntudatosítása maga megér egy minisztériumot, a nemzetvédelem gondolata, a, nemzet külső és belső, tjestében és lelkében való