Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

446 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. ezt a tévedését a (nyilvánosság előtt be is­ismeri. (Vájna Gábor: 12.000-en esak Szlová­kiából jöttek be!) Tegnap nem kívántam személyes kérdésben felszólalni Vámos igen t. képviselőtársam be­szédével foglalkozva, mert ma úgyis sorra­kerültem és mert azt mondotta, hogy jóhisze­műségemet nem vonja kétségbe a Deák Leó ügyében elmondott beszédemben. Vámos kép­viselőtársam tegnap felolvasott egy levelet, amelyben igazolták Deák Leó hazafias magra­tartását a megszállás alatt. Ebben a levélben egy pár mondat volt arról, hogy itt suttogó propaganda* bátamögötti stb. aknamunka fo­lyik. Ha valaki akár ,a levél írói közül, akár más ezt rám értené, ezt a leghatározottabban visszautasítom, mert én, mint magyar törvény­hozó, a legegyenesebbeni jártam el akkor, ami­kor egy magyar bírósági tárgyaláson nyilvá­nosságra került ügyet idehoztam a Ház nyil­vánossága elé, azért, hogy ha igaz, akkor olyan ember, akire ezt a vádat rásütötték vagy akiről állítják és az beigazolódott, nem való olyan magas közjogi méltóságba, politi­kai beosztásba, ahol van, ha pedig nem igaz, akkor szerezzen magamak elégtételt. Elhiszem, hogy Deák Leó magyarsága ki­fogástalan volt, csak azon csodálkozom, hogyan hagyhatta a visszacsatolás után másfél eszten­deig magán ezt a súlyos! vádat és remélem, hogy ha úgy áll minden, amint ezt Vámos t. képviselőtársául mondta, akkor meg fogja^ ta­lálni a módját, hogy bíróság előtt is elégtételt kapjon és ez nyilvánosságra is kerüljön, mert lehetetlen, hogy főispáni tisztséget viseljen egy olyan ember, akin ilyen súlyos vád van. A kérdés teljes tisztázásához ugyanis még annyit kell mondanom, hogy egy bírósági tárgyaláson a bíróság egy olyan könyvnek alapján hozott ítéletet, amely azokat állította a főispán úrról, miket én itt elmondtam. Semmi mást én itt föl nem hoztam ellene, mint ami a bíróságon el­hangzott és aminek alapján a bíróság ítéletet hozott. Szeretném, ha ez az ügy megnyugta­tóan nyerne elintézést ós nyilvánosságra ke­rülne azután az elintézés módja is. Egyébként a bácskai állapotokkal kapcso­latosan ismét csak fel kell hívnom a belügy­miniszter úr figyelmét valamire. A múlt héten megint rálőttek magyar rendőrökre Zomborban fegyveres szerbek. (Mozgás és zaj a szélsőbal­oldalon.) Zsilinszky képviselő úr itt nagy beszédet tartott arról, hogy béküljünk ki a> szerbekkel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Délszlávok­kal! TJgy mondta!) Először délszlávokat emle­getett, később szerbeket, de nem mondta meg, hogy Nedicsékkel béküljünk-e ki. vagy Mihailo­vics Dragaval, a partizánokkal. Szerettem volna, ha megmondja, mert ma úgy tudom, ez a két irányzat egymással harcban áll. Mi ta­gadjuk, hogy délszlávok vannak és nekem az az érzésem, hogy itt nem; Bajcsy beszélt, hanem Zsilinszky, a szláv vérű (Derültség.) nem tudja megtagadni vérét. Annál inkább ez az érzésem, mert nagyon kifogásolta, hogy itt legyen olya'n mozgalom, amely a magyar fajnak megerősíté­sére törekszik, mert ez a megerősítés csak a nemzetiségek rovására mehet. (Zaj a szélsőbal­oldalon.)^ Ezt tagadom. Minden fajnak, minden «épnek joga van magát megerősíteni úgy, ahogyan tudja és mi igenis a magyarokat akarjuk megerősíteni és semmiféle délszlávo­kat, nekünk elsősorban ez a fontos. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Nagyon csodálkozom, hogy ezek után ő még azt merte mondani, hogy fajvédő. Fajvédő volt, t. Ház. Annyira fajvédő volt, hogy meg vagyok róla győződve, ha az, 1920-as években — és azt hiszem, Lipcsey képviselőtársam szin­tén osztja ezt a véleményemet — valaki azt mondta volna: »Te még a Szociáldemokrata Párt hivatalos lapjába, a Népszavába cikket írsz és Peyerrel fogsz itt komázni«, azonnal Achim András sorsára jutott volna, mert be­lelőtt volna pisztollyal legalább kettőt. Ezzel szemben, sajnos, szomorúan kell megállapíta­nom, hogy a Move, volt országos elnöke ma a Népszavába ír cikket és a képviselőházban ilyen beszédeket mond el és még hozzá a füg­getlen szabad Magyarország jelszavait hangoz­tatja akkor,* amikor legnagyobb és legveszedel­mesebb ellenségünkkel, a szerbekkel való kibé­külést sürgeti. Nagyon jói tudjuk, mi áll ennek a háta mögött. Sajnos, nem áll az embernek módjá­ban megakadályozni, hogy ilyen fölszólalások elhangozzanak, senkinek sem áll módjában a mai parlamentáris rendszer mellett. így az ember kénytelen nézni azt, hogy akkor, amikor honvédeink kint a legsúlyosabb harcot folytat­ják a magyar nép jövője érdekében, vállvetve a nagy német birodalom hadserege mellett, a legőszintébb, a legbecsületesebb bajtársaias­ságban, s azt a bajtársiasságot a vér pecsételi meg, akkor ilyen akciókkal hátbatámadják a kint küzdő magyar frontot. T. Ház! A baloldali mozgalmak körül na­gyon sok érdekes és titokzatos eset van. Ilyen az is, hogy letartóztatnak egyes exponált bal­oldali embereket és egy-két nap multán sza­badlábra helyezik. r Nemcsak a Népszava fő­munkatársaival történik ez meg, hanem kisebb emberekkel is. Most! egy konkrét esetet hozok a Háznak tudomására, amely megint csak arra bizonyíték, hogy mennyire indokolt és alapos az aggodalmunk ebben a kérdésben. A Corvin áruházban szeptember 26-án Tóth István osztályvezető és Angéli Ferenc liftke­zelő ellen följelentés történt kommunista és t©ngelyellenes kijelentések miatt. Tizenegy ta­nút hallgatott ki a rendőrség és súlyos terhelő vallomások voltak. Szeptember 29-én a főkapi tányságon kikérdezték a tanukat és a két gya­núsítottat letartóztatták. Eddig egészen rend­ben van a dolog, de három-négy nap múlva ez a két gyanúsított szabadlábon volt és elfog­lalta régi beosztását. (Mozgás és zaj a szélső­baloldalon.) Ettől kezdve a terhelő vallomást tett tanukat különböző bosszantás és üldöztetés érte; azok közül, akik megmondták nyíltan, hogy ezek milyen kommunista kijelentéseket tettek, többnek már felmondták az állását és elbocsátották. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Most ezek a tanuk elmentek a rendőrségre és azt mondták: TJram, mi nyi'ltan megmondtuk, hogy ez az igazság és minket eh bocsátottak állásunkból. A rendőrfogalmazó pedig azt mondta: Én, sajnos, nem tudok ezen segíteni; olyan garanciáikat nyújtott a Corvin­cég vezetősége, hogy kénytelenek vagyunk szabadlábra helyezni őket és nem tudunk tenni semmit. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon és a jobbfelől. — Horváth Ferenc: Ki az a vezető ségf. Ki ott a vezetői — Gr. Festetics Do­monkos: Ki ott a vezető? — Egy hang a szélso­baloldalon: Gróf kollégád!) Teljesen érthetet­lennek tartom ezeket a dolgokat. Nem tüdőm.

Next

/
Thumbnails
Contents