Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. ellátást sem kapnak, ez az összeg megfelelően kiesik az Ő aomiígyis gyengén megállapított keresetükből. Ezeknek figyelembevételével ál­iapítottáik! meg annakidején a bányászok kere­setét, ameliy naponta 4.80 és 6.50 pengő között mozgott. Ha ehhez hozzászámítom a 30%-os béremelést, akkor körülbelül 180 pengő kö­rüli havi összeg jön ki. A bányász talán a legnehezebb fizikai mnnkát végzi, a tavalyi bányaszerencsétlenségre gondolva mondhat­nám, állandó életveszélyben dolgozik a föld alatt, a legsúlyosabb helyzetben és akkor egy családos bányász havonta 1(H)—180 pengőt_ kap, amikor 5—6 gyermeke is van. Ebből ma jófor­mán csak éhen lehet halni, nem pedig becsü­letesen, emberi módra megélni. De hogyan kívánjuk má a; bányász^ munkateljesítményé­nek fokozását, amikor fizikailag annyira le van romolva, hogy nem képes az erejét job­ban kifejteni. Ezeknek az embereknek min­dent meg kellene adni, hogy minél jobb erő­ben legyenek és minél jobban tudjanak dol­gozni. Itt felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy nem lehet általánosítani és olyan rendeleteket kiadni, mint amilyen például a szappanrende­let, mert ami — mondjuk — tisztviselő ember­nek, középosztálybeli embernek, vagy kereske­dőnek megfelelő mennyiség, az nem felel meg egy olyan bányásznak, akinek a, szénporból egészségügyi szempontból is teljesen ki kell, hogy mosakodjék. Az ilyen embernek lehetet­len ugyanakkora sziappaniadagolt megállapí­tani, mint a többieknek. Tehát ezen a téren is sürgős intézkedésre van szükség. T. Ház! Sokat hallottunk a lelki megbéké­lésről, arról, hogy különösen most a háború idején össze kell fogni az erőket. Ezzel szem­ben mit látunk? Ujabban előhúznak a hajuk­nál fogva régi, háromesztendős ügyeket a nemzetiszocialista mozgalmakban elkövetett állítólagos bűncselekmények ügyeit.^ Három év múlva éppen az elévülés határidejében, az el­évülés napján adják ki a vádiratot. Ha súlyos bűncselekmény történt, akkor az ügyészség, a bíróság felelős érte. hogy három éven keresz­tül nem tudtak vádat emelni, nem állították a bűnösöket a magyar bíróság elé, d© ha nem ilyen súlyos és nem ilyen veszedelmes az a bűncselekmény, akkor most a háborúiban miért húznak elő 1939-es ügyeket? Személyesen adtam át az igazságügyminisziter úrnak errevonat­kozó észrevételeinket. Ilyen régi, háromeszten­dős ügyek előhúzogatásia semmiképpen sem szolgálja a lelki megbékélést. Ugyanakkor aat latjuk, hogy kommunista­mozgalmak pereiben — most volt annak a kommunista pernek a tárgyalása, r amelyet: Vájna igen t. képviselőtársam itt szóvátett — kihirdetik az ítéletet és a legtöbb büntetést kapott egyén az ítélet kihirdetése után, annak ellenére, hogy letartóztatásban volt, meg tudott szökni. (Mozgás és feíMáltások a szélsőbalolda­lon: Hogy lehet ezí) És .ezek után Peyer Ká­roly kijelenti, hogy ő tőlük soha sem szökött meg senki. Ö tőlük! — almikor Kun Béláék, Ga­ramiak, Böhm Vilmosék és valamiemnyien^ tö­megesen, vonatszámra emigráltak az ő segítsé­gé vei, aki írt a határra, — mint hallottuk r — hogy engedjék ki őket békességben fejenként 10.000 koronával'. És, sajnos, megtörténhetett, hogy ezen a kijelentésén igen t. képviselőtárs saink közül néhányan, derülitek, ez tetszett és elfelejtették, hogy ez az einher 1919-ben a kom­munista parlament tagja volt, hogy mialatiti itt ülése 1942 december 2-án, szerdán. 445 tanácskoztak, — mint Pékár Gyula annakide­jén elmondotta — ugyanakkor kínoztak halálra magyarokat lent a parlamenti pincéjében. Na­gyon hamar felejtünk (Úgy van!! Ügy van!) és én mindig csodálkozom túloldali t. képviselő­társaimon, hogy ilyen emberek beszédét szó nélkül végig tudják hallgatni hogy nem hábo­rodnak fel azon és nem 1 jut eszükhe, hogy mit csináltak ők velünk 1919-ben. Üldözték és végez­ték ki legtisztább véreinket az Alföldön, Pak­son, Solton, punapatajon, Szolnokon és má­sutt. (Ügy vún! Ügy van! a szélsőbaloldalötn.) Aki pedig akkor képviselő volt, az ma is itt ülhet a Házban és elzekben a nehéz, súlyos, há­borús időkben ilyen mélyen destruáló beszé­deket tarthat. Es ami megdöbbentő, Peyer Ká­roly beszédének ezt a részét átvette a kormány hivatalos esti lapja, amelyet Benkő igen t. képviselőtársunk megtagad, azt mondván, hogy a 'Magyarország nem hivatalos lapja a kor­mánynak, hát mondjuk, félhivatalos lapja^ de én azt mondhatom, hogy aki Peyer Károly be­szédének ezt a, részét betette a Magyaror­szágba, az szégyelheti magát! (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás.) Ezek a belső politikai kérdések súlyosat) esnek latba, éppúgy, mint azok, amelyeket Vájna t. képviselőtársunk mondott el. Nag-yon súlyos kérdések ezek, ezek felett nem lehet könnyetni napirendre térni. Azt mondják, hogy itt kommunista mozgalom nincs. A közelmúlt­ban hangzott el egy ítélet Bácskában: 15 ha­lálos ítéletet mondottak ki kommunista perből kifolyólag. Csepelen megint kommunista röp­cédulákat szórnak, nem is egyfélét, hanem há­rom-négyfélét. Nyomdában előállított kommu­nista röpcédulák vannak forgalomban most napjainkban.^ Ezek nem olyan tünetek, amelye­ken egy f fölényes belügyminiszteri gesztussal túl tudnók tenni magunkat, mert ez igenis nekünk ma élet-halál kérdés és a belügy­miniszter úrtól a leghatározottabban elvárjuk, hogy közismert erélyével most elsősorban ezek ellen a nemzetet létalapjában veszélyeztető mozgalmak ellen fordul. (Vájna Gábor: Ezek a patkányok 1919-ben is így kezdték!) Egyébként a belügyminiszter úr kijelenté­sével nem szándékozom vitába szállni. Télie­sen egyetértek vitéz^ Imrédy Béla igém t. kén­viselőtársam beszédének azzal a részével, ame­lyik foglalkozott a belügyminiszter úr kijelen­téseivel. Egy személyes ügyemet azonban szóvá kell tennem. Én a képviselőházban a belügyi költségvetés tárgyalásánál foglalkoz­tam a magyar királyi rendőrség kérdésével. Ezeket az adataimat a miniszter úr igyekezett megcáfolni. Arra kérem, kérje be a rendőr­legénység ruházati és fegyverzeti felszerelési könyveit és győződjék meg arról, hogy kinek van igaza, nekem-e vagy neki. Majd megfogja látni, hogyan van a rendőrség ruházattal és felszereléssel ellátva, mert ezeket az adatokat nem lehet utólag helyesbíteni. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Egyébként, amikor a Galíciából bejött zsidókról beszéltem, azt a kijelentést tette, hogy tévedek. Mire én azt mondottam a mi­niszter úrnak: utánanézek és ha tévedek, ak­kor tudomásul veszem és megnyugszom. Azon­ban a miniszter úrban nem volt annyi bátor­ság, hogy a Ház nyilvánossága előtt bevallja, hogy ő tévedett, mert nem 12.000. hanem még több zsidó költözött be Galíciából, amit a nyomozás megállapított. Ha tehát a minisztf­ár meggyőződött erről, elvártam volna, hoerv 62*

Next

/
Thumbnails
Contents