Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. ellátást sem kapnak, ez az összeg megfelelően kiesik az Ő aomiígyis gyengén megállapított keresetükből. Ezeknek figyelembevételével áliapítottáik! meg annakidején a bányászok keresetét, ameliy naponta 4.80 és 6.50 pengő között mozgott. Ha ehhez hozzászámítom a 30%-os béremelést, akkor körülbelül 180 pengő körüli havi összeg jön ki. A bányász talán a legnehezebb fizikai mnnkát végzi, a tavalyi bányaszerencsétlenségre gondolva mondhatnám, állandó életveszélyben dolgozik a föld alatt, a legsúlyosabb helyzetben és akkor egy családos bányász havonta 1(H)—180 pengőt_ kap, amikor 5—6 gyermeke is van. Ebből ma jóformán csak éhen lehet halni, nem pedig becsületesen, emberi módra megélni. De hogyan kívánjuk má a; bányász^ munkateljesítményének fokozását, amikor fizikailag annyira le van romolva, hogy nem képes az erejét jobban kifejteni. Ezeknek az embereknek mindent meg kellene adni, hogy minél jobb erőben legyenek és minél jobban tudjanak dolgozni. Itt felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy nem lehet általánosítani és olyan rendeleteket kiadni, mint amilyen például a szappanrendelet, mert ami — mondjuk — tisztviselő embernek, középosztálybeli embernek, vagy kereskedőnek megfelelő mennyiség, az nem felel meg egy olyan bányásznak, akinek a, szénporból egészségügyi szempontból is teljesen ki kell, hogy mosakodjék. Az ilyen embernek lehetetlen ugyanakkora sziappaniadagolt megállapítani, mint a többieknek. Tehát ezen a téren is sürgős intézkedésre van szükség. T. Ház! Sokat hallottunk a lelki megbékélésről, arról, hogy különösen most a háború idején össze kell fogni az erőket. Ezzel szemben mit látunk? Ujabban előhúznak a hajuknál fogva régi, háromesztendős ügyeket a nemzetiszocialista mozgalmakban elkövetett állítólagos bűncselekmények ügyeit.^ Három év múlva éppen az elévülés határidejében, az elévülés napján adják ki a vádiratot. Ha súlyos bűncselekmény történt, akkor az ügyészség, a bíróság felelős érte. hogy három éven keresztül nem tudtak vádat emelni, nem állították a bűnösöket a magyar bíróság elé, d© ha nem ilyen súlyos és nem ilyen veszedelmes az a bűncselekmény, akkor most a háborúiban miért húznak elő 1939-es ügyeket? Személyesen adtam át az igazságügyminisziter úrnak errevonatkozó észrevételeinket. Ilyen régi, háromesztendős ügyek előhúzogatásia semmiképpen sem szolgálja a lelki megbékélést. Ugyanakkor aat latjuk, hogy kommunistamozgalmak pereiben — most volt annak a kommunista pernek a tárgyalása, r amelyet: Vájna igen t. képviselőtársam itt szóvátett — kihirdetik az ítéletet és a legtöbb büntetést kapott egyén az ítélet kihirdetése után, annak ellenére, hogy letartóztatásban volt, meg tudott szökni. (Mozgás és feíMáltások a szélsőbaloldalon: Hogy lehet ezí) És .ezek után Peyer Károly kijelenti, hogy ő tőlük soha sem szökött meg senki. Ö tőlük! — almikor Kun Béláék, Garamiak, Böhm Vilmosék és valamiemnyien^ tömegesen, vonatszámra emigráltak az ő segítségé vei, aki írt a határra, — mint hallottuk r — hogy engedjék ki őket békességben fejenként 10.000 koronával'. És, sajnos, megtörténhetett, hogy ezen a kijelentésén igen t. képviselőtárs saink közül néhányan, derülitek, ez tetszett és elfelejtették, hogy ez az einher 1919-ben a kommunista parlament tagja volt, hogy mialatiti itt ülése 1942 december 2-án, szerdán. 445 tanácskoztak, — mint Pékár Gyula annakidején elmondotta — ugyanakkor kínoztak halálra magyarokat lent a parlamenti pincéjében. Nagyon hamar felejtünk (Úgy van!! Ügy van!) és én mindig csodálkozom túloldali t. képviselőtársaimon, hogy ilyen emberek beszédét szó nélkül végig tudják hallgatni hogy nem háborodnak fel azon és nem

1 jut eszükhe, hogy mit csináltak ők velünk 1919-ben. Üldözték és végezték ki legtisztább véreinket az Alföldön, Pakson, Solton, punapatajon, Szolnokon és másutt. (Ügy vún! Ügy van! a szélsőbaloldalötn.) Aki pedig akkor képviselő volt, az ma is itt ülhet a Házban és elzekben a nehéz, súlyos, háborús időkben ilyen mélyen destruáló beszédeket tarthat. Es ami megdöbbentő, Peyer Károly beszédének ezt a részét átvette a kormány hivatalos esti lapja, amelyet Benkő igen t. képviselőtársunk megtagad, azt mondván, hogy a 'Magyarország nem hivatalos lapja a kormánynak, hát mondjuk, félhivatalos lapja^ de én azt mondhatom, hogy aki Peyer Károly beszédének ezt a, részét betette a Magyarországba, az szégyelheti magát! (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás.) Ezek a belső politikai kérdések súlyosat) esnek latba, éppúgy, mint azok, amelyeket Vájna t. képviselőtársunk mondott el. Nag-yon súlyos kérdések ezek, ezek felett nem lehet könnyetni napirendre térni. Azt mondják, hogy itt kommunista mozgalom nincs. A közelmúltban hangzott el egy ítélet Bácskában: 15 halálos ítéletet mondottak ki kommunista perből kifolyólag. Csepelen megint kommunista röpcédulákat szórnak, nem is egyfélét, hanem három-négyfélét. Nyomdában előállított kommunista röpcédulák vannak forgalomban most napjainkban.^ Ezek nem olyan tünetek, amelyeken egy f fölényes belügyminiszteri gesztussal túl tudnók tenni magunkat, mert ez igenis nekünk ma élet-halál kérdés és a belügyminiszter úrtól a leghatározottabban elvárjuk, hogy közismert erélyével most elsősorban ezek ellen a nemzetet létalapjában veszélyeztető mozgalmak ellen fordul. (Vájna Gábor: Ezek a patkányok 1919-ben is így kezdték!) Egyébként a belügyminiszter úr kijelentésével nem szándékozom vitába szállni. Téliesen egyetértek vitéz^ Imrédy Béla igém t. kénviselőtársam beszédének azzal a részével, amelyik foglalkozott a belügyminiszter úr kijelentéseivel. Egy személyes ügyemet azonban szóvá kell tennem. Én a képviselőházban a belügyi költségvetés tárgyalásánál foglalkoztam a magyar királyi rendőrség kérdésével. Ezeket az adataimat a miniszter úr igyekezett megcáfolni. Arra kérem, kérje be a rendőrlegénység ruházati és fegyverzeti felszerelési könyveit és győződjék meg arról, hogy kinek van igaza, nekem-e vagy neki. Majd megfogja látni, hogyan van a rendőrség ruházattal és felszereléssel ellátva, mert ezeket az adatokat nem lehet utólag helyesbíteni. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Egyébként, amikor a Galíciából bejött zsidókról beszéltem, azt a kijelentést tette, hogy tévedek. Mire én azt mondottam a miniszter úrnak: utánanézek és ha tévedek, akkor tudomásul veszem és megnyugszom. Azonban a miniszter úrban nem volt annyi bátorság, hogy a Ház nyilvánossága előtt bevallja, hogy ő tévedett, mert nem 12.000. hanem még több zsidó költözött be Galíciából, amit a nyomozás megállapított. Ha tehát a minisztfár meggyőződött erről, elvártam volna, hoerv 62*