Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
34 Az országgyűlés képviselőházának SlÖ. előmozdítása helyett mindenüvé, ahová csak I lehet, magyarokat tenni, mert osak akkor remélhetjük azt, hogy hős magyar honvédeink diadalmas hazajövetelük után kijelenthetik, hogy amíg ők távol a harctereken küzdöttek, mi idehaza megtettük köteleségünket. Miután ezt nem látom biztosítva, a költségvetést neirn fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Nagy Ferenc jegyző: vitéz Zerinváry Szilárd! Elnök: Nincs jelien, jelentkezése töröltetik.. Szólásra következik ? Nagy Ferenc jegyző: Szaibó Gyula! Elnök: A képviselő úr ninos jelen, jelentkezése töröltetik. Következük? Nagy Ferenc jegyző: KJeintzel Ede! Elnök: Keintzel Ede képviselő urat illeti a szó. Keintzel Ede: T. Ház! A hazai német népcsoport vezetősége azon az állásponton van, hogy nem viszi a népcsoport kérdésiéit a nagy nyilvánosság elé, mert; úgy véli, hogy sokkal inkább szolgálja a magyar és német nép közötti barátság és megértés ügyét, h t a a felmerülő vitás kérdéseket a felelős^ kormánytényezőkkel való közvetlen érintkezés útján iparkodik megoldani. Ezt az álláspontot mi népi német képviselők mindig szigorúan szem előtt tartottuk és tartjuk, abban a meggyőződésben és annak világos felismeréséiben, hogy a magyarországi német népcsoport a hazája és n€pisége iránti hűség szintézisének jegyében áll. Ez a szintézis hitvallásunk, amiből következik, hogy -törekvésünk Magyarország és a Német Birodalom jó barátsági és szövetségesi viszcnyát is minden erőnkkel szolgálni, nem pedig ittlétünkkel e barátságot jelzálogként megterhelni. A magyar Szent Korona régi határainak részbeni visszaállítása és jelentősebb nemzetiségek visszatérése folytán a magyar állampolitika új köntöst öltött, de ősrégi problémával találja magát újból szemben. Aligha létezik Európában egy állami kérdés, amelynek megoldására annyi tervezet készült volna, mint a nemzetiségi kérdés. Pedig a nemzetiségi propléma egy különösen érzékeny műszerhez hasonlítható, amelynek kezelése avatott mestert igényel. A hazai német népcsoport vezetőségét úgy a múltban, mint a jelenben, az a szemrehányás érte és éri, hogy sérelmezési politikát követ. Ez •annyit jelentene, hogy az idők történését főleg • csak a saját érdekéi szűk szemszögéből ítéli meg és minden egyéb problémával szemben, mely hazáját érinti, közömbösséget tanúsít. Ez a szemrehányás alaptalan. Ahelyett, hogy más, értékesebb és nagyobb közösséget szolgáló működés szolgálatába állíthatnák energiáikat, a népcsoport képviselői mindaddig kénytelenek lesznek erőiket felemészteni apró-cseprő dolgokkal, amíg nem fog sikerülni kiküszöbölni a sérelmezési politikájukat előidéző okokat. A sérelmezési politika és annak indokai egyrészt állandó elégedetlenségek és súrlódások, félreértések ugyanannyi forrásává válnak, míg másrészt ezeknek állampolitikai kihatásai szükségszerűen ártalmasak. Gróf Tisza István volt az, ha nem tévedek, aki az ilyen kicsinyes rövidlátó nemzetiségi politikát tyúkszempolitikának nevezte el, amely sohasem vezethet egy probléma megoldáülése 1942 november 20-án, pénteken. sához, de elmérgesíti a kölcsönös bizalom atmoszféráját. Pedig ez alkotja egy ország belső és külső erejének alappillérét, mert azt a határozott meggyőződést vallom, hogy csak egy ilyen irányban is konszolidált belső állami élet helyes belpolitika biztosítja az ország eredményes külpolitikáját, nem pedig megfordítva. Nem az én feladatom és ezért nem is óhajtok egy patens megoldási módot javaslatba hozni a nemzetiségi kérdésben. De hamis szerénység volna szemet hunyni és nem látni a sérelmezési politikát előidéző okokat. Nem panaszként, hanem csupán illusztrációként akarok itt felsorolni néhány esetet, amelyeket én politikai hibákinak látok és amelyek a két utóbbi évben hazánk németségét érintették. Az első kérdést, amellyel foglalkozni fogokegyáltalában nem is említettem volna fel itt a nyilvánosság előtt, ha^ Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr tegnapi beszédében nem kifogásolta volna az állam részéről a Volksbundnak adott iskola segélyt. A Volksbund az 1940/41. iskolai évre 24.000 pengő iskolasegélyt kapott az államtól, míg az 1941/42. és az 1942/43. iskolai évre mindeddig nem kapott semmit Ezzel szemben pedig éppen a honvédelmet az ország legszentebb feladatának tekintjük és fenntartás nélkül minden áldozatot meghoztunk és meghozunk a honvédelem céljára. Egyedül a honvédsegélyakeiónk folyamán többszázezer pengőt gyűjtöttünk, de nemcsak materiális javakat, hanem véráldozatot is adtunk. Ez a válaszom egyúttal Bajcsy-Zsilinszky képviselő úrnak, aki a Volksbundnak adott 24.000 pengő iskolasegéllyel rövidítve látta a honvédelmi tárcát, de jellemző', hogy nem szólt semmit a zsidó iskolák dotálásáról, a|mi ugyanebben az időben nem 24-000. hanem kereken 300.000 pengőt tett ki. (Egy hang a balközépen: Most már megszűvúl) Számtalan intervencióim sem birták megakadályozni, hogy úgyszólván az összes, németlakta vidékeken élő és azelőtt állami szolgálatban állott erdőimérnökeinket a szélrózsa minden irányába, helyezzék el, akik ennélfogva kénytelenek voltaik azi állami mérnöki szolgálatból kilépni, mert egyébként megélhetésük veszélyeztetve lett volna. Pedig igazán nem mondhatni, hogy nem lett volna nagy szükségünk rájuk. Állami szolgálatban volt orvosaink nagyrészben állásaikból elmozdíttattak és esak számos .intervenció eredményeképpen és hosszú idő letelte után került vissza állásába egyikmásik közülök. Ugyanez történt állatorvosainkkal, akiknek egyik része állás hiányában kénytelen volt külföldre távozni. A szászok kezén lévő összes trafikjogok és italmérési engedélyek kivétel nélkül, úgyszólván egy csapásra, megvonattak és intervencióim másfél év alatt is esak részbeni eredményhez vezettek. A Délvidéken és Erdélyben kereken negyven mozgóképszínház engedélyt vontak meg néptársainktól. Csak egy hányadrészük nyerte vissza aiz engedélyét, különböző terhelő feltételek mellett. Nyilvánvaló, hogy iUyen természetű sérelmek orvoslása felemésztette, illetőleg teljesen igénybevette azokat az energiákat, amelyeket valóban nemesebb fellaldiatok érdekében is ki lehetett volna használni. Hazánkban a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban a szentistváni eszmére történik utalás,,
