Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

Àz országgyűlés képviselőházának 310. vu amely valóban mély bölfciseséget tartalmaz. Gyakran azonban olyan személyek is hivatkoznak rá, akik talán valamit hallottalk róla másoktól!, de akik alig vannak tisztában a lényegével. Az ilyen emberek nem hajlandók sem a kérdést közelebbről tanulmányozni, sem pedig az új idők kívánalmaival foglalkozni. És vannak, akik a szentistváná eszmét a saját kivánalmaik és, fix elképzelése ilk szerint interpretálják. Nem szégyenletes azonban a történelemből tanulni és abból bizonyos konzekvenciákat levonni, sőt ellenkezői eg> ez gyakran az állami lét parancsa. Gróf Apponyi Albert történelmi személyiségén nem, esett csorba azáltal, hogy mint aggastyán nyiltan beismerte az általa fiatalabb korában elkövetett ^hibákat és éppen a nemzetiségiek kérdésében új módszerek alkalmazását sürgette» rámutatván különösen arra, az alapvető hibára, hogy a magyar nemzetiségi politika csak egyéni jogokat ismert, de r nem volt hajlandó a nemzetiségi népi egységét és ezzel közjogi személyiségét elismerni. Valóban kényelmesebb dolog a liberalisztikus korszak hatása alatt belénk nevelt

r sablonok szerint okoskodni, mint bevált ősrégi eszmék irányvonalát és a;zok kiválóan magyar sajátosságát felismerve, ezeket továbbfejleszteni. Az elmúlt század második felében a francia forradalom kihatásaként a nemzetiségekből kisebbségeik lettek, és ez az egyéni ideológia tetőfokát érte el a Versailles! békediktátumokban, illetőleg az úgynevezett kisebbségi szerződésekben. Ismeretes, hogy a kisebbségi szerződéseknek szellemi megalkotói zsidók voltakEzért nem csodálkozhatunk rajta, hogy idegen szellem hatotta át azokat- Emlékezünk rá, hogy a húszas években mekkora visszatetszést és spontán ellentmondást keltett — és különösen az akkori magyar népcsoportokban is — Mello Frankónak az a magyarázata, hogy a kisebbségi védelem csupán egy átmeneti intézkedést jelent az egyénenként végbemenő teljes aszszimiláció befejezéséig. Az első világháború után létrejött nemzetiségi kongresszus, amelyeken a magyar népcsoportok vezetőszerepet vittek, önsegélyt jelentettek. Ezeken egyöntetűen a népiség eszméje vált uralkodóvá, és nem jelentőségnélküli az a tény, hogy a nemzetiségi kongresszusok felfogása már akkor összetalálkozott a német nemzeti szocialisták népiségi koncepciójával. Ténymegállapítás, hogy Erdély visszacsatolásakor nem egyénenként magyar testvérek térteik vissza hazájukba, hanem egy minden megpróbáltatásit túlélő' magyar nép. közösség. A népközösség eszméje új értékelést jelent. A nép-közösség alkotja népcsoportunk politikai fundamentumát. Nagyon jól itudjuk, hogy a politikai valóságban nem, létezik egyenlőség ós^ egyenlő értékelés. Az egyenlő értékelés csakis népi sajátság szerint lehetséges A népi sajátság pedig csak a népközösség" ben, a népcsoportban óvható meg. Minden népi életnek egyedüli hordozója a népközösség, amely a népi közösségi élet vezetéséért és fejlődésiéért kizárólagosan felelős. Ezért volt téves a, kisebbségi szerződésekben hangoztatott egyenlőség. Mindenütt, egymással szembenálló frontok felállításához vezetett. A »többség« és a »kisebbséget« ellenségként szembeállította egymással. De legalább is egy állandóan polemikus helyzet állott elő. Az ilyen téves ideológiából kiindulva ítélik meg számosan hazánkban még ma is a német népcsoport vagy a Volksbund helyzetét lése Î942 november 2Ö-án, pénteken. 35 és annak imunikáját, A napokban egyik néptársam valami engedély iránt folyamodott. Egyik ismerősömnél érdeklődve, azt a választ kaptáim,, hogy minden rendben volna, de van egy hiba a dologban, mégpedig az, hogy néptársam a Volksbund tagja. Pedig meg kell értenünk, hogy a népcsoport kérdése egy közös probléma, nemi az én, nem a i®, hanem a mi problémánk. Köszöinjük ia miniszterelnök úrnak az utóbbi időben tett ama kijelentését, amely szerint a kormánynak a nemzetiségekkel szemben követett politikája minden közhivatalnok számára is kötelező. Szimbolikusnak 'állította oda dr. Baselhi Ferenc a magyarországi német népcsoport fiainak frontszolgálatát, akik egyformán szolgálják mind hazájukat, mind anyaországukat, amikor részben a honvédcsapatok kötelékében, részben pedig a fegyveres SSnalaikulatokban a legnemesebb áldozatok kockázatával ia közös ellenség ellen küzdenek. Ezek iá tények, amelyek sok szép szónál ékesebb bizonyítékot szolgáltatnak és világos fényt vetnek a hazai német népcsoport magatartására. Ilyen tények gondolkodóba kellene, hogy ejtsék mindazokat is, akik velünk szemben kételyekkel és bizalmatlansággal vannak eltelve. Egyforma megpróbáltatáson megyünk keresztül, a mai gigantikus küzdelem egy sorsdöntő közös célért folyik,, önként felvetődik az a kérdés, hogy valóban nem vagyunk-e képesek aara, hogy kicsinyes ellentéteket kölcsönös jóakarattal és nyíltsággal áthidaljunk? Hiszen nem létezik semmi a mindennapi szürke életünkben, ami. jeleintékenyebb lehetne, mint a közös győzelem, a jövendő generációk, gyermekeink és unokáink

1 boldogsága. Ügy képzelem, hogy ma inkább, mint valaha ikellene, hogy bebizonyítsuk, hogy megértettük az idő figyelmeztető szavát. A legmélységeisebb híve vagyok a magyarnémet barátság gondolatának. Ennek feltételét pedig a kölcsföinös bizalom atmoszférájának megteremtésében látom. (Helyeslés a balközépen. — Árvay Árpád: Mindkét részről!) De érzem és tudom azt is, hogy nagy a számuk azoknak, a névteleneknek is, akik hasonlóképpen gondolkoznak, mint. én. Legnagyobb számuk azok közül toborzódik, akik az elmúlt 23 esztendőt idegen uralom alatt töltötték el. valamint a frontharcosokból. És nem nélkülözik azt a jellegzetességet, hogy éppen ők azok is, akik kezességet nyújtanak arra, hogy a haza frontja époly szilárdan áll és fog állani, im'int vitéz katonáink külső frontja. Ezeket nem fogja orvtámadás megfúrni, mint 1918-ban. Mindnyájan élményt ímen tettek át, amely egész életükre kihat, amelyet nem lehet szavakkal megmagyarázni, de amely valóság, amely irányítja a cselekedeteikéit és gondolataikat. E világszemlélet kérdése, pedig szorosan összefügg a győzelem kérdésével. Az első kérdésre adandó válasz egyúttal jelenti a szent és megiingatihaitatlian hitünket a győzelemben, vagy pedig kételyeinket. Magyar hazánkban sorsközösségben élünk. Mindnyájan, a magasrangútól kezdve le a legkisebb emberig, meg kelL hogy értsük, hogy őszintén és helyesen német népcsoportunk kérdését mem a magyar néppel ellenségesen szembehelyezkedve, hanem így kell felállítani: mindkettőnknek egyforma jogunk van az élet5*