Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
436 Az országgyűlés képviselőházának 3Î&. lően meg kellene reformálni a mezőgazdasági lakosság birtokkategória szerinti megoszlásának megfelelően. Akkor ezt mondottuk: »Követeljük a mezőgazdasági kamarák demokratikus átszervezését és a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság csoportonkint tagozódó érdek kép viseleteinek alulról történő országos kiépítését és megszervezését olly módion, hogy azok a többi termelési ágiak és osztályok érdekeivel szemben hathatós védelmet nyújtsanak«. Azóta 12 észtendiő telit el, hozzá is nyúltak ehhez a mezőgazdasági érdekképviseleti kérdéshez, meg is változtatták, die nem a mezőgazdasági lakosság arányszámának figyelembevételével, hanem a mezőgazdasági lakosság arányszáma ellenér©. Tudniillik nein a kis mezőgazdasági kategóriákat erősítették és szaporították à kamarákban, hanem csináltak két új nagybirtokos-kategóriát. Az egyikeit az ezer holdon felülieknek, a másikat pedig a gazdatiszteknek. Ilyenformán tehát az a helyzet, hogy néhány ezer nagybirtokos sokkal nagyobb arányszámban van képviselve a mezőgazdasági kamarákban, mint néhány millió kis- és törpebirtokos, vagy mezőgazdasági munkás. (Füssy Kálmán: Azoknak nagyobb szükségük van rá! — Szentiványi Lajos: Az ellenkezőjét kellett volna!) Lehet hogy eltévesztették. (Derültség a baloldalon.) T. Képviselőház! Nagy ellentét van a független kisgazdapárt programmja és a mai kormányzati politika között méa mindig adózási tekintetben is. Mi itt azt mondtuk 1930-ban, hogy: »Követeljük az egyszerű, igazságos, határozottan progresszív alapon nyugvó egyenes, a termelést kímélő adózási rendszert és a létminimum tehermentesítését«. Itt-ott újabb adónemek életbeléptetésénél mutatkozik némi progresszivítási, ezt el kell ismerni, általában azonban a magyar adózási rendszert nem lehet progresszívnek mondani és a létminimum még mindig nines megteremtve ebben az országban, az adómentes létminimum fogalmát itt még mindig nem ismerik. T. Képviselőház! Még közoktatásügyünknél látjuk leginkább a két programmot egymáshoz közelállónak. Azt is meg kell azonban mondanom, hogy csak most újabban és azokéban, a megnyilatkozásokban, amelyek a kultuszminiszter úr részéről a közelmúltban/ itt a képviselőházban és a nyilvánosság egyéb területein is elhangzottak. A kultuszminiszter úr kétségtelenül új hangot hozott a magyar kultúrpolitikába. lElz a hang reményt is ad arra, hogy gyökeresen megváltozik (hivatalosan is a magyar kultúrpolitika és magyarabb, népiesebb irányban fog kifejlődni. Minket — mint népi alapon álló és a parasztság érdekeit szolgáló pártot — elsősorban kultúrpolitikánk népi irányú fejlődésié érdekel. Valami egészén érthetetlen dolog az, hogy most a nagy kiegyenlítődések idején, amikor egyes országokban már a társadalmi, gazdasági kiegyenlítődésmek is egészen magas fokára jutottak, akkor Magyarországon még mindig ilyen nagy, szinte mérhetetlen kulturális különbségek vannak egyes rétegek között. Nem a természetei és az észbeli kultúra különbözőségét találom én olyani nagynak, hiszen Móricz Zsigmond, a most nemrég elhunyt nagy magyar író, egyik írásában megírta, hogy ő a legokosabb embernek a magyar parasztembert tartja, mert például mennyivel okosabb egy magyar parasztember, mint egy olyan ember, aki életében mindig egy beosztásban dolgoülése 1942 december 2-án, szerdán. zik, egy reszortmunkát végez és egyebet nem is végezhet; az a parasztember pedig, akinek a termelés minden kérdésével tisztában kell lennie, felelős a maga kis üzeméért, állatállományáért, családjáért, valósággal ezermester a maga kis portáján.. A képzettségbeli, az iskolában nyújtott kultúra tekintetében van mélyreható különbség. Miért kell például okvetlenül műveletlenebb embernek lennie Magyarországon a földművesnek, mint egy más foglalkozású emberinek 1 ? Miért kell belenyugodni abba, hogy kisebb kvalifikáció elégsé^ ges a földmíveléshez,, egy kis üzem önálló vezetéséhez, egy család gondozásához, a kalkulációkhoz, a községi vezetéshez, a közbirtokossági, az egyházi és egyéb a faluban adódó 4 ügyek vezetéséhez, mint például akármelyik tisztviselői állás betöltéséhez. (Helyeslés a balközépen.) Hogyan lehet belenyugodni abba, hogy azért, mert valaki földmíves ember, annak elegendő, ha a népiskola által nyújtott parányi kis kultúrát valamilyen keserves módon elnyeri. Azt várnánk a kultuszminiszter úrtól eddigi szép megnyilatkozásai után, hogy ennek a nagy különbségnek eltüntetésére próbál majd intézkedéseket hozni, próbál majd lépéseket tenni és ezek a lépések nyilván nem esnek majd nehezére, mert az egész magyar nép mellette lesz és támogatni fogja, ha ilyenirányú őszinte törekvést lát benne. Nagyon jól tudjuk, hogy mindem parasztembernek nem lehet egyetemi műveltséget adni, a magyar kultúrpolitika hivatalos vezetőinek azonban azt is tudniok kell, hogy a jövőbén nem egészen az fog számítani, hogy az egyik nép magas kultúrája mennyivel magasabb; a másikénál, hanem az számit majd nagyon sokat, hogy a népi kultúra általában milyen színvonalon áll és a nép a maga kultúrerejéből mit tud belevinni termelésébe, mit tud belevinni a maga mindennapi, hétköznapi életébe. Tökéletesíteni kell a népoktatást. Mindenképpen arra kell törekedni,, hogy kitűnő tanítóik, jólíképzett magasíművertségű és jól megfizetett tanítók neveljék a magyar falu népét. A magyar falu népének nem érdeke, hogy szegény, rongyoskodó tanító kínlódjék a falusi gyermekekkel és a maga elégedetlenségét, ingerültségét a hazulról is elégedetlenségből eleresztett gyermekek szemeláttára mutassa meg. Segíteni kell^ az iskolánkívüli népművelést, elő kell segíteni az ilyenirányú magántevékenységet. Nagyon helyesnek találom, hogy a miniszter úr mintanépfőiskolát óhajt felállítani Budapesten saját vezetése alatt, ex nagyon kívánatos lenne, mert hiszen a különböző szervezeteik! által fenntartott, nagyon szép munkát végző népfőiskolák közötti nincs meg az az egység, amely az egyetemes népi kultúrai érdekében szükséges lenne. T. Képviselőház! Annyival is inkább indokolt la miniszter úrnak a népi kultúrpolitikába vetett hite, mert at népi kultúrának máris igen szép és erőteljes termékei mutatkoznak Magyarországon. Népi irodalmunk mai már egészen magas színvonalon viami Lassanként könnyen odaállíthatjuk az északi népek ' irodalma' mellé, nem fog elmaradni, pedig csak néhány esztendős. Hol tartana már ez a népies, irodalom Magyarországon,, hal évtizedekáig szabadon végezhette voljna a miaiga mun-
