Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának S18. kaját, szabadom készülhetett volnjai a maga feladatainak megoldására! Ezt a forrást azonban táplálni kell. Őszintén sajnálom, bogy Szabó Dezső, a. magyarság egyik nagy írója, nem tudom, milyen okokból, az új;abb intézkedések következtében nem tud nyilvánosságihoz jutni a maga könyveivel. (Tildy Zoltán: Ponyváinak minősítették! — Zaj és felkiáltások a balközépen; Szégyen!) Szabó Dezsővel szemben állhat akjáiri a nemzet nagyobb többsége is> amely nem ért egyet az író véleményével. egyet azonban el kell ismerni, minden magyar embernek el kell ismernie^ még akkor is, ha nem ért vele egyet, hogy ezeíkben a kavargó nehéz, időkben mindnyájunknak szükségünk, van arra, hogy lelkiismeretünkbe néha annak a harangnak a zúgása hatoljon be> amelynek kötelét éppen Szabó Dezső tartjia a kezében. Látjuk, hogy egészen nagy magyar tehetségek elkallódnak, azt hallom, hogy Szabó Dezső a negyedik könyvtárát Ikfezdi eladó gatni, Sink a István, a magyarság egyik legnagyobb és legértékesebb költője nehezen neveli gyermekeit. T. Képviselőház! A magyar kultúrpolitikának törődnie kell ezekíkel. A kultuszminiszr ter úr eddigi kijelentései biztatást adnak' nekünk arra, hogy a magyar kultúrának ez a vonala eröteltjesejbb támogatásban;, megsegítésben és több megértésben részesül majd, mint amiennyiben eddig részesült. A kultuszminiszter úr kijelentései biztatást -adnak, nekünk arra, hogy oktatásügyünkben is ai népi gondolat érdekében, mondjuk az igazság felé történnek korrekciók. A magyar történelmet nem lehet tovább egyszerűen úgy tanítani ebben az országban, hogy abból a magyar paraszt teljes egészében hiányzik. Ezer esztendő óta voltak Magyarországon földmívelő emberek, a nagy többség nzekből állott, békében ezek munkája nélkül, háborúban pedig véráldozatuk nélkül nem le« hetett volna történelmiét csinálni. A magyar történelem nem szorítkozhatik tehát csupán airraj, hogy a paraszitságról kiéltrhárom ízibeiu emlékezik meg, először Budai Nagy Antal idejéből, azután Dózsa György idejéből, majd a jobbágyfelszabadítás idejéből és akkor is hamisan, mert mind Budai Nagy Antal, mind Dózsa György megmozdulása a magyar parasztság nagy és komoly szabaidjságharca, volt és ha elfajult és vérengzővé vált, abban mindkét oldal egyformán hibás volt. A magyar történelemben azonban nem lehet azt tanítani, hogy Dózsa György rablóvezér^ volt — falusi iskoláikban még" ma is ezt tanulják a falusi, parasztgyermekek. Ezek később bekerülnek az életbe, látásuk megtisztul s akkor becsapva^ érzik magukat, új fogalmaik támadnak Dózsa Györgyről, és a magyar parasztság szabadságmozgalmainak vezetőiről. T. Képviselőház! Kultúrpolitikánkkal kap; csolatban rövidesen hozzászólok a nemzeitiségi kérdéshez is. A magyar kultúrpolitika mindig komoly megértést tanúsított a< nemzetiségekkel szemben. Senkisem vitathatja azonban el, hogy egyetlen egy nemzet sem mondhat le az asszimiláció jogáról (Czermann Antal: Ügy van!), amely nemzet az asszimiláció jogáról lemond, Önmagát ítéli el, nem tartja elegendőnek önmagát ahhoz, (Czermann Antal: Ügy van!), hogy magába olvassza a testében élő nemzetiségeket. (Czermann Antal: Minden életképes népnek megvan a joga erre!) Ennek az ütése ÎÔ4Ê december %-án, szerdán. 437 | asszimilációnak azonban természetesnek, simának, megértőnek és békésnek kell lennie. Éppen ezért a sajátos magyar kultúrát is el kell juttatni a nemzetiségi vidékekre s azt hiszem, joggal meg lehet kívánni azt is, hogy a magyar elemi népislkollátí Magyarországon no hagyhassa el egyetlen gyermek sem úgy, hogy nom ismeri jól a magyar nyelvet. (Helyeslés a, balközépen,) T. Képviselőház! >, Pártunk Programm ja igazságügyi vonatkozásban is bizonyos mertékig eltér a mai kormányzati politikától és intézkedésektől. Mi például igazságügyi vonatkozásban azt mondottuk, hogy követeljük az igazságszolgáltatás egyszerűsítését, és gyorsítását, kívánjuk a jogvédelem olcsóbbátetelét. az ügyvédkényszer megszüntetését, az ügyvédi és közjegyzői és általában a jogi munkálatok díjainak a végzett munkával való arányoisítását és új, törvényhozási szabályozását. Csak egy dologgal kapcsolatban, akarok rámutatni arra, hogy ez a törekvésünk bizony nem teljesedett. Például mi a magunk részéről eszerint a programmpont szerint egészen egyszerűen! el is tudnók ejteni a közjegyzői intézményt. A közjegyzői intézményt egyszerűen a bíróság hatáskörébe lehetne utalni; olcsóbban és egyszerűbben lehetne ezt a funkciót elvégezni. (Czermann Antal: Ügy van! Nagyon drága!) Bizomyára hallották t. képviselőtársaim azt az esetet, hogy amikor Gömbös Gyula kormánya idején többnyire minden választókerületben a kormánypárt elnökévé, ha csak alkalmas volt rá egyénileg, a közjegyzőket tették meg. Az egyik vármegyében megtörtént az, hogy a képviselő urak nógatták a kerületi pártelnök urat, a közjegyzőt, hogy menjen el és vegyen ő is részt a gyűléseken, Ugyanis akkor erőteljes politikai szervezkedés folyt minden párt oldalam Magyarországon!. A hoszszas unszolásnak engedett az a közjegyző^ úr, mint pártelnök és elment az egyik gyűlésre. Amikor megszólította a gyűlés

1 közönségét azokkal a szavakkal, hogy »Kedves testvéreim«, rögtön egy közbeszólást kapott, amely úgy szólt, hogy: »Igaza van«. A közjegyző meglepve kérdezte, hogy: »Miben van igazam? Még semmit sem szóltam«. »Abban van igaza, hogy maga mindnyájunkínak -osztozó testvére« — volt a válasz. (Derültség.) Ez így van. Nincs rá szükség. TTj örökösödési törvényt akarunk hozni, legalábbis sokat beszélünk róla. Ha ez a törvény egyszer napvilágot lát, próbáljuk a közjegyzőt, mint örököst kizárni ebből a törvényből. T. Képviselőház! Népjóléti kérdésekben is eltérések vannak közöttünk és a kormány politikája között. Mi már 1930-ban a következőket írtuk (olvassa): »Követeljük a népjóléti politikának a túltengő adminisztrációtól való mentesítését, a legszélesebb néprétegekre való kiterjesztését és megértőbb alapra való helyezését. Követeljük a hadigondozottak, a gyermekmenhely kötelékébe tartozó gyermekek, elaggott szegényemberek gondozásának országos rendezését, a vagyontalan és ' jövedelemnélküli vagy kis jövedelemmel rendelkező családok ingyenes gyógykezelését«. Mérhetetlent különbségek vannak szociális vonatkozásban a városi szociális gondoskodás és a falusi szociális igondoskodás között. (Horváth Géza: Igaz!) A városi ember, ha magánalkalmazott, akkor a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetébe, vagy valami baleseti pénztárba, vagy az Oti.-ba, vagy valami biztosító, betegség ellen is védelmet nyújtó, vagy gyógykezelést adó 61*