Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának SI 8. kerül. (Meskó Zoltán: így van! Ki kellene mutatni, mit kapták -ők és mit kapott a magyar!) Nagyon leköteleznének engem idegennyelvű képviselőtársaim, ha mutatnának még egy országot, (Meskó Zoltán: Ügy van!) akár Európában, akár másutt, ahol a nemzetiségeik részére olyan teljes egyenjogúság engedélyeztetnék, hogy éppen legutóbb, a sok-sok keserű csalódás után arra is volt gondunk, hogy törvényes védelembe vegyük még a nemzetiségi érzületet is. Ilyen körülmények között, t. Ház, itt nemzetiségi panaszokról nern lehet szó. (Ügy van! Ügy van!) Elhangzott itt két-három megértő nyilatkozat idegen anyanyelvű képviselőtársunk részéről is. Igen megköszönjük azt. ha ugyanebben a szellemben fognak megnyilatkozna azon a vidéken is, ahol laknak* választóközönségük előtt és a közvélemény előtt is. A tegnapi napon hallottam, hogy Trischler József igen t. képviselőtársami hálás köszönetét nyilvánította a miniszterelnök úrnak azért* hogy német anyanyelvű testvéreinket nem tekinti nemzetiségnek. Mi^ pedig azért isi hálásak lennénk, ha a -képviselő úr nemcsak népi közösségről beszélne,' hanem beszélne a magyar sorsközösségről is (Keintzel Ede: Arról is beszéltünk! Hangsúlyoztuk!) és beszélne arról, hogy német testvéreink — meg vagyok róla győződve, hogy ha nem is beszélt róla. úgy éreznek — teljes őszinteséggel beleilleszkednek az ezeréves magyar nemzeti alkotmány keretébe, (vitéz Zerinváry Szilárd: És a szentistváni gondolatba!) Én még osaik azt kérem, hogy ugyanazt az összhangot és bajtársiasságot, ugyanazt a testvéri érzést, amely a harctéren van a német, valamint mási idegen anyanyelvű iésl » magyar anyanyelvű katonák között, hozzák magukkal és működ jenek ebben a szellemben idebent az ország területén is (Helyeslés a középen.) mert meg vagyok róla győződve, hogy akkor minden súrlódási felület, amely idáip: egy és más vonalon jelentkezett, és amelyet egyesek talán nem miniden melléktiekintet nélkül szítani is törekszenek, teljesen ki fog simulni ós mint ahogy eddig, úgy ezután is békességben és bajtársias együttműködésben fogjuk szolgálni az ezeréves Nagy-Magyarország kiépítését (Helyeslés és taps a jobboldalon.); azonban nem szavakat kérünk ilyent vonalon, hanem tetteket» Itt van a háború: katonai, hadi szolgálatitlal (bizonyítsák be 'összes idegennyelvű testvéreink, hogy versenyre kelve teljesítik a ' közösség iránti kötelességeiket és adják meg nekünk azt a biztonságérzést, hogy jóban és rosszban mindig, minden nemzetiségre számithatunk hazánkban. És ne számítson senki arra, a bizonyos túlzott lovagiasságra, amelyet oly gyakran idéztek és idéznek, mert hiszen arra nem fog vállalkozni a magyar, hogy a magyar állampolgárok adófillöreiből bármelyik nemzetiség vagy más polgár hűségét pénzzel vásárolja meg. T. Ház! A sajtószolgálat tekintetében magam is bátor vagyok ahhoz az állásponthoz csatlakozni, hogy különösen^ a külföldi propaganda mindennél fontosabb és nagyobb jelentőségű problémánk. (Baky László: A sajtót a ipropagandaminiisztetr úr alla kell memdedni!) Két vonalon nem lehet takarékoskodni: a honvédelemnél és a propagandáinál (Helyeslés. — Baky László: Lehetetlen, hogy & sajtó ne legyen a propagandaminiszternek alárendelve!) mert hiszen azt, hogy Trianon bekövetkezett, nem csekély mértékben annak az ellenséges ülése 1942 december 2-án, szerdán. 43Í propagandának tulajidonáthaitguk. amelyinek Jelentőségét nem istmiertük fel (Mesjkó Zoltán: Teljes hatáskörű minisztériumra van szükség!) de most már látjuk. Ezért nagyon boldogok lennénk akkor, ha legalább fele annyi összeget költene a magyar állam külföldi propagandára, mint amennyit Románia költ (Úgy van! Úgy vun!) saját propaganda jára (Baky László: És a propagandaminiszter kezébe, ne Ullein-Keviezkyébe!), pedig erre nekünk nagyobb szükségünk van, mert mi testvértelenül és rokontalanul vagyunk itt (Meskó Zoltán: Teljes hatáskört! Ki kell bőviteini a hatáskörét!) és bizony elég ritkán hallunk baráti és megértő szavalkat a külföldi sajtó részéről még legönzetlenebb szolgálatainkkal kapcsolatban is. (Baky László: Ullein-Keviczkyt is alá kell rendelni a miniszter úrnak.) T. Ház! A rádiót is teljesen a nemzetnevelő szolgálat keretébe kell állítani. Nagyon fontosnak tartanám, ha a magyar nemzet történetét népies alakban feldolgoznák (Meskó Zoltán; Nagyon helyes!) és a nehéz zene és a hallgat óságnak aránylag csekély • százalékát érdeklő és túlzottan sok sport, és vízállás jelentés korlátozásával sorozatos előadások keretében ismertetnék (Élénk helyeslés.), mert ne feledjük azt, hogy a visszacsatolt területekenélők a magyar nemzet történetéből vagy semmit nem ismernek, vagy csak a rosszat és az elferdített tényekét ismerik. Szükséges tehát a nemzeti öntudat felélesztése és megerősítése érdekében isi, hogy a magyar nemzet történetét neosak az iskolai tankönyvekben, hanern a rádió hullámain is a legszélesebb körben ismertessük. (Helyeslés jobbfelől) A külügyi tárca keretében a külképviseleteinknek: sok ellenséges államból való sajnálatom visszavonulása folytán felszabadult erőket főleg berlini és lisszaboni külképviseleti hatóságaink megerősítésére tartanám fontosnak foglalkoztatni (Baky László: De csak ba • 30 " erők!), mert ez a két hely az, ahol talán a legfontosabb és talán jövendó sorsunkat is w

életbevágóan érintő kérdések forognak szőnyeg-én. A külügyi tisztviselőket mindenesetre a legnagyobb gonddal kell kiképezni, hogy a régi : Ballhausplatz diplomáciája helyett, amelynek az eszközei megbuktak, a modern és új diplomáciai elvek érvényesülhessenek kellő hatályossággal. A belügyi tárca keretében nem először kérjük azt, hogy az állaimpoilgársági ügyek sokkal gyorsabban intéztessenek el. (Helyeslés.) mert hiszen tudjuk azt, hogy különösen a viszszacsatolt területeken valóságos tragédiák okozójává válik az, hogy egyesek nem jutnak hozzá idegében állampolgárságukhoz. Sokkal kisebb baj az, ha ezer személy közül 5—6 esetleg erkölcsileg súlyos kifogás alá eshető egyénnek adjuk meg az állampolgárságot, mintha 995 ember szenved a miatt a, vexatura miatt, amellyel most az állampolgáriság megszerzése együttjár. A névmagyarosítás kérdésében aiz volna a tiszteletteljes kérésem ez. alkalommal is, hogy adjulki át a névmagyarosítási ügyeik intézését a középfokú hatóiságoknak, ne terheltessék ezzel a minisztérium és a névmagyarosítás tétessék teljesen ingyenessé. Egyáltalában; nem kívánom, nem óhajtom azt, hogy bárki is befolyásoltasisék a névmagyarosításra. Legyen ez az utolsó cselekedete az Ő magyar jellege M-