Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
432 Az országgyűlés képviselőházának S18. domborításának. (Mester Miklós: Helyes!) Azonban ne is akadályozzuk meg, mert végtére egyetlen állam sem követhet el olyan aszketizmust, hogy az asszimiláció lehetőségét telesen megakadályozza. Szükségesnek tartanám azt is. hogy a viszszanémietesítieitt nevű magyarok nevét ia hivatalos lapban mecsak a lakhelyük szerint, hanem utca, házszám és foglalkozás szerint is tüntessék fel. hogy ezek a következetlen gyászmagyarok (Baky László: Nem magyarok!) mindnyájunk előtt ismeretesek legyenek, mert jöhet idő. amikor meg fogják bánni, amint már hallottam eseteket arra, hogy megbánták és ismét kértek a magyar nevük felvételét (Egy hang a jobboldalon; Remélem nem kapták meg! — Baky László: Nem magyarok! Németnek vallják magukat, tehát nines benne semmi!) T. Ház! A Budapesti Közlönyben feltűnően nagy területeket foglalnak el a pályázatok, a hirdetések- Amikor a takarékosságot mindéin vonalon kívánatosnak tartjuk, én elégségesnek tartanám, ha egészen rövided csak utalnának az általános kellékekre, melyeket úgyis minden pályázó jól -ismer s az egyes különleges kellékek is összefoglalhatók lennének egy vagy két mondatban- A kinevezések, kitüntetések tömegének és más hasonlóknak külön fejezet alatti felsorolása a lap terjedelmét óriási mértékben növeli. Amikor ezeket úgyszólván csak hivatalos körök olvassák, azt hiszem, ezen a vonalon tényleg lehetne takarékosságot érvényesíteniA cégmagyarosítás tekintetében is helyeslem azt a mozgailmat. amely a moziknak, szállodáknak és általában a cégeknek magyarabbátétele érdekében indult meg, mert lehetetlen állapot az, hogy Budapesten a szállodáknak, mulatóknak egy része még ma is angolszász szimpátiákra valló idegen neveket visel. T. Ház! Az államháztartás bevételeinek emelése céljából kívánatosnak tartanám azt, hogy a moziengedélyek, amelyek igen jövedelmező foglalkozást biztosítanak, árlejtés útjáa áldassanak ki- Ezzel jelentékeny jövedelemhez juthatna az állaim A rokkantak természetesen kapják ingyen, (vitéz gróf Takách-Tolvay Jó zsef : Feltétlenül!) de vannak nem rokkantak iá* T. Ház! A családvédelem tekintetében nagyon igaz a belügyminiszter úrnak már régebben elhangzott ama kijelentése, hogy a magyar nép szaporodásának biztosítása és fokozása r az egyetlen eszköz a nemzet jövőjének biztosítására. Ezt mindnyájan valljuk és aláírjuk. Ezen a vonalon azonban bátrabb intézkedésekre is lenne szükség. Itt gondolok nemcsak az adóügyi vonalra és az örökösödési jognak módosítására, de gondolok arrai, hogy a tisztviselői társadalomban is jelentékeny mértékben kedvezményezzük a csadádos embereket, különösen a nagyobb családdal bírókat és ne csak egyenlő képesítés és egyenlő képességek mellett, de különösen az alsóbb- és középkategóriákban minden körülmények között ezeket a nagy ob besaládú tisztviselőket helyezzük előtérbe az előléptetéseknél, mietet mai a legnagyobb virilistája az országnak az* aki a legtöbb gyermeket és a legtöbb katonát neveli a haza védelmére. (Helyeslés.) T. Ház! A kultusztárca keretében méltóztassék megengedni, hogy az egyetemi oktatásnak már annyiszor hangoztatott reformjával kapcsolatban megemlítsem azt, hogy igaz, hogy az egyetemek tudományegyetemek és a tudomány művelésére hivatottak, azonban saját tapasztalatomból is tudom, aki az egyetemen sem voltam a legutolsók között, hogy az . ülése ÎÙ42 december 2-án, szerdán. egyetemi hallgatók túlnyomó része a képesítés megszerzése érdekében jár az egyetemre, kívánatos lenne tehát az egyetemi oktatás gyakorlatiasa bbá tétele. Szükségesnek tartanám előadások, éspedig gyakorlati szelliemben fcatrtandó előadások kötelező hallgatását és a ko(Lielező ikollokválási rendszeri bevezetiésót, amelyre mi annakidején a debreceni jogakadémián el is voltunk kötelezve és azonkívül a szemináriumokban való működés is jelentékenyen hozzájárulna ahhoz* hogy az egyetemről kikerülő iíjaink, amikor hivatalban elhelyezkednek, ne olyan készületlenül, ne olyan gyakoiiatiatlianul és tájékozatlanul kezdjék meg hivatali munkájukat. A középfokú oktatás tekintetében nem győ- f zöm eléggé hangoztatni, hogy nekünk, mint rokontalan népnek, amelynek nyelvét külföldön nemigen tanulják meg, a modern nyelvek oktatására sokkal nagyobb súlyt kell helyeznünk. Kapcsoljuk ki az oktatásból egészen a görög nyelv oktatását és a latin nyelvet is korlátozzuk és ezek helyére a modern nyelvek oktatását iktassuk be (Helyeslés,), hogy miniden középiskolát végzett tanulónk" legalább egy modern külföldi nyelv teljes ismeretévei jöjjön ki a középiskolából, mert ez jelentékeny mértékben növelni fogja gyakorlati boldogulását is. (Felkiáltások: Elsősorban a német nyelvet!) Gondolok itt elsősorban a német nyelvre, hiszen ma már a magyar intelligencia túlnyomó része beszéli ezt a nyelvet, tehát ezen a vonalon a legkönnyebb legyőzni a nehézségeket. Kétségtelen, hoígy a mai helyzet tarthatatlan, mert azért, hogy egyesek tanári pályára mennek, görögszakos tanárnak vagy teológiai pályára mennek, nem lehet az egész középfokú oktatásra ilyen mértékben ráoktrojálni a görög nyelv oktatását. (Helyeslés.) A. polgári iskolai oktatás felkarolására is lennék bátor felhívni a kultuszkormány figyelmét, mert ezek az iskolák nagy jövőt vannak hivatva teljesíteni különösen adídig 1 , amíg^ a nyolcosztályos népiskolák nem elég életképesek. Ezek az iskolák siralmas helyzetben vannak, gyenge épületekben nyernek elhelyezést. Saját területemből is tudom, hogy 70—80 növendéket fel sem tudtak venni, éppen a tér- és tanerőhiány miatt, pedig ezek felvétele a népoktatás és. a népműveltség kifejlesztése érdekében feltétlenül kívánatos volna. A tanári fizetések rendezése is olyan kérdés, amelyet meg kell oldani, mert különösen a mai viszonyok között valóssággal proletársorban tengődnek a tanárok, akikre az ifjúság nevelése van bízva. (Az elnökä, széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) A tanyai és a szórványokoin működő tanítók részére legalább 50%-os pótlék lenne folyósítandó, mint ahogyan ezt Románia tette, hogy azokban a bizonyom kultúrzónákban duplafizetést adtak az ott alkalmazott tanerőknek, természeteseia a saját faji érdekeik szolgálata érdekében. Egy fájó kérdését leszek bátor még itt szóvátenni a magyar társadalomnak és ez a gyermekek vallására vonatkozó 1894:XXXIII. te. módosítása. Egyáltalán nem felekezeti szempontból kívánom ezt taglalni, hanem azért, mert egy szomorú statisztika áll rendelkezésemre, amely kimutatja, hogy ennek a törvénynek hatálybalépte óta több mint 500.000 gyermek nem született meg olyan házasságokból, ahol reveraális adatott. Ha ez
