Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

428 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. gyára térjek át. A költségvetési vita és a megajánlági vita rendjén a Ház minden oldaláról nagyon sok értékes gondolat, észrevétel merült fel és általában megállapíthatjuk, hogy a vita igen termékeny volt A megajánlási törvényjavaslat vitájának ebben az előrehaladott stádiumában nem valami hálás szerep valóban, hogy még további beszédekkel szaporítsuk a vitának anyagát, azonban nem is azért kértem szót, hogy a saját hangomban gyönyörködve, itt egy beszédet elmondjak, hanem azért, mert úgy látom, hogy ez az egyetlen törvényjavaslat, amelynek keretében szélesebbkörű és átfogóbb tárgyú beszédet mondhatunk több tárcára kiterjedőleg, másrészt pedig, m

!

ert egynéhány olyan kérésem, gondolatom és észrevételiem van, amelynek kifejezést is akartam adni. Ezek között vannak részben' újszerűek, részben olyanok, amelyek már érintett egyes problémáknak új megvilágítását fogják tartalmazni. Ezért kértem szót, mert hiszen —< azt hiszem — még nem volt magyar kormány, amelyik ilyen hatalmas összegű kiadás teljesítésére kért volna felhatalmazást Óriási a felelősség, t. Ház, nemcsak a kormányra, de minden törvényhozóra nézve, amely reánk hárul. Ezért nem tartom hiábavalónak, ha a vita minden oldalról kimeríttetik és ha a rendelkezésünkre álló időt teljesen kibeszéljük. T. Ház! Előrebocsátom, hogy mind politikai pártállásomnál, mind a kormány iránti bizalmamnál fogva, elfogadom ezt a megajánlási törvényjavaslatot. Ne méltóztassék ebben azt látni, amely váddal minket a túloldalról nem egyszer illetnek, hogy mi Fejbólintó Jánosok vagyunk, de amikor egy világháború sodrában vagyunk, mely a létünkért folyik és amikor minden anyagi és lelki erőt egyesíteni kell, hogy minél erősebb legyen az ország, úgy gondolom, hogy az erős országnak a kormánya is^ erős kell, hogy legyen. A háború ideje tehát neim az az alkalom, amikor a politikai bizalmat a nemzet létérdekeinek elébe helyezhetjük és nem adjuk meg a kormánynak a felhatalmazást a kiadások teljesítésére. 3V Ház! Általánosságban több olyan problémát hoztak itt fel, amelyeknek egyikéremásikára nézve bátor leszek a magam igénytelen véleményét is kifejteni. Közjogi vonalon elsősorban az alkotmányosság jelentőségét és fontosságát emelték ki. Ehhez a magam részéről is teljes mértékben csatlakozom. Sőt csatlakozom^ ahhoz az állásponthoz is, amely Magyarországom, a parlamentarizmus fenntartásáriak a szükségességét hangoztatta, mert bár teljesen tudatában vagyok annak, hogy a parlamentarizmusnak nagyon sok hibája és kinövése van, de a tekintélyállam burkolt abszolutizmus is lehet. Nálunk az abszolutizmus éppen a Habsburgok 350 éves uralma következtében olyan gyűlöletes, hogy mindent el kell követnünk arra,, hogy az őseinktől ránkhagyott szabadságot és függetlenséget megvédelmezhessük. Gondoljunk csak arra, hogy például II. József, a kalapos király korát messze megelőzve rendeleti úton léptette életbe a népi gondolat és a közösségi gondolat érdekében számos intézkedését és mégis ezeket a nemzet közvéleménye elutasította magától csak azért, mert nem alkotmányos formában érvényesültek. (Ügy vtanf a baloldalon.} A másik igen fontos probléma a közéleti tisztaság megóvása, amelyre vonatkozóan a túloldalról is igen értékes gondolatok merültek fel. (vitéz Hunyady Ferenc: Isten malmai lassan Őrölnek!) Ebben a tekintetben léírzékenyéknek kell lennünk, mert hiszen tudvalevően az erkölcsök meglazulására háborúban igen nagy a hajlandóság. Sajnos, a Balkán is igen nagy húzódott -fel hozzánk. Alkottunk törvényt a közéleti tisztaság miegvédelmezéséről, de szerintem meg kell alkotnunk a törvényhozók öszszeférbetlenségéről szóló törvényjavaslatot is, bár állítom, hogy a jelenlegi össraeférhetlenségi törvényünk is kielégítené az igényeket, hamegfelelőílszigorra'l hajtanák Végre. (Hunyadi Búzás Endre: Teljesen!) A hiba azonban ott van, hogy metm ismerjük énnek a jelenleg hatálybari létvő összeférhetlenségi törvényünknek a rendelkezéseit sem. Amikor képviselőnek megválasztanak bennünket, kezünkbe adják képviselőtár siaink lak ás jegy zekét, kezünkbe adják a házszabályokat is, de nem adjálk kezünkbe az összeférhetleinségi törvény reridelkezéseit, pedig szerintem ez lenne a legfontosabb. Ez mindenesetre szükséges volna azért, hogy minden törvényhozó, aki eszel a probléimaVal nfâmi is foglalkozott, tudomást szerezzen a törvény tartalmáról és! vesse össze a maga pozícióját a törvény rendelkezéseivel annak megállapítása végett, hogy összeférnek-e azok törvényhozói megbizatásáVal. T. Ház! Igeri értékes gondolat volt és a magáim rléiszérŐl is teljesen osztozom a túloldalról Tildy Zoltán képviselőtársamnak abban a véleményében, h!ogy ő különösen a 'gazdasági intézmények, gazdasági vállalkozások címében a »keresztény« jelző használatát tilalmazni kerté. A magam részéről is teljes mléirtlékíbéni vallom ezt a nézetet, mert van keresiztény hitünk, van keresztény elgyház, van keresiztény egyén., de keresztény jogi személy, kereswtény gazdasági vállalat nem lehet, még kevétebbé őskeresztenv gazdasági vállalat és ezeknek a gazdasági vállalkozásoknak gesztióiért a kereszténység semmiféle vonalon wem vállalhat felelősseget. (Helyeslés a széhobalodalon és d közéven.) Kívánatosnak tartanám azt. hogy amint a szentek Védelmére törvényt alkottunk, ugyanúgy, esetleg rendteleti úton tiltsák meg minden jogi személynek, miudlen gazdasági vállalkozásnak, hogv -a keresztény megjelölést használja, (Mesko Zíoitáta: Aztfkell kiírni, hogy keresztény vagy zsidó üzlet! Ezt kell elrendelni! — Baky Laszlo: A zsidókat kell megjelölni!) hogy ilVen visszásságok semmi körülményekl között sem merulbeisseniek

1 fel. T. Ház! Bálás Károly igen t. képviselőtársam beszélt itt a destrukcióról és a szervilizmusrói, mint olyan tényezőkről!, amelyek aiftássák a lelki erőt. Én is azt vallom, hogy ezek nem magyar tulajdonságok, ezek: importeszmek es saját fajtánk káros elváltozásának megakadályozására nekünk is mindent el kell követnünk. A szervilizmus nem a maigyar ember sajátsága. (Meslkó Zoltán: Nem. az biztos!) és szintén eltávolítandó lenne a közéletből. (Meskó Zoltán: Kifelé és befelé egyaránt!) mert rendesen nem önzetlenül szokták ezeket a szervilitási metódusokat gyakorolni. Gondoljunk csak Phaedrus róka és holló meséjére! Eszembe jut, hogy macedóniai Nagy Sándor, a világhódító, akit körülvettek a hízelgők és az udvarlók tö-