Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
Az országgyűlés képviselőházának 318, ülése 1942 december 2*án f szerdán. 429 megei és akit istenítettek, külön embert tartott arra, hlogy minden reggel fülébe kiáltsa: »Sándor! Te is ember vagy!« A szervilizmusnak, mint káros és megalázó jelenségnek, a közéletből való kiirtása tehát nemzeti érdekből is kívánatos lenne. (Meskó Zoltán: Aladárok! Ti is keresztények vagytok, ne feledjétek el! — Derültség) T. Ház! Most már áttérek az egyes tárcák keretében igénytelen észrevételeimre. Elsősorban a miniszterelnöki tárcával kapcsolatban tölbb oldalról hangoztatott bürokráciáról szólok, amely valósággal, mint öncél kezd nálunk is érvényesülni. Stein Lőrinc, a XIX. század kiváló szociológusa, a bürokráciáról már ekkor ezt mondotta: »Közeledünk ahhoz az időhöz, amikor az állaim és a nemzet fogalmát azonosítani fogják a bürokráciával.« Sajnálom, hogy már hazai viszonylatunkban is ilyen jelenségeket állapíthatunk meg. Akkor, amikor az államháztartást majdnem elviselhetetlen mértékig terheli mind a tisztviselői és alkalmazotti fizetések összege, mind pedig a nyugdíj terhe, ennek orvoslásáról intézményesen kell gondoskodnunk. Hogyan keletkezik ez a bürokrácia? Az elég gyakori miniszterváltozásokkal kapcsolatban. (Meskó Zoltán: Nálunk csak nem gyakori? Ezt nem lehet mondani!) Én jobban szeretném, ha ritkábban volna kormányváltozás. (Meskó Zoltán: Még ritkábban? Akkor soha nem kerül ®or az urakr'a!) Minden miniszter jön valami új gondolattal és annak számára teremt egy ügyosztályt, illetve munkaterületeket állapít meg. Vannak azonban neki tisztviselői is, akik szintén önálló gondolatokat termelnek ki és új gondolatokat vetnek fel. ezek kimunkálására természetesen ügyosztályra van szükség. Ha ügyosztály van, az: ügyosztály élére osztályfőnök is kell és; ha osztályfőnök van, annak megfelelő tisztviselői karral kell berendezkednie. Ily módon kezd azután az ügyosztály szélesedni; munkaterületét bővítik, hogy a pótolhatatlamság és a nélkülözhetetlenség látszatát viselhesse magán. Ugyanannak a minisztériumnak kebelében is tapasztalható valami féltékenység, lehetnek bizonyos határsértések, mert hiszen amikor ©ST ügy a minisztériumhoz kerül, akárhány-, szo iF n 2— ? ügyosztály hatáskörét is súrolja és ha az illető osztályfőnök nem akar illojális lenni a hatáskörére szintén féltékeny kollegájával szemben, iákkor, természetesen, át kell, hogy küldje az aktát a másik ügyosztályhoz. Ilyen módon indul meg az, amit mi köznyelven aktával való futballozásnak szoktunk nevezni. Az aktát azután végre elintézik, de akárhányszor csak akkor, amikor már az ügy elveszti érdekességét, vagy amikor már ki is haltak belőle az emlberek. (Ügy van!) A bürokrácia a háborús helyzet szükségképpeni folyományaképpen nálunk is oly nagy mértékben elterjedt, hogy ennek orvoslásáról most már radikálisan, mégpedig a gordiusi csomó kettévágásával kell gondoskodnunk. Igen súlyos probléma ez, amelyhez kellő szakszerűség nélkül alig lehet hozzászólni. Én a magam igénytelen elgondolása szerint két alapon gondolom a bürokráciái elleni harc felvételét. (Halljuk! Halljuk!) Az együk a rendszer megváltoztatásai, a másik pedig személyi vonatkozású. A rendszer megváltoztar tása akként volna kimunkálható, hogy a minisztériumok 1 adassanak vissza eredeti feladatuknak, vagyis csak az irányítással, a felügyelettel és az ellenőrzéssel bizassanaJki meg, közérdekű ,országos jelentőségű problémákkal foglalkozzanak, de a magánosok konkrét ügyednek elintézése vonassék ki a minisztériumok hatásköréből. (Helyeslés jobbfelől.) Ha mi a minisztériumok drága munkaerejét magánosok konkrét ügyeivel foglaljuk el, akkor ne csodálkozzunk azon, ha átfogó munkát, irányító, felügyeleti és ellenőrző tevékenységet nem tapasztaluník olyan mértékben és oly ütemben, amilyenre ai közigazgatás zavartalan menete érdekében feltétlenül szükség volna. A bölcsesség, tudás és lelkiismeretesség nem a fizetési osztályokba beskatulyázható dolog. Vármegyei szolgáltatom alatt láttam VIII. fizetési osztályú árvaszéki ülnököket, -akik saját hatáskörülkiben igen: súlyos vagyoni érdeket képviselő ügyekben jogorvoslat lehetőségével ugyan, de mint első fórum önállóan határoztak. Semmi akadálya sem lehetne tehát annak, hogy a miniszteri titkároktól kezdve mindenki felruhíáztassék ön álló rendelkezési és intézkedési joggal, hogy ne heverjenek az akták .hétszáimra kiadatlanul azért, mert a miniszteri osztályfőnök úr vagy az államtitkár úr másirányü elfoglaltsága miatt a kellő időbeni nem ér rá az akták referálására és aláírására. Nem először hangoztatom, hogy al • közigazgatásban a gyorsaság egyenlő érdekű követelmény az alapossággal, sőt szerintem háború idején még fontosabb a gyorsaság. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami pedig a személyeket iileti, magam látom, hogy ia^ minisztérium összes; tisztviselői úgyszólván kivételi nélkül teljes munkaerejülklkel. kiváló szakszerűséggel és lelkiismeretesen dolgoznalk, de ameddig ez a, rendszer fennáll, ameddig ilyen ügyviteli szabályok hinár jávai kell dolgozniok, addig a véghíatározat meghozatalában gyorsabb ütemet elérni alig lehet. Alaposság tekintetében semmiféléi kifogás nem lehet ellenük., de mint bátor voltam hangsúlyozni, a közigaizgatásban a gyorsaság is éppen olyan fontos követelmény. Ebben a tekintetben pedig miniszteriális közigazgatásunklkal szemben: nap gyón sok alapos és jogois p&nasz merül fel. Ezzel kapcsolatban természetesen gyökeres személyi változásokra is lesz szükség. Szerintem a minisztériumok fogalmazási személyzetének legalább 30-;-40 o /o-a a decentralizáció kebelében vagy, amint bátor leszek említeni, a középfokú közigazgatási bíróság kebelében lesz elhelyezhető, esetleg vidéki centrumokban. Ha a közigazgatás decentralizálása érdekében a miniszteri hatáskörök vidéki területekre lesznek ruházva, akkor ott foglalkoztathatják őket. Nem szabad megengedni, hogy a minisztériumokban, illetőleg magasabb tisztviselői állásokban helyezkedhessenek el olyanok, akik vidéken nem teljesítettek szolgálatot, akik az életet, az életviszonyokat, ^ a magyar ember gondolkodását közvetlen érintkezés útján mes: nem ismerték, mert az intézkedések ia:en nagy tömegénél láthattuk, hogy az életszerűség nem mindik sugárzik ki belőlük. (Ügy van! jobbés balfelől.) Másfelől kétségtelen, hogy vannak olyan tisztviselők éspedig különösen azok között, akik az előírt szolgálati idő kitöltése felé közelednek, akik nem tudnak a mai élet ütemével lépést tartani, akik: nem látják minden egyes aktában annak az egyénnek, annak a kérvényezőnek a, baját, aggodalmait, életbe-
